Rózsákon időznek, szelektíven ízlelgetnek – Magyar Mezőgazdaság
Valószínűleg sokan hallottuk már azt a mondást, miszerint „nincsen rózsa tövis nélkül”. Növényorvosként szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kertünkben a rózsák mellett állati kártevők is szinte elkerülhetetlenek.
A rózsák világában négy levéldarázs faj jelent veszélyt a virágok szépségére. Emellett a levéltetvek, takácsatkák, szabóméhek és gubacsdarazsak is szívesen látogatják ezt a növényt, így érdemes odafigyelni a védelemre.
A fehéröves levéldarázs lárvái, amelyek zöld színnel és narancssárga fejjel rendelkeznek, kezdetben a levelek alsó részén tevékenykednek, ahol apró lyukakat rágcsálnak. Ahogy fejlődnek, szinte az egész levelet elfogyasztják, csupán a vastagabb erek maradnak érintetlenek, és a virágokat sem kímélik. Évente két generációval bővülnek, és a lehullott levelek között gubóban telelnek át. Gyakran összejátszanak a hasonló sötétszárnyú varródarázs lárváival, melyekkel együtt okoznak károkat. A hernyók rágása következtében jelentkező lombveszteség nemcsak a növények egészségét, hanem a virágok termését is súlyosan befolyásolja.
A rövidcsápú levéldarazsak közül a rózsák két különösen alattomos károsítójával találkozhatunk. Az egyik, a sárga varródarázs, melynek tojásrakási tevékenysége következtében a rózsahajtások nemcsak meggörbülnek, de szúrásnyomok is megjelennek rajtuk. Ezek a szúrásnyomok hosszú, egyenletes sorokban helyezkednek el, és a varrógép öltéseit idézik, innen ered a kártevő magyar elnevezése. A levelek karéjozásáért pedig a kifejlett, körülbelül 2 cm hosszú hernyók a felelősek, akik ügyesen alakítják át a növény külsejét.
A kifejlett károsító hossza 7-10 mm között változik. Feje, csápja és a torának jelentős része sötét fekete színű. Évente két nemzedéke fejlődik ki. A kifejlett darazsak aktívan repülnek májustól kezdve, egészen a nyár végéig, a legintenzívebb aktivitás június hónapban tapasztalható. A tojásból 8-10 nap elteltével bújnak elő a lárvák, és a két egymásra épülő nemzedék miatt körülbelül május végétől késő őszig találkozhatunk velük a leveleken. Gyakran a sötétszárnyú varródarázs lárváival együtt okoznak károkat. A hernyók rágása következtében kialakuló lombveszteség nemcsak a virágok számát csökkenti, hanem azok minőségét is rontja.
A hernyók elleni védekezéshez hatékony megoldást nyújtanak a rágó kártevők ellen kifejlesztett készítmények. Emellett a rózsa levéltetvei ellen végzett rendszeres kezelések szintén hozzájárulnak e kártevők elűzéséhez. Ráadásul van egy jó hírünk: a hernyók természetes ellensége a fürkészdarázs, amely segíthet a populációjuk szabályozásában.
A szőrös, több kamrából álló gubacsban fejlődnek ki a lárvák, és március-áprilisban repülnek ki a darazsak. Gubacsokat leggyakrabban vadrózsán láthatunk, a faj csak rózsákon él. Talán nem annyira közismert, hogy ennek a kártevőnek is megvan a maga természetes ellensége: a rózsagubacsdarázs-parazita, amely komoly segítőtársunk az ellene való védekezésben. Védekezésként egyszerűen le kell vágni a gubacsokat, mielőtt a gubacsdarazsak kirajzanak belőle.
A gyapottok-bagolypille fő táplálékforrása Oroszország melegebb éghajlatú ázsiai régióiban a monokultúrákban termesztett gyapot, amelyből a magyar elnevezése is ered.
Hernyója eléri a 4 cm testhosszt, zöld vagy egészen feketészöld, az oldalán hullámos világos sávval. A gyapottok-bagolypille elleni védekezés sikere többek között a rajzásmegfigyelésen alapszik. Varsás-feromoncsapdával (VARL) pontosan nyomon követhetjük rajzását. A védekezés a rajzáscsúcsot követően, 2-3 napon belül a leghatékonyabb. Ekkor rovarölő szerrel el tudjuk pusztítani.
