A Sziget fesztiválon a Xanax ízű búslakodás és a punkos vadulás különös elegye teremt egy páratlan atmoszférát. Az emberek között feszültség és szabadság vibrál, miközben a háttérben a zene dübörög. A tikkasztó nyári napfényben a melankólia és a lázadás e

A szerdai beszámoló során egy univerzális bölcsesség fogalmazódott meg bennem: ha valaki el akarja kerülni azokat a kínos szituációkat, amik engem értek, akkor jobb, ha nem mutogatja a kedvenc zenekarait a barátnőinek. Mert a szakítás után azok a koncertélmények, mint kísértetek, ott lebzselnek az ember fejében. Viszont van egy másik exem, akivel sikerült megőriznünk a barátságot, és már két éve szeretném elvinni őt a Call Me Karizma koncertjére, mondván, hogy ő a legújabb Machine Gun Kelly. De a Sziget fesztivál néha meglepő fordulatokat tartogat. Képzeld, előtte elkért egy cigit valakitől, és kiderült, hogy abban nemcsak nikotin volt. Valószínűleg nem is marihuána, de az biztos, hogy utána annyira zavarodott volt, hogy nem tudta, merre van az előre, és a koncertre se emlékezett.

Nem baj, tegnap pótolta és most még jobb formában volt az énekes, miként a Black Leather című számából kiderül, ugyanazokon az előadókon nőttünk fel, azaz nála is Green Day, Marilyn Manson és Avril Lavigne pörgött kamaszként a lemezjátszón és ezek a hatások vissza is köszönnek a dalaiban. És nem tudom, hogyan csinálja, mindennap edzek, ránézésre azonos lehet a testzsírszázalékunk, de míg én fulladoztam a hőségben, az ő arcán egyetlen izzadtságcsepp sem gördült le, pedig Duracell-nyusziként ugrált a színpadon, miközben megidézte az ezredforduló kaliforniai pop-punk világát. Amikor egyébként a Sziget lemondta a Kneecap koncertjét, a srác Instagramon rögtön oda is írta, hogy ő szívesen lenyom egy második koncertet vasárnap helyettük, sajnálom, hogy a szervezők nem éltek ezzel az ajánlattal, most rögtön képes lennék megnézni még egyszer.

És nem tudom, hogy hirtelen műsorváltozás történt vagy én voltam figyelmetlen, de aznap láttam, hogy előtte a hasonlóképpen punkot, metált és rapet vegyítő Maz Univerze is fellép az egyébként aprócska The Buzz színpadon, kár lett volna lemaradni róla, mert az egyik legkellemesebb meglepetés volt idén. Ellentétben a jóképű Call Me Karizmával, ez a srác egy vadállatnak tűnik, biztos átmennék a másik oldalra, ha kutyasétáltatás közben szembe jönne az utcán, leginkább a Crazy Town egykori énekesére emlékeztetett, de remélem hosszabb és boldogabb élete lesz. Mert miként kiderült, félig luxemburgi és félig hazánk fia, hibátlan magyarsággal beszélt a színpadon és elhozta a szüleit is a fesztiválra, majd ez a börtönviselt külsejű figura arról beszélt, hogy mennyire fél, amikor majd el kell veszíteni őket, meg kellett zabálni.