Tudtad, hogy csupán az emberek 40%-ának van csontváza? Ez a Netflix (ál)dokumentumfilmje eddig a legszórakoztatóbb dolog, amit idén láttam!
A Philomena Cunk szerint az élet értelme egyszerre állítja pellengérre az emberi infantilizmust és naivitást, valamint a tekintélyelvű tudósok érvelését. Mindezt veretes brit humorral.
Valaha téged is felbosszantott már, amikor egy riporter olyan abszurd kérdéseket szegezett a riportalanynak, hogy az ember csak ámuldozott? Vagy amikor a válaszok annyira zavarosak voltak, hogy csak azon tűnődtél, miért is ül ott az illető? Diane Morgan angol komikus és író, aki Philomena Cunk karakterét megformálva, éppen ezt a jelenséget gúnyolja ki. Cunk a legmeglepőbb, legnevetségesebb kérdésekkel feszíti a határokat, miközben igazi szakértőket állít sarokba, hogy a legabszurdabb válaszokat csikarja ki belőlük. Most egy különleges epizódban az élet értelmét kutatja, és garantáltan nem fogsz unatkozni!
Diane Morgan először több mint egy évtizeddel ezelőtt lépett a reflektorfénybe, amikor a Charlie Brooker's Weekly Wipe című sorozatban felvette Cunk ikonikus kockás kabátját. Azóta pedig már számos különféle témát és jelenséget elemzett, mindig egyedi humorával és szellemes meglátásaival.
Mint látható, egyre magasabbra teszi lécet, hiszen a legjelentősebb angol drámaírótól egész az élet értelméig jutott, ráadásul az utóbbi minisorozatot és a legújabb filmet már a BBC a Netflix-szel közösen készítette, így Magyarországra is eljutott.
Cunk egy valódi karikatúra, amely az angol humor legjavát képviseli, és bátran sorolható a Monty Python örökségéhez. Nem csupán azért, mert rendkívül szellemes, hanem mert pimaszságával és abszurd helyzeteivel éppúgy megidézi a legnagyobb komikusokat, mint a legendás társulat.
A Philomena Cunk-interjúk egy másik szórakoztató forrása az, hogy olyan kérdéseket tesz fel az interjúalanyoknak, amelyek könnyedén zavarba ejthetik őket, hiszen gyakran túllépnek a szaktudásuk határain.
Az egyik legszebb húzása a mostani különkiadásban, amikor a részecskefizika professzorát - akin látszik, hogy végtelenül unja ezt az egészet, és lenézi Cunk humorát - szinte mindenről megkérdezi, hogy atomokból van-e, majd:
- A lábam is atomokból áll?
Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: "Valóban. Engedje meg, hogy megkönnyítsem a dolgát néhány kérdéssel: minden, amiről beszélünk, atomokból épül fel."
Persze, íme egy egyedi megfogalmazás: - Vajon a gondolatok is rendelkeznek egyedi színvilággal?
- Nos, nem éppen. A gondolatok...
- Hát akkor meg?
Rendben van. De a gondolatok... Teljesen érthető!
A derék professzor megpróbálta megcsillogtatni okosságát egy kicsit túlzó arroganciával, de végül alaposan pórul járt. Ne legyen félreértés: a Cunk-féle gegek nem a tudományt és annak hirdetőit becsülik alul, hanem magát a tekintélyt. Ha valaki alázat nélkül próbálkozik, az bizony hamarosan megérzi a következményeket ezekben a műsorokban.
Felvetődik a jogos kérdés: az interjúalanyok tudják-e, hogy mire vállalkoznak? Philomena Cunk már van annyira népszerű, hogy szinte lehetetlen eltitkolni, milyen műsor is készül - ha még emlékeztek, itthon a Meglepő és mulatságos egyik emlékezetes műsorszáma volt az Álinterjú, amit egyben vettek fel, tehát mikor lement az első, akkor már az összeset leforgatták, hogy ne lepleződjenek le. Szóval Cunk estében az van, hogy
Az interjúk mellett Cunk összekötőszövegei igazán lenyűgözőek: ezekben sem kímél senkit, és egy közösségi médián nevelkedett elme frissességével és magabiztosságával képes olyan megállapításokat tenni, mint például:
"A DNS apró és bonyolult, akár Tom Cruise karrierje."
De még arra a sokat vitatott kérdésre is választ ad, hogy ki a valódibb: én vagy a klónom.
A klónozás valóban izgalmas, ugyanakkor zavarba ejtő kérdéseket hoz felszínre az identitásunkkal kapcsolatban. Vajon megőrizhetem az egyediséget, ha létrejön egy klónom? Vagy éppen ellenkezőleg, a klónom lehet, hogy különlegesebb, hiszen ő egy klón, ami egyfajta különlegességet ad neki?
A Philomena Cunk szerint az élet értelme talán egyetlen ponton bicsaklik, és ez a hossza. Hetven perc egyszerre kevés és sok ebből a fajta humorból: lehet, jobb lett volna egy pár részes sorozatot készíteni ebből is. Vagy talán egy picit feszesebbre vágni, mert így elég feltűnő az a néhány üresjárat (nem, nem a Pump Up the Jam). De ezt leszámítva, Diane Morgan már rutinból hozza a figurát, és mindezt olyan fapofával és szarkazmussal teszi, hogy öröm nézni, és
