Semmi sem kötelező: ne érezd kényszernek, hogy mindent megörökíts, vagy megossz a világgal. Fedezd fel a JOMO (Joy of Missing Out) élményét – a tudatos távolmaradás örömét! Élvezd a pillanatokat anélkül, hogy folyamatosan a telefonodhoz nyúlnál. Élj a jel

Ne azzal töltsd az idődet, hogy azon merengsz, melyik zsúfolt turistacélpont körül kellene tolonganod, vagy hol találhatod meg a „tökéletes” képet a közösségi médiához. Inkább fedezd fel, hogyan élvezheted ki a jelen pillanatot és azt a helyet, ahol éppen tartózkodsz. Ezt a gondolkodásmódot hirdeti a JOMO (Joy of Missing Out) szemlélet, amely egyre inkább teret nyer a fiatalok körében. Bár a koncepció nem új, korosztálytól függetlenül mindannyiunknak segíthet visszatalálni ahhoz, ami igazán lényeges - még akkor is, ha éppen felfedezőúton vagyunk.

Kerített már hatalmába olyan érzés, hogy legszívesebben a festői szakadékba hajítanád a telefonodat a turisták által közkedvelt, világhírű nemzeti park kellős közepén? Sok évvel ezelőtt - amikor még fogalmam sem volt arról, hogy ennek az érzésnek egyszer neve is lesz - az akkor még kicsi gyerekeinkkel a szlovén Vintgar-szurdok ösvényein barangoltunk. Séta közben tudatosult bennem, hogy szinte minden második kanyarban lecövekelek, a telefonom után kotorászok, hogy kényszeresen kattintgassam a pazar látványt - mintha annak hiányát utólag bárki is számonkérné rajtam.

Az a helyzet, hogy a férjem és a kicsi fiunk folyamatosan várakoztak rám – a hátán a mindössze egyéves kislányunkkal – és ez a helyzet egyre inkább frusztrálóvá vált számomra. Ott van a férjem nyakában a fényképezőgép, a szemem felfogja a csodás pillanatokat, míg az elmém igyekszik megörökíteni őket, emlékeket teremtve a későbbi nosztalgiához. Ez a felismerés kijózanító és megerősítő volt, még ha sosem vonzott a posztolás, a közösségi média vagy a digitális világ - és sosem is tekintettem a világra mint valami Insta-stílusú díszletre.

Egyre többen ráébrednek, hogy az utazás valódi varázsa abban rejlik, ha a személyes élményeinkre és az önfeledt pillanatokra fókuszálunk, ahelyett, hogy csupán a túlságosan frekventált helyszíneket és a híres szelfihelyeket pipálgatnánk a bakancslistánkon. Az igazi felfedezés nem a tömegben, hanem a csendes sarkokban, a helyi ízekben és az érzelmekben rejlik, amelyek maradandó emlékeket hagynak bennünk.

A "JOMO utazás" nem egy újdonsült utazási iroda a piacon. Annak a személetmódnak az elnevezése, ami azt hirdeti: semmi sem kötelező, és minden úgy van jól, ahogyan az a saját tempónknak, vérmérsékletünknek, pénztárcánknak és nem mellesleg a bolygónknak is leginkább megfelel.

A JOMO angol mozaikszó (a "joy of missing out", azaz "a kimaradás öröme" angol kifejezésből) nem csupán a FOMO ("fear of missing out: a kimaradástól, lemaradástól való félelem) szemantikai ellentéte. A régi-új szemléletmód a népszerű úti célokat egyre riasztóbb léptékben fojtogató tömegturizmusra, a digitális világ, a közösségi média generálta állandósult nyomásra adott válaszként is értelmezhető.

A szemléletmód népszerűségének növekedését nem csupán nemzetközi utazási irodák statisztikái támasztják alá, hanem iparági szakértők is hasonló véleményen vannak. Ezek az adatok világosan mutatják, hogy egyre többen keresik a mélyebb, személyes élményeket, ahelyett, hogy csupán a kötelező feladatok listáját pipálnák ki. Sokan már inkább abban lelik örömüket, hogy lelassítanak, és például egy fél napot a helyi parkban töltve, a kacsák mozgását figyelve, piknikezve tapasztalják meg az élet apró örömeit.

"A JOMO szemlélet a saját belső békénk és a személyes szükségleteink előtérbe helyezéséről szól. Arról, hogy újraértelmezzük, mi az, ami minket boldoggá tesz, és hogy értékeljük, mi az, ami valóban fontos. Nem szabad, hogy úgy érezzük, folyton csinálnunk kell valamit" - fogalmaz egy utazási iparágban dolgozó szakértő. Ezt én is alá tudom támasztani: Londonban jártunkkor parkokban kalandozva, patinás helyi taxiban és emeletes buszokon "céltalanul" bolyongva, az állatkertben téblábolva eszünkbe sem jutott, melyik nevezetességet kellett volna inkább kipipálnunk azon a bizonyos képzeletbeli listán. Ezt az utat a gyerekek azóta is emlegetik.

A JOMO életérzés az utazás során azt jelenti, hogy tudatosan elengedjük a zsúfolt turistautakat, és teret adunk a valódi élményeknek. "Ez arról szól, hogy szabadon felfedezzük a hely szívét, elmerülünk a helyi kultúrában, és élvezzük a csendet és a nyugalmat, amely a tömegtől távol vár ránk" - fogalmaz egy utazó blogger.

Ahelyett, hogy folyamatosan a látnivalók között szaladgálnánk, érdemes szánni egy kis extra időt, például egy órát a helyi kávézóban való üldögélésre.

Engedjük át magunkat, éljük meg a helyi atmoszférát ahelyett, hogy azon idegeskedünk, mit és hol hagyunk ki éppen.

Arról nem beszélve, hogy ha túl sok látnivalót próbálunk belezsúfolni a programunkba, fennáll annak a veszélye, hogy a folytonos rohanás miatt egyiket sem tudjuk "befogadni", megélni igazán.

"A mindennapi élet hajtása és a stressz már önmagában is elég megterhelő az emberek számára. Egyre inkább észlelhetjük, hogy sokan a kikapcsolódásnak és az utazásnak egy lassabb, pihentetőbb módját keresik. Ki az, aki a nyaralása alatt még inkább megterheli magát?" - vetette fel a kérdést egy utazási iroda szakértője. A fiatalokat különösen sokféle inger éri, és a közösségi média által támasztott elvárások is nyomasztóak lehetnek: gyakran úgy érzik, hogy az utazásaiknak mindenáron "tökéletesen" kell megjelenniük az Instagramon.

Előfordul, hogy az általunk kiválasztott város legfőbb nevezetességei annyira zsúfoltak, hogy az élmény szinte elvész a tömegben. Hogyan is tudnánk igazán átélni a Trevi-kút varázsát Rómában, amikor a szelfiző turisták miatt csak araszolva juthatunk el hozzá, és akkor is csupán néhány pillanatra élvezhetjük a látványt? A JOMO (Joy of Missing Out) filozófiája ebben a helyzetben segíthet, hiszen arra ösztönöz, hogy ne érezzük a nyomást, és inkább értékeljük a pillanatot, ahol éppen vagyunk, függetlenül attól, hogy az mennyire van tele másokkal.

A JOMO (Joy of Missing Out) utazási filozófia lényege a tudatos lelassulás, amely lehetőséget ad arra, hogy teljes mértékben belemerüljünk a jelen pillanat varázsába. Amikor ezt a szemléletet magunkévá tesszük, elkerülhetjük, hogy a nyaralásunkat folyamatos aggodalom kísérje - különösen nem amiatt, hogy melyik múzeumot vagy híres látnivalót hagytuk ki az adott pár napban. Így szabadon élvezhetjük az utazás minden apró szépségét, és igazán átadhatjuk magunkat az élményeknek.

Lehetőség nyílik arra, hogy alaposabban felfedezzük a választott helyszínt, így elkerülhetjük a kiégést és a fáradtságot az utazások során.

Képzeljük el: miközben kényelmesen üldögélünk a helyi kávézó teraszán, könnyedén teret adhatunk a helyiek spontán társalgásának, akik szívesen megosztják velünk, milyen is az élet ezen a vidéken. Ahhoz, hogy igazán magunkba szívjuk ezt az élményt, el kell engednünk a kényszert, hogy mindent a közösségi média szabta keretek között dokumentáljunk. Ne az legyen a célunk, hogy minden pillanatot megörökítsünk, hanem inkább adjuk át magunkat az utazás varázsának – élvezzük az élményeket, ahelyett, hogy folyton a telefonunkat bújnánk.

Természetesen nem mindenki tudja megengedni magának, hogy rendszeresen utazgasson, vagy akár ugyanabba a városba visszatérjen, hogy alaposan felfedezze a látnivalókat. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy senki sem képes "mindent" felfedezni, függetlenül attól, hogy hova látogat el egy nyaralás vagy üdülés során. Azonban, pénztárcánktól függetlenül, teljes mértékben rajtunk múlik, hogy mennyire vagyunk hajlandóak megengedni magunknak a kikapcsolódásra szánt idő értékének megélését.