Trianon-emléknap: Azok, akik most kimaradtak a kampányból, pedig alapvetően róluk kellene, hogy szóljunk - Alfahir.hu

Miért hagyja figyelmen kívül az Ukrajna-ellenes "szavazás" a kárpátaljai magyar közösség jogait?

Százöt évvel ezelőtt nem csupán egy országot, hanem egy egész nemzetet szakítottak darabokra. A Trianon-kastély falai között aláírt békediktátum új határokat szabott, melyek figyelmen kívül hagyták az etnikai eloszlást, ennek következtében pedig milliók, akik magyarnak vallották magukat, az utódállamok területein találják magukat.

Rendkívül szomorú, hogy az utódállamokban az őshonos magyar közösségek, akik mára kisebbséggé váltak, nem kapták meg azt a tiszteletet és megbecsülést, amit a wilsoni elvek megfogalmaztak. A beneši dekrétumok, Ceauşescu magyarellenes politikája és a délvidéki nemzetrészeinket ért súlyos sérelmek mind-mind mély nyomot hagytak a közös emlékezetünkben, és fájóan emlékeztetnek bennünket a történelmünk árnyaira.

Valóban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a kárpátaljai magyar közösséget érintő eseményeket sem. Főleg most, amikor Ukrajna nemzeti politikájának kritikája aktuális téma. Kétségtelen, hogy az ukrán vezetés számos olyan intézkedést hozott, amelyek sokunk számára elfogadhatatlanok. Nem csupán a munkácsi vár turulszobrának eltávolítása számít szimbolikus lépésnek, hanem a kisebbségi nyelvhasználat korlátozása, valamint a kárpátaljai magyar közösség ellen irányuló fizikai atrocitások is, amelyek mély hatással vannak a helyi magyarok életére. Ezen problémák ellen mindenképpen fel kell lépnünk, közösen, mint az anyaország polgárai.

A jelenleg folyamatban lévő szavazás Ukrajna potenciális EU-tagságáról sok mindenről szól, de sajnos a kárpátaljai magyar közösség érdekei és hangja most háttérbe szorultak.

Azt szerintem épeszű ember nem vitatja, hogy Ukrajna jelen pillanatban nem áll készen a közösséghez történő csatlakozásra, sőt arra is nagy összegben lehetne fogadni, hogy öt év alatt sem fogja teljesíteni a feltételeket.

Az adóforintjainkból finanszírozott kormányzati reklámok nyilvánvalóan túlzóak, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a magyar EU-csatlakozást követően más országok, mint például Románia vagy Bulgária is csatlakoztak, ám ennek ellenére nem omlott össze a magyar nyugdíjrendszer, és a gazdák sem kerültek kilátástalan helyzetbe. Nem kellett családonként havi több százezer forintot befizetniük. Kétségtelen, hogy ha Ukrajna, és különösen Kárpátalja is tagja lenne a közösségnek (természetesen minden szükséges feltétel teljesítése után!), akkor Kovácsék sem állnának sorban az államkincstárnál, hogy a propaganda által emlegetett riogatásokban szereplő hatalmas összegeket befizessék.

A kárpátaljai magyar közösség sajnos gyakran háttérbe szorul az Ukrajnáról folytatott diskurzusban. Pedig számunkra, magyarok számára, különösen június 4-én, ez a téma kiemelt jelentőséggel bírna, és érdemes lenne jobban reflektálni rá.

Hiszen ki más emelhetné fel a szavát az ott élő őshonos magyar kisebbség érdekeiért, ha nem az anyaország?

Úgy vélem, az óriásplakátos-videóposztos propagandából épp ez az, ami rendkívüli módon hiányzik. A magyar kormány olyan kommunikációt folytat, amit az EU bármely országában el lehetne sütni a csatlakozás elleni kampányként. Ami igazán magyarrá, "hungarikummá" tenné ezt, az épp a kárpátaljai magyarok jogainak követelése lehetne.

A Nemzeti Összetartozás Napja, a koszorúk elhelyezése és a megemlékezések mind szívhez szóló, de végső soron csupán szimbolikus cselekedetek. Itt adódott volna a lehetőség, hogy valódi diplomáciai lépéseket tegyenek a kárpátaljaiak támogatására. Szomorú, hogy a Rogán-műveknél senkinek nem jutott eszébe, hogy ezt a fontos kérdést komolyabban vegyék.