Zelend Niki kijelentette: „Nem engedhető meg, hogy egy iskola azt közölje a szülőkkel, hogy távolítsák el a gyermeküket.” - Női váltó

Schumacher Vanda nemrég közösségi oldalán tette közzé, hogy ADHD-s, amit felnőttként tudott meg. Mit jelentenek ezek a diagnózisok, hogy autizmus spektrum zavar, Asperger, ADHD? Hova lehet fordulni ezzel szülőként? - ezzel a kérdéskörrel foglalkozott Ábel Anita vendégeivel Dr. Aschenbrenner Zsuzsannával, Zelend Nikivel és Schumacher Vandával Az Egy ritmusban Ábel Anitával című műsorban, ahol többek közt kitértek arra is, mennyire nincsen a magyar iskolarendszer felkészülve a sajátos nevelési igényű gyermekekre.

- Amikor én gyerekként éltem, a szülők legfeljebb annyit mondtak a gyerekükre, hogy kicsit figyelemzavaros, vagy talán hiperaktív. A mai világban gyakran használt kifejezések akkor még nem voltak ismertek - kezdte a beszélgetést Ábel Anita műsorvezető, emlékezve a múlt időkre.

- Miért nem állnak készen a pedagógusok ezeknek a gyerekeknek az igényeire? - tette fel a kérdést Ábel Anita. Dr. Aschenbrenner Zsuzsanna tömören válaszolt: Mert erről nem tanulnak, ez nem része a képzésüknek – és hasonló a helyzet az orvosképzésben is.

Zelend Niki, a televíziós szakember és az SNI Suli megálmodója, édesanyaként is mélyen érintett ebben a témában. Korábban már megosztotta velünk tapasztalatait arról, milyen kihívásokkal jár autista fiú anyukájának lenni. Niki, aki szakértőként is segíti a speciális igényű gyermekek és szüleik életét, hangsúlyozta, hogy a múltban nem volt kevesebb ADHD-s vagy autista gyermek, csupán a diagnózisok hiánya miatt nem kapták meg a szükséges támogatást. Régen sokan közülük az osztály feketebárányai voltak, akiket csak neveletlennek vagy hisztisnek tituláltak, és akikkel nem tudtak mit kezdeni. Az ilyen gyerekekből lettek aztán az iskolakerülők és a társadalom peremére szorultak.

Ám ma, mikor egy érintett gyermek megkapja a diagnózist, a szülő is magára ismer és a fejéhez kap, hogy rá is illenek a tünetek.

Niki kifejtette, hogy bár az oktatási rendszer még nem áll készen a kihívások kezelésére, a pedagógusok elkötelezettek a tanulás iránt, hogy jobban támogathassák az ADHD-s és autista gyermekeket. Az SNI Suliban ma már nemcsak érintett szülők találkoznak, hanem számos pedagógus is, akik szeretnék bővíteni tudásukat. Az oktatási rendszernek sürgősen foglalkoznia kell azzal, hogy hogyan és hol biztosítanak megfelelő környezetet ezeknek a gyermekeknek, hiszen a statisztikák szerint minden osztályban legalább három ADHD-s diák található. Jelenleg ez a probléma még nem kapott megoldást - tette hozzá Niki.

Schumacher Vanda influenszer maga is érintett, nemrég közösségi oldalán tette közzé, hogy ADHD-s, amit felnőttként tudott meg. Azt tapasztalja, hogy itthon felnőttként hiába hoz felelősségteljes döntést, és megy el a problémájával, minden tünetével orvoshoz, nehéz eljutni arra a pontra, hogy valaki egy felnőttel foglalkozzon. Míg nincs kimondva a diagnózis - amit nagyon körülményes elérni - addig a tüneteket krónikus depresszióként vagy kimerültség okozta depresszióként kezelik.

Ami idővel ki is alakulhat, hiszen az ember próbál megfelelni, mások viselkedését, szokásait utánozza, ami pedig borzalmasan kimerítő, és egy idő után önértékelési problémákhoz is vezet, hiszen aki folyamatosan másokat másol, végül nem tudja, a saját reakciói mik lennének, azok elégnek számítanak-e - mondja Vanda.

Anita így fogalmaz: - Sok családban észrevettem, hogy a szülők képtelenek szembenézni a valósággal, amikor a gyermekük eltér a megszokottól. Inkább elrejtenék a problémát, minthogy elfogadják azt, és nem hajlandók tudomást venni róla. Mi zajlik ilyenkor a szülők lelkében? Hogyan reagálnak, amikor egy ilyen diagnózist kapnak?

Zsuzsanna megjegyzi, hogy míg a szülők egy része nehezen birkózik meg a helyzettel, mások számára egy ilyen diagnózis szinte megváltásként hat. Számukra minden szenvedés és különös viselkedés hirtelen értelmet nyer, és ezzel együtt új perspektívát kapnak a helyzetükre.

A mai világban, ha csak beírjuk a Google keresőbe a kérdéseinket, szinte végtelen mennyiségű információt érhetünk el. A szülők számára adott a lehetőség, hogy aktívan támogassák gyermekeiket, hiszen most egy új tudásformálás zajlik körülöttünk. Zelend Niki hangsúlyozza, hogy sem az ADHD, sem az autizmus nem stigmatizálható – mindezek valójában nem szégyen, hanem az egyediség részei.

A következő beszélgetés során részletesebben is foglalkozunk a tünetekkel, az Esőember című filmmel és a színlelés jelenségével. Ha szeretnéd megismerni ezeket a témákat, kattints ide, és nézd meg a beszélgetést!