Öt évvel ezelőtt, amikor a húsvéti ünnepek alatt karanténba kényszerültünk, valóban megérezte a természet a szabadulás örömét?

Öt évvel ezelőtt, tavasszal a világot egy soha nem látott kihívás érte: a koronavírus-járvány. Az emberek otthon maradtak, és az élet szinte megállt. A levegő megtisztult a szmogtól, és hirtelen újra láthatóvá váltak a Himalája grandiózus csúcsai. A városok csendjében vadon élő állatok merészkedtek be a lakott területekre, míg a Gangesz vize, amely évtizedek óta szennyezett, újra kristálytiszta lett. Ugyanakkor nem minden a természet javára fordult: a hulladéktermelés megugrott, az orvvadászat fokozódott, és az amazóniai esőerdők irtása soha nem látott méreteket öltött. A lezárások hatására a természet reakciója vegyes képet mutatott; míg egyes ökoszisztémák fellélegeztek, addig mások továbbra is súlyos nyomás alatt álltak. A tudósok már öt év elteltével is kétkedve tekintenek a jövőre. A bolygónk jövője szoros összefüggésben áll az emberi tevékenységekkel, és bár a járvány időszaka ideiglenes megoldásokat kínált, a tartós változások érdekében sürgős lépések szükségesek. Az elemzések arra figyelmeztetnek, hogy ha nem változtatunk a fogyasztási szokásainkon és nem foglalkozunk a környezetvédelmi kérdésekkel, a jövőnket fenyegető problémák továbbra is súlyosbodni fognak. Az egyensúly helyreállítása érdekében a tudósok a fenntarthatóságra és a természet védelmére helyezik a hangsúlyt, remélve, hogy közösen képesek leszünk megóvni bolygónkat a jövő generációi számára.

Több mint öt év telt el azóta, hogy a koronavírus-világjárvány elindította a globális válságot, amely eddig több mint hétmillió ember életét követelte világszerte. A karanténintézkedések idején a világ szinte megállt: hónapokig nem mozdultunk a négy fal közül, otthon töltöttük az időt. De milyen hatással volt ez az átmeneti leállás a körülöttünk lévő természetre? 2020 tavaszán a világsajtót bejárta az a megdöbbentő hír, hogy az indiai Pandzsáb államban annyira kitisztult a levegő, hogy Jalahandar városából újra láthatóvá vált a Himalája impozáns hegyvonulata.

Sokan gondolták akkor, hogy fellélegzett a bolygónk.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karának Kémiai és Környezeti Folyamatmérnöki Tanszékének kutatói a COVID-19 második évében esettanulmányok révén tárgyalták a járvány környezeti hatásait. Elemzéseik fókuszában a levegő- és vízminőség, valamint az állatvilág állt, bemutatva, hogy a világjárvány milyen mértékben formálta meg környezetünket.

A WHO adatai szerint évente hétmillióan halnak meg a légszennyezés miatt világszerte. A kutatók a lezárások után pár hónappal javulást tapasztaltak olyan erősen szennyezett térségek esetében, mint Vuhan, Észak-Olaszország és az Egyesült Államok nagyvárosai. Az egyik legveszélyesebb anyag az emberi szervezetre a PM2.5 (2,5 mikrométernél kisebb) részecske, más néven a szállópor, ami mikrométeres nagyságának köszönhetően képes lejutni a tüdőbe, és onnan át tud kerülni a véráramba is. A szállópor koncentrációjának alapszintje a világ számos országában 100 µg/m3 felett van. A lezárásokat követően ez drasztikusan csökkent.

A másik súlyos légúti megbetegedést okozó vegyület főként a közlekedés és az ipari üzemek által kibocsátott nitrogén-dioxid. A korlátozások alatt a levegő NO2 koncentrációja világszinten 5,6 µg/m3-ről 0,2 µg/m3-re csökkent. Európa erősen szennyezett városaiban - Madridban, Párizsban, Észak-Olaszország, Németország bizonyos területein - a NO2 szintje az előző évi márciusi-áprilisi koncentrációhoz képest 45‒50 százalékkal visszaesett.

