"Átléphető, megverhető, elfújható voltam" - így éreztem magam, mint egy vékony ember, akit a testszégyenítés céltáblájává tettek.
Bár az utóbbi években egyre inkább előtérbe került az elfogadás fontossága, a mások bírálata sajnos még mindig szerves része mindennapi életünknek. Az, hogy valaki a társadalom által idealizált testalkattal bír, nem jelenti azt, hogy mentes lenne a testszégyenítéstől. Hogyan élik meg ezt a helyzetet nők és férfiak? Milyen módszerekkel védhetjük meg magunkat a nem kívánt kritikáktól? Mi határozza meg, hogy mit tartunk vonzónak? És vajon elfogadható-e, hogy valaki, aki vékony, rosszul érezze magát? Erről beszélgettünk Bai-Nagy Katalin pszichiáterrel.
"Vékonynak kell lenned, de nem túl soványnak. És soha nem mondhatod, hogy vékony akarsz lenni. Azt kell mondanod, hogy egészséges akarsz lenni, de közben vékonynak is kell lenned. (...) Belefáradtam ebbe. Ahogy magamra és más nőkre nézek, és azt látom, hogy gúzsba kötjük magunkat, csak azért hogy az emberek szeressenek" - hangzik el a Barbie-film sokat idézett, női életről szóló monológjában.
Az elmúlt évtizedek során számos diskurzus bontakozott ki a testelfogadás fontosságáról, mégis a testszégyenítés továbbra is jelen van a társadalomban. Nem csupán azok szenvednek tőle, akik teltebb idomokkal bírnak, hanem a vékonyabb alkatúak is, sőt, bárki, akinek megjelenését valamilyen okból eltérőnek tartják az átlagtól – legyen szó akár magasságról, akár más külső jellemzőkről. A társadalmi elvárások és sztereotípiák elől nehéz kitérni, és sokszor úgy érezzük, hogy nem tudunk kiszabadulni a ránk nehezedő nyomás alól.
Arról, hogy vékony emberként milyen előítéletekkel kell szembesülni, tanulmány is készült. Vannak, akik felszínesnek, ítélkezőnek és gonosznak tartják a soványakat, mások szerint valamilyen étkezési zavarnak vagy túl szigorú életmódnak köszönhetik az alakjukat. Másoknak pedig meggyőződése, hogy akin nincs pluszkiló, annak nem lehetnek önértékelési problémái, hiszen a társadalom szemében ideális alkattal rendelkezik. A lista ezzel nem ért véget. "Jelenleg inkább a teltebb irányokban jellemző egy érzékenyítés, és sokan azt gondolják, hogy aki vékony, az csak nem eszik eleget. Nem gondolnak bele, hogy ugyanúgy, mint ahogy egy teltebb nőnek, nekik is vannak problémáik, és míg vannak, akik alkatilag ilyenek, másoknak nagyon sok mindent kell tenniük azért, hogy így nézzenek ki" - jegyezte meg Bai-Nagy Katalin.
A testszégyenítés nem csupán a túlsúlyosakat érinti, hanem a vékonyabbak is gyakran találkoznak hasonló jelenségekkel. Ők is kéretlen megjegyzéseket kapnak, legyen szó az alkatukról, súlyukról vagy étkezési szokásaikról. Ezek a megjegyzések érkezhetnek különböző forrásokból: családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől, sőt akár idegenektől is. A negatív kommentárok hatására még az is elbizonytalanodhat, aki egyébként elégedett a saját testével.
Legyen szó bárkiről, a testszégyenítés első és a legfontosabb következménye az alacsony önértékelés, a negatív testkép, amely különböző zavarokhoz vezethet. Valakit az alkata, alakja miatt kritizálni már csak azért sem tanácsos, mert ahogyan a túlsúllyal rendelkezők esetében, úgy a vékonyabbak között is van, akinek valamilyen egészségügyi probléma áll a háttérben, például a Crohn-betegség, ami súlyvesztéssel is járhat. A külvilág visszajelzései különösen az étkezési zavarosok esetében nyomhatnak nagyon sokat a latban.
Az alkatra vonatkozó megjegyzések a női lét számos aspektusát tudják befolyásolni, például a párválasztást. Sokan számoltak be arról, hogy önbizalmukon óriási csorbát ejtettek az olyan mondatok, mint például "csak a kutyák játszanak csontokkal, az igazi férfiak a teltebb idomokat szeretik", és biztosak voltak benne, hogy soha senki nem fog rájuk nőként tekinteni, nem érdemlik meg mások figyelmét, örökre egyedül maradnak.
