Európa és Magyarország elképesztő sebességgel lép a felnőttkor küszöbére, ahogy az idő múlásával egyre inkább láthatóvá válik a korosodás jele.

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleményekkel foglalkozik. A cikkek a szerzők egyéni nézeteit tükrözik, amelyek nem mindig egyeznek meg a Portfolio szerkesztői csapatának álláspontjával. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témáról, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat itt találhatja meg.

Bár az első részben bemutatott események figyelemre méltóak voltak, még mindig az a reménység vezérel minket, hogy az aktív korú járulékfizetők csendben biztosítják majd az idősek nyugdíját. Ezzel párhuzamosan pedig nyugodtan bízhatnak abban, hogy a következő generáció, a gyermekeik, felnőve ugyanezt a szolgálatot teljesítik majd irányukba.

A generációk közötti bizalom volt az a motor, amely egy évszázadon keresztül, német precizitással hajtotta ezt a kezdetben bismarcki alapokra épült rendszert. Azonban mára ez a bizalom megrendült, és a korábbi paradigma egyre inkább elavultnak tűnik.

A helyzetet leginkább az aktív dolgozókra nehezedő eltartási teher bemutatása jellemezheti. A statisztika négyféle fő mérőszámot alkalmaz az eltartási teher méréséhez:

Az Eurostat legújabb jelentése alapján az Európai Unióban a teljes eltartottsági ráta átlagosan 56,8%-ot mutat. Ez a mutató arra utal, hogy milyen arányban élnek a lakosságból eltartottak a munkaképes korú népességhez viszonyítva.

Magyarországon a teljes eltartottsági ráta 2,6 százalékpontal alacsonyabb, 54,2%.

Ez a szöveg azt az arányt tükrözi, amely a magyar népességen belül a gyermekkorúak (14,5%) és az idősek (20,8%) létszámát az aktív korú népesség (64,9%) számához viszonyítja. Ezen adatok alapján megállapítható, hogy Magyarországon körülbelül két aktív korú személy feladata, hogy biztosítsa egy nem aktív korú egyén ellátásának anyagi hátterét.

Az Eurostat legfrissebb jelentése alapján az Európai Unióban a gyermekek eltartottsági rátája 22,9%-ra tehető. Ez az arány azt tükrözi, hogy a gyermekkorú lakosság, amely az EU teljes népességének 14,6%-át képviseli, hogyan viszonyul az aktív korú népességhez, amely a teljes lakosság 63,8%-át teszi ki.

A gyermeknépesség eltartottsági rátája Magyarországon az EU átlaggal közel megegyező érték, 22,3% (ahogyan a teljes magyar népesség 14,5%-át kitevő gyermekkorú népesség létszáma aránylik a teljes népesség 64,9%-át kitevő aktív korú népességhez).

E statisztika alapján Magyarországon több mint négy aktív korú személynek kell hozzájárulnia egy gyermek ellátásának finanszírozásához.

Az Eurostat jelentése szerint az idős népesség eltartottsági rátája az EU átlagában 33,9% (ahogyan az EU teljes népességének 21,6%-át kitevő időskorú népesség létszáma aránylik a teljes népesség 63,8%-át kitevő aktív korú népességhez).

Magyarországon az időskorú népesség eltartottsági rátája 32,1%-ot tesz ki, ami 1,8 százalékponttal alacsonyabb az Európai Unió átlagánál. Ez azt jelenti, hogy az idősek, akik a teljes magyar lakosság 20,8%-át alkotják, a 64,9%-ot képviselő aktív korú népességhez viszonyítva jelentős arányt mutatnak. Ebből következik, hogy hazánkban három aktív korúnak kell biztosítania egy nyugdíjas megélhetését.

Az öregedési index figyelemre méltó módon tükrözi, hogy az idősebb korosztály létszáma folyamatosan túlszárnyalja a fiatalabbakét, ezzel is hangsúlyozva a demográfiai változásokat.

Az Európai Unióban az öregedési index átlagos értéke 147,9%, ami azt jelenti, hogy az időskorú lakosság, amely a teljes népesség 21,6%-át teszi ki, jelentős arányban van jelen a gyermekkorú népességhez viszonyítva, amely mindössze 14,6%-ot képvisel.

Magyarországon a mutató 4,5 százalékponttal alacsonyabb, mint az átlag, így jelenleg 143,4%-ot mutat. Ez azt jelenti, hogy az időskorú népesség, amely a teljes lakosság 20,8%-át teszi ki, jelentősen nagyobb arányban van jelen, mint a gyermekkorú népesség, amely csupán 14,5%-ot képvisel.

A fenti információk mélyebb megértéséhez hasznos lehet, ha szemügyre vesszük a különböző korcsoportok létszámait is.

A cikkem harmadik részében részletesen kitérek arra, hogy milyen komoly kihívásokkal kell szembenézniük a magyar munkavállalók különböző korosztályainak.