Amikor a kijárási korlátozások első alkalommal léptek életbe, Magyarországon is érezhetően csökkent a légszennyezés. A legszembetűnőbb javulást Budapesten, a Széna téren tapasztalták, ahol a levegő tisztasága látványosan javult.

Mi a helyzet a szén-dioxiddal?

Kevesebbet jártunk autóval, kevesebbet használtuk a tömegközlekedést, korlátozták a légiközlekedést (a lezárások alatt utóbbi 60%-kal esett vissza világszinten), leálltak a gyárak. Mindez történelmi széndioxidkibocsátás-csökkenést hozott magával, nagyobbat, mint a második világháború végét követő időszak, amikor a világ jelentős része romokban hevert. A legnagyobb csökkenést a szárazföldi közlekedésben figyelték meg: az otthoni távmunka miatt világszerte 40%-kal csökkent a közlekedés CO2-kibocsátása. A csökkenés viszont csak időleges volt, és komolyabb változást nem hozott, a felmelegedés így is folytatódott. A korlátozások enyhítésével, miután visszatértünk a normális életbe, ismét növekedett a kibocsátás: a közlekedési ágazat kivételével 2020 júliusában a legtöbb ország gazdasága visszatért a széndioxid-kibocsátás megszokott szintjéhez.

A globális lezárások hatásai a Földtől több százezer kilométerre, a világűrig is elértek. Kutatók szerint lecsökkent a Hold hőmérséklete: 2020 áprilisában és májusában az égitest hat különböző területén éjszaka a felszíni hőmérséklet 8-10 Kelvinnel alacsonyabb volt, mint az előző és az azt követő évek azonos időszakaiban. Mivel magyarázzák a változást? A Hold éjszakai oldala a Földről visszaverődő hősugárzást kapja. A lezárások miatt jelentősen visszaesett az ipari és közlekedési tevékenység, a légkörbe kevesebb szennyező anyag került, így a visszasugárzott hőmennyiség is csökkent - ez pedig a Hold hőmérsékletének változásában is megmutatkozott.

Átmeneti időszakban nem csupán a levegő, hanem a vizek is megtisztultak, mivel az ipari szennyvíz, olaj, nehézfémek és műanyagok kibocsátása a koronavírus okozta lezárások és leállások következtében drámaian csökkent. Az indiai Gangesz, amelyet szent folyóként tisztelnek, a világ egyik legszennyezettebb vízfolyásának számít.

Az Indian Technology Institute legfrissebb jelentése alapján a Gangesz vize hosszú évtizedek után ismét elérte az iható minőséget. Ugyanakkor Olaszország gyöngyszeme, Velence is lenyűgöző átalakuláson ment keresztül: a csatornák vize annyira megtisztult, hogy már szabad szemmel is jól láthatóvá vált a vízfenék és a vízi élővilág sokszínűsége.

A lezárások időszakában drámai mértékben csökkent a tömegközlekedés, ami szinte minden nagyvárosban a zajszint jelentős mérséklődéséhez vezetett. Ráadásul a tengeri forgalom ideiglenes leállása miatt a vízi élőlények számára is kedvezőbbé vált a helyzet, hiszen a zajszennyezés, ha csak átmenetileg is, de csökkent. Ez különösen kedvezett a bálnáknak, rákféléknek és más tengeri emlősöknek, akik akusztikus jelek segítségével tartják a kapcsolatot egymással. A természet ezen csendesebb időszaka lehetőséget biztosított számukra, hogy zavartalanul kommunikáljanak és éljenek.

Ahogy az emberek visszahúzódtak otthonaikba, a természet úgy tűnt, hogy újra birtokba veszi a városokat. Vadon élő állatok, akik korábban csak távolról figyelték a városi életet, most bátran beléptek a lakott területekre. Thaiföld városközpontját majmok sokasága foglalta el, míg Chilében pumák sétáltak a Santiago utcáin, mintha csak a város felfedezésére indultak volna. Walesben kecskék vettek birtokba egy kisvárost, Tel-Aviv parkjaiban pedig sakálok szórakoztak, mintha a városi élet izgalma vonzotta volna őket. Argentínában az oroszlánfókák kényelmesen elhelyezkedtek egy kikötővárosban, míg a tengeri teknősök olyan strandokra tértek vissza, ahol korábban sosem mertek tojásokat rakni. A világjárvány kezdetén sok hasonló hír látott napvilágot, bár nem minden információ volt valós: például a Velencébe állítólag visszatért hattyúk vagy a Bergamo utcáin sétáló vaddisznók történetei sokakat megmosolyogtattak, de a valóságban ezek nem minden esetben igazolták magukat.

Ugyanakkor kutatók később megállapították, nem arról van szó, hogy a természet elkezdte volna visszafoglalni az ember által elvett területeket.

Miután világszerte elhelyezett több ezer kameracsapda felvételeit elemezték, arra jutottak, hogy míg egyes helyeken az emlősök aktivitása nőtt, máshol csökkenést lehetett tapasztalni. Szerintük az az oka, hogy több állatra figyeltünk fel a lezárások során, hogy volt idő és lehetőség a megfigyelésükre.

A járvány sötét árnyakat vetett a világ különböző tájaira, különösen Afrikában és Ázsiában, ahol az orvvadászat aggasztó mértékben felerősödött. A turizmus hirtelen leállása miatt sok ember maradt munka nélkül, és a megélhetésükért küzdve sokan a természet kimerítéséhez folyamodtak. Brazíliában, az Amazonas-medence szívében, a helyzet még drámaibb fordulatot vett: 2020 áprilisában 400 négyzetkilométernyi erdőt vágtak ki, ami majdnem megegyezik Debrecen városának területével. Ez a szám 64%-os növekedést jelentett az előző évhez képest, és rávilágít arra, hogy a környezeti válság egyre sürgetőbbé válik.

A természet védelme kulcsfontosságú a jövőbeli járványok megelőzésében. Az ökoszisztémák működése párhuzamba állítható az emberi test működésével: ha az ökológiai rendszerek egészségesek, sokkal ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Amennyiben viszont az emberi tevékenységek – mint például az erdőirtás, mezőgazdasági termelés, szarvasmarha-tenyésztés vagy városi terjeszkedés – következtében megbomlik az egyensúly, a vadon élő állatok, akik stressznek és betegségeknek vannak kitéve, egyre közelebbi kapcsolatba kerülnek a haszonállatokkal és az emberekkel. Ez a közelség pedig új vírusok és kórokozók terjedéséhez vezethet.

Ez a jelenség elősegíti a betegségek gyors elterjedését, ráadásul az éghajlatváltozás még inkább felerősítheti a fertőző megbetegedések kialakulását.

Boltban, buszon, munkahelyen, de sokszor még az utcán is növekedett a szemét mennyisége. A járvány alatt mindenki arcmaszkot hordott - ha elhasználtuk, kidobtuk, de arra már nem figyeltünk, mi lesz a sorsa. Kínában 2020 júniusában naponta több mint 200 millió arcmaszkot gyártottak, és a világ legnagyobb népességű országaként naponta körülbelül 702 milliót dobtak ki. Világszerte pedig 3,4 milliárd egyszer használatos maszk került a kukába mindennap. A vírus elleni védekezés során az egészségügyben is rengeteg műanyaghulladék keletkezett - kesztyűktől kezdve az orvosi védőruhákig A védőeszközök megsemmisítése során keletkező mikroműanyagok pedig komoly kockázatot jelentenek a vadon élő állatokra, vizeinkre és a tengeri ökoszisztémára.

Az oltóanyagok előállítása és elosztása különös ellentmondásokat hordoz magában a környezetszennyezés szempontjából. Míg a vakcinák számos életet megmentettek, előállításuk során jelentős mennyiségű orvosi hulladék keletkezik, és a vakcinák szállítása is hozzájárul a szén-dioxid-kibocsátás növekedéséhez. Ráadásul a világjárvány hatására megváltoztak a vásárlási szokásaink: egyre inkább online rendelünk, ami együtt jár a házhoz szállítással, s ezzel párhuzamosan a műanyag csomagolóanyagok használata is megnőtt, így a hulladék mennyisége is folyamatosan emelkedik.

Sajnos úgy tűnik, hiába lélegzett fel a természet egy időre a lezárások miatt, mára ennek nyoma sincs.

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) friss jelentése szerint 2021 óta egyáltalán nem javult a helyzet, sőt több szempontból is sokat romlottak bolygónk állapotának mutatói.

A jelentés kiemeli, hogy az emberi faj számára elengedhetetlen a biztonságos életteret garantáló, túlélésünkhöz szükséges kilenc alapvető környezeti stabilitási mutató, amelyek közül sajnos hatnál már átléptük a kritikus küszöböt.

Ezek a következők: a klímaváltozás, a bioszféra egységének megbomlása (a biodiverzitás csökkenése, fajok tömeges kihalása), a szabad természet mezőgazdasági térséggé és városokká történő átalakítása (termőföldek terjeszkedése, erdőirtások), ivóvízpazarlás, beavatkozás a nitrogén- és a foszfátciklusba (a növényfejlődés meghatározói), vegyi és egyéb környezetszennyezés.

A hetedik pontnál – amely az óceánok elsavasodásával foglalkozik – éppen most tapasztaljuk a látszólag megállíthatatlan negatív folyamatot. Továbbra is rohamos tempóban pusztítjuk azokat az erőforrásokat, amelyek nélkülözhetetlenek a földi létünk fenntartásához. A maradék két tényező – a légszennyezés és a sztratoszférikus ózonréteg csökkenése – esetében szintén egyre közelebb kerülünk a kritikus küszöbhöz. Fontos hangsúlyozni, hogy az az irány, amelyben az emberiség halad, elkerülhetetlen klímakatasztrófához vezethet.

Mit tehetünk ebben a helyzetben?

A jelentés szerzői öt különböző politikai irányelvet dolgoztak ki:

A gazdasági növekedés értelmezésekor érdemes elmozdulni a hagyományos GDP-alapú megközelítéstől, és inkább a fenntarthatóságot szem előtt tartó jóléti mutatókra összpontosítani. Ezzel a szemlélettel olyan mutatókra helyezhetjük a hangsúlyt, amelyek a társadalmi jólét, a környezeti egyensúly és a gazdasági stabilitás harmonikus összhangját tükrözik. A cél nem csupán a számok növelése, hanem egy élhetőbb és fenntarthatóbb jövő megteremtése.

A fosszilis üzemanyagok használatának csökkentése érdekében sürgető lépéseket kell tenni, és a tiszta energiaforrások felé kell mozdulnunk.

A körforgásos gazdaság megvalósítása érdekében kiemelten fontos, hogy fokozzuk az újrahasznosítás mértékét. Ezzel nemcsak a hulladék mennyiségét csökkenthetjük, hanem értékes nyersanyagokat is megőrizhetünk a jövő generációi számára. Az újrahasznosítás nem csupán környezettudatos döntés, hanem gazdasági lehetőség is, amely elősegíti a fenntartható fejlődést és a zöld technológiák elterjedését.

4. Fontos a biodiverzitás védelme: élőhelyek megőrzése és rehabilitációjuk elősegítése.

Az ötödik pontban a tudományos bizonyítékokon alapuló politizálásra fókuszálunk, amely a modern politikai diskurzus egyik alappillére. A tudományos megközelítés alkalmazása lehetővé teszi, hogy a politikai döntések és viták megalapozottabbak és átláthatóbbak legyenek. Ahelyett, hogy érzelmi alapú érvek dominálnának, a tudományos bizonyítékok használata segít a társadalmi problémák mélyebb megértésében és a hatékonyabb megoldások kidolgozásában. Ez a megközelítés nemcsak a politikai döntéshozók számára nyújt iránymutatást, hanem a választók számára is fontos eszköz, hiszen lehetőséget biztosít arra, hogy tájékozottabb döntéseket hozzanak. A tudományos kutatások és adatok integrálása a politikai diskurzusba hozzájárulhat a társadalmi igazságosság, a fenntarthatóság és a közjó előmozdításához. Az ilyen alapú politizálás tehát nem csupán a tények tiszteletben tartásáról szól, hanem a közérdek szolgálatáról is, amely hosszú távon a demokratikus folyamatok erősödését eredményezi.