Rimaszombatban felejthetetlen élmények várják az érdeklődőket, hiszen a Múzeumok és galériák éjszakáján izgalmas új kiállítások nyílnak. Fedezd fel a művészet és kultúra világát, ahol a helyi alkotók csodálatos munkáit csodálhatod meg, és merülj el a krea

2025. május 17-én, 17:00 órakor a Múzeumok és galériák éjszakája keretein belül a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum izgalmas új kiállítással várja látogatóit. Az "Üdvözlet Rimaszombatból" és "A kagán lovasa" című tárlatok bemutatása mellett a Városi Galériában Balázs István geometrikus absztrakcionista festményei is megtekinthetők Az elfeledett város című kiállításon. Érdemes ellátogatni, hogy felfedezzük a művészet és a kultúra gazdag világát!

Ahogy korábban említettük, a Múzeumok és Galériák Európai Éjszakájának XXI. kiadása idén is május harmadik szombatjára, vagyis május 17-ére van időzítve.

2025. május 17-től augusztus 31-ig a Gömör-Kishonti Múzeum kiállítótermében látogatható A kagán lovasa című lenyűgöző tárlat. Ne hagyd ki ezt az egyedülálló élményt!

A tárlatot Hága Tamara Katalin és Dani János, a debreceni Déri Múzeum elkötelezett munkatársai kurálják. Eddig a kiállítás a debreceni Déri Múzeumban, valamint a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt megtekinthető a látogatók számára. A bemutatott leletek egy része emellett nemzetközi szinten is szerepelt: Schallaburgban, Ausztriában a "Reiternomaden in Europa" című kiállításon, valamint Halle városában, Németországban a "Rider Nomads in Europe" tárlaton is látható volt.

2017 tavaszán, az M35-ös autópálya építését megelőzően végzett régészeti feltárások során Derecske (Hajdu-Bihar megye) délnyugati szegletében egy figyelemre méltó avar temetkezési helyre bukkantak. A kutatók különösen egy, a 7. század közepéről származó avar harcos sírjára figyeltek fel, amely rendkívüli leletek tárházának bizonyult.

Alexander Botoštól, a Gömör-Kishonti Múzeum archeológusától szerzett információink szerint egy 30-35 éves férfi maradványaira bukkantak a sírban. Az elhunytat teljes fegyverzetével temették el, amely magában foglalta az aranyozott díszítéssel és ezüst veretekkel ellátott vaskardot, a különleges agancsdarabokkal díszített íjat, valamint a faragott agancs- és csontlemezekkel ellátott tegezét, amely vas nyílhegyeket tartalmazott. Emellett vasdárda és lamellás páncél is része volt a sírleletnek. Az aranyozott ezüst harci öv tovább növeli a lelet jelentőségét, hiszen a drecskei páncél nem csupán egy egyszerű törzspáncél, hanem egy teljes vértezet, amely a combokat és vállakat is védte. A férfi tölgyfából készült koporsóban nyugodott, mellette pedig lovát is elhelyezték, amely hámjában, vasfogat a szájában, agancsokkal díszített nyereggel, vaskengyelekkel, kantárral, mellvérttel és aranyozott ezüsttel díszített, formázott kantárszárral együtt pihent.

A feltárt sír különös jelentőséggel bír a lovas csontváza alatt talált lamellás páncél miatt. Ez az első olyan teljes lamellás páncélzat az avar korból, amelyet a régészek épségben feltártak, és amelyet eredeti lerakási helyéről (in situ) hoztak ki. A sír felfedezésének időpontja alapján az eltemetett lovas a "Kerény" (régi magyar keresztnév) nevet kapta. Az eltemetett lovas a 7. századi avar társadalom elitjéhez tartozott, és az avar hadsereg nehézlovasságának egy kis részlegéhez tartozott.

A szerzői csapat egyedülálló hiperrealisztikus rekonstrukciós technikát alkalmazott, hogy életre keltse az életnagyságú galoppozó lovon ülő avar harcost. A sírban fellelt fegyverek és a lamellás páncélzat precíz újraalkotásával valósághű módon ábrázolták a harcos életét és harci felszerelését.

A kiállítás látogatói páratlan alkalomhoz jutnak, hogy közelebbről megismerkedjenek a legendás avar lovasság kiválóságával, aki a Kárpát-medence katonai és politikai dominanciáját közel két és fél évszázadon keresztül biztosította. Ez a különleges esemény lehetőséget nyújt arra, hogy bepillantást nyerjünk az avar társadalom gazdag történetébe és kultúrájába.

A tárlat, amelyet PhDr. Kerényi Éva, PhD. (történész, a múzeum igazgatója) és Mgr. Kerepesi Igor (a múzeum történésze) kurál, a Rimaszombat városát megörökítő régi, történelmi képeslapok különleges gyűjteményét tárja a közönség elé. Az esemény 2025. szeptember 21-ig várja az érdeklődőket, akik a város múltjának egyedülálló pillanataiba nyerhetnek betekintést.

A kiállítás célja, hogy a látogatók számára megelevenítse Rimaszombat múltjának hétköznapi pillanatait és jellegzetes kisvárosi vonásait. Ezt a varázslatos időutazást az 1890-es évek végén és az 1945-ig terjedő időszakban készült történelmi képeslapok révén valósítjuk meg, amelyek egyedi nézőpontból mutatják be a város életét és atmoszféráját.

A múzeum 2024-ben JUDr. Igor Mikita rimaszombati ügyvéd magángyűjteményéből származó képeslapokkal gazdagodott, hála a Művészeti Alap anyagi támogatásának. A több mint 450 történelmi képeslap, amely a kiállítás középpontját képezi, lenyűgöző bepillantást nyújt a hajdani gömöri megyeszékhely dinamikus fejlődésébe, tele politikai, társadalmi és történelmi átalakulásokkal. A lapokon gyakran felfedezhetjük azokat az épületeket és utcákat, amelyek napjainkra már eltűntek vagy jelentős átalakuláson mentek keresztül. Emellett rendkívül érdekes felfedezni a levelezőlapok hátoldalát is, ahol a múlt generációinak üzenetei elevenednek meg, míg a bélyegek és pecsétlenyomatok a kor szellemiségét idézik fel.

A kiállítás során különös hangsúlyt fektetünk a posta történetének alakulására, az utcanevek változásaira, valamint a nyomdászat és fényképészet fejlődésére. Felfedezzük azokat a mesterségeket, amelyek a rimaszombati könyvnyomdászok és fényképészek által képviseltek, és amelyek nélkül a képeslapok létrejötte és népszerűsítése elképzelhetetlen lenne. A tárlat gazdagítva lesz a képes levelezőlapok aranykorából származó gyűjteményi darabokkal, amelyek lehetővé teszik a látogatók számára, hogy nosztalgikus utazást tegyenek a város múltjában. A kiállítás élményét tovább fokozzák a lenyűgöző vizuális elemek és modern technikai újítások, például a "megmozgatott" 3D-képeslapok - AR (kiterjesztett valóság), amelyek nemcsak a fiatalabb generációkat vonzzák, hanem minden korosztály számára izgalmas élményt kínálnak.

A kiállítás további célja, hogy Rimaszombatot oly módon mutassa be a város, illetve a környékbeli települések lakóinak, ahogy azt korábban nem ismerhették. A képeslapok fontos történelmi dokumentumokká váltak, melyeket nemcsak minden rimaszombatinak, hanem a város és környékének története iránt érdeklődő múzeumlátogatónak is ismernie kellene.

A kísérőrendezvények során az iskolás korú gyermekek számára izgalmas múzeumpedagógiai foglalkozások, színes tematikus előadások és interaktív élő történelmi programok várják őket. Emellett a kisgyermekes családