Fedezd fel az amerikai nyugat lenyűgöző tájait és vibráló kultúráját! Az utazás során elmerülhetsz a végtelen prérik, festői hegyek és történelmi városok varázsában. Képzeld el, ahogy a naplemente aranysárga fényei megvilágítják a Grand Canyon szikláinak

Seligman - aminek a neve a németből, illetve a jiddisből származik, és áldott embert jelent - volt a kiindulópontja annak a történelmi 66-os útszakasznak, amelyen elindultunk a nagy Nyugaton Las Vegas irányába. Reggel üresedő tartállyal vágtunk neki több száz kilométernyi utunknak, nem vásároltunk benzint, mert túlságosan drágállottuk a seligmani árakat. Rápillantva a Google-térképre, megnyugodva láttuk, hogy a 66-oson több töltőállomást is jelez. Hosszú, nyílegyenes utakon, félsivatagos környezetben toltuk magunk előtt az egyre forrósódó levegőt, alig találkoztunk más autóval vagy emberrel, azt az egy-két települést, amit érintettünk, inkább csak házcsoportosulásoknak nevezném, semmint falunak. Láttunk viszont néhány autómatuzsálemet, többek közt egy rozsdásodó kamiongyűjteményt, és a térkép szerint hamarosan el kellett jutnunk egy benzinkúthoz, amit úgy vártunk, mint a mannát, mert már az üzemanyagszint-jelző lámpa vészjóslóan kigyulladt. A távolban végre feltűnt a várva várt kút, csakhogy közeledve egyre gyanúsabbá vált, és csak amikor odaértünk, tudatosult bennünk, hogy bizony hoppon maradtunk, ugyanis egy muzeális benzinkúthoz érkeztünk, amibe utoljára kb. 1967-ben, a szerelem nyarán csörgedezett benzin, akkor, amikor egy gallont még 10 centért mértek a San Franciscóba tartó hippiknek. Na, ezt jól leszívtuk - emígy bosszankodtam -, és pokolba kívántam a 66-ost a történelmével együtt. Mielőtt azonban teljesen kiszáradtunk volna, sikerült elhörögnünk magunkat egy még "élő" kúthoz, ahol persze, hogy a seligmaninál magasabb áron tankoltunk. A leckét megtanultuk. Többet nem vágtunk neki felkészületlenül az elkövetkező napok olykor félezer kilométeres maratonjainak az inkább vörös Mars-felszínhez, semmint Földhöz hasonlító néptelen pusztaságokon.

A Közép- és Észak-Amerika lenyűgöző tájainak egyik legelragadóbb növénye a természet csodáját képviseli. E régiók gazdag ökoszisztémáiban található számos különleges faj közül kiemelkedik egy, amely szépségével és sokszínűségével rabul ejti az embert. Ez a növény nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem jelentős szerepet játszik a helyi ökológiai egyensúly megőrzésében is. A változatos éghajlati viszonyok és a gazdag talajkészletek lehetővé teszik, hogy ez a növény virágzásba boruljon, megteremtve ezzel a természet egyedi varázsát.

A 66-os útról letérve, egyre közelebb kerültünk a Grand Canyon lenyűgöző látványához, ezúttal azonban a nyugati peremén sétálva fedeztük fel a környéket. Az utunk során több tíz kilométeren keresztül haladtunk egy ritka, de izgalmas erdőségben, amely már önmagában is felüdítette a szemünket a kopár táj után. Különösen örömteli volt felfedezni, hogy egy józsuéfaerdőben barangolunk. Eleinte nem tudtuk hova tenni a jukka nemzetséghez tartozó növényt, hiszen távolról kaktuszoknak tűntek, miközben a levélüstökük a pálmákra emlékeztetett. Éppen ezért sokan tévesen jukkapálmának hívják, s a liliomokéra hasonlító, gyönyörű fehér virágai miatt pálmaliliomként is emlegetik. Ez a növény Közép- és Észak-Amerika egyik legszebb csodája, amely kiválóan alkalmazkodik a száraz környezethez és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokhoz, igazi túlélő a természetben. A neve a mormon hívőktől származik, akik az ég felé nyújtózó, széttárt ágait a vízért fohászkodó bibliai Józsuéra asszociálták. Az Egyesült Államokban a Mojave-sivatag és a róla elnevezett Joshua Tree Nemzeti Park jelenti a fő elterjedési területét. Sajnos a Los Angelestől keletre fekvő parkot időhiány miatt nem tudtuk meglátogatni, de már az arizonai erdőség látványa is elegendő örömmel töltött el minket. A jukka gyógyhatásai miatt is híres, már az őslakók is kihasználták a gyökereit. Ezekből a kivonatokból szaponinok, fitoszterolok és polifenolok nyerhetők ki, és bár a gyógynövényárusok a daganatos betegségek csodaszereként és az örök ifjúság megőrzőjeként hirdetik, valójában nem csodaszer. Ugyanakkor nem vitás, hogy gyulladáscsökkentő, antioxidáns és emésztést segítő tulajdonságai vannak, amelyek értékessé teszik ezt a különleges növényt.

A második megállónk a két állam szokatlan határvonalán volt, ahol a természet és az emberi mérnöki tudomány találkozott. Az Arizonából Nevadába való átlépésünk különlegessége a Coloradót megzabolázó Hoover-gát volt, amely nem csupán egy határvonal, hanem egy lenyűgöző technikai vívmány is. A Glen Canyon-gáthoz hasonlóan most ismét egy olyan építmény előtt álltunk, amely a mérnöki zsenialitás szimbóluma. A Hoover-gát, Las Vegastól 60 kilométerre délkeletre, nemcsak a Colorado folyó vízszabályozásáért felel, hanem elektromos áramot is termel, így fontos szerepet játszik Nevada, Arizona és Kalifornia 20 milliós lakosságának vízellátásában. Az építmény, melyet a 31. amerikai elnökről neveztek el, a 20. század egyik legnagyobb építészeti teljesítményeként vonul be a történelembe. Stratégiai jelentősége felbecsülhetetlen, különösen, mivel az 1930-as évek gazdasági világválsága idején épült, rengeteg emberi és anyagi áldozat árán. Azóta is évente százezrek zarándokolnak ide, hogy csodálják ezt az amerikai ikont. A gát mögött egy hatalmas állóvíz, a 180 kilométer hosszú Mead-tó keletkezett, amely a sivatagban igazi oázisként funkcionál. A tó partján nemzeti rekreációs övezetet alakítottak ki, ahol számtalan vízi tevékenység várja a látogatókat. Sajnos azonban az éghajlatváltozás hatásai itt is érezhetőek, hiszen a tó vízszintje folyamatosan csökken, ami az erőmű működésére is kihat. Miután felkapaszkodtunk a közeli autós hídra, lenyűgözve néztük a hatalmas falat, majd áthajtva a gát tetején, magunk mögött hagytuk Arizonát, belépve a hatodik államba, Nevadába.

A sivatag szívében elhelyezkedő metropolisz, ahol a világ leghíresebb óriás kaszinói ragyognak, mint csillagok az éjszakai égbolton.

A hegyek lejtőin száguldva hamarosan feltűntek Las Vegas impozáns felhőkarcolói. Szinte varázslatos volt, ahogy a sivatagi tájban egy amerikai metropolisz körvonalai bontakoztak ki. A korábbi napok csendes, kis települései után ez a látvány teljesen új élményt nyújtott. Ahogy közeledtünk a város szívéhez, a forgalom zaja egyre inkább felerősítette a pulzusomat; a városi élet intenzitása szinte a torkomban dobogott. Szerencsénkre a jól megtervezett, hatsávos út mentén gyorsan és zökkenőmentesen érkeztünk meg a világhírű kaszinók árnyékában megbúvó szállodánkhoz. Bár a nap még magasan állt, és a forróság elviselhetetlen volt, úgy döntöttünk, hogy inkább a szálloda hűs medencéjében várjuk meg az estét, hogy felfedezhessük a város éjszakai varázsát.

Amikor este 7 óra után kimerészkedtünk, és elindultunk a város hosszú, egyenes sugárútja, az ún. Strip felé, a hőmérő még mindig elképesztő 44 °C-ot mutatott. A forróság szinte égette a szemünket, alig tudtuk nyitva tartani, mintha egy forró kemencét nyitottunk volna ki túl közel. Sűrű pislogásokkal próbáltuk megakadályozni, hogy a szemünk kiszáradjon, és még a lélegzetvétel is igazi kihívást jelentett, olyan volt, mintha egy izzó szaunában tartózkodnánk. Érdemes megjegyezni, hogy Las Vegasban másnap reggel 6 órakor a "leghűvösebb" pillanatban is 35 °C-ot mért a hőmérő.

Las Vegas, vagyis "a rét" pontosan olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. A világ egyik legnagyobb szórakoztatási, bevásárló- és szerencsejáték-központjában minden megtalálható, ami szem-szájnak, testnek-szívnek ingere. A világ egyik leghatalmasabb kaszinóhoteljétől, az 5000 szobás MGM Grandtól indultunk, amelyikben aznap este a világ leghíresebb illuzionistája, David Copperfield lépett fel. Bementünk a kaszinóba bámészkodni, csak úgy ámultunk a sok ezer és ezer szerencsét próbálón, akiket a játékszenvedély vonzott ide a világ minden tájáról. Tátott szájjal figyeltük a csillogó-villogó digitális nyerőgépeket unottan nyomogató hölgyeket és urakat, a kártyaasztalok körül ülő pókerarcokat vagy a rulettet profi módon kezelő krupiékat. Engem az arcok szórakoztattak leginkább, amelyek olykor vicceseknek, máskor inkább szánalmasaknak tűntek. A szabály az, hogy nem szabad hosszasan megállni, bámulni, főleg kiskorúval nem, hanem haladni kell a tömeggel. Az elegánsan öltözött, mindent látó és mindent tudó teremőrök nem díjazzák a kukkolást, pedig napestig meresztettem volna a szemem, mint a székely falusi bácsi, aki először jár Budapesten. Las Vegas-i sétánkon hol a végtelennek tűnő játéktermek légkondicionált labirintusában, hol a Boulevard sivatagi melegében hömpölyögtünk a mindenre kíváncsi embertömeggel és a tízsávos autóáradattal. A város arculatát leginkább a megalomániás építkezés, a sokszínű kivilágítás, a tömbháznagyságú mozgó fényreklámok jellemzik. Az állandó nyüzsgés egy megbolydult hangyabolyhoz hasonlítható, ahol pillanatra sem áll meg az élet. Az aranyszínű Mandalay Bay és a Delano kaszinóhotelek csillogása a lemenő nap sugaraival vetekedett, a Tropicana egzotikus tájakra, a Luxor Szfinxe és üvegpiramisa Egyiptomba repített, de csak egy pillanatra, mert a következő sarkon már az Excalibur Disney-palotájával szárnyaltunk mesés távlatokba, ám ez is csak addig tartott, ameddig bele nem ütköztünk a New York - New York hotel manhattaniesen összezsúfolt felhőkarcolóiba. A New York-i Empire State Building után már a romantikus Párizsban kandikáltunk a kék-fehér-pirosra kivilágított Eiffel-toronyra, káprázott a szemünk a Flamingo vibráló fényreklámjától, császárokhoz méltó díszítőelemek között lépegettünk a Caesars Palace-ban, messziről láthattuk a nagybetűs Trump hotelt, végül emberek tízezreivel bámultuk körbe a Bellagio szökőkút vízsugár-táncát. Csupa mozgás, fényözön, sziporkázás, tündöklés, villódzás, hullámzás, lüktetés, high life a köbön.

Balhé, mint a Las Vegas – a bűn és szenvedély városában, ahol a zseniális rablások nem csupán filmekben, hanem valóságban is megtörténnek, ahogy az Ocean's Elevenben láthattuk. Vagy talán inkább a féktelen, látszólag értelmetlen életek tánca, mint a Las Vegas, végállomásban? Prostitúció, csalás, bűnbe esés – mindezek a mindennapok részei, ahol a biznisz nemcsak lehetőség, hanem életforma; a meggazdagodás és a bukás határvonalán egyensúlyozva. De a legmegdöbbentőbb az volt, amikor a "mindent a vágyaknak!" életmód közepén egy férfi állt, aki büszkén hirdette: INGYENES BIBLIÁK. Igen, ez Las Vegas, Amerika, a végtelen lehetőségek földje, ahol a hit és a bűn egymás mellett léteznek, és ahol a csillogás mögött mindig ott lapul a sötétség.

Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, mit szeretnél, hogy folytassak, vagy adj meg egy témát, amiről beszélgetni szeretnél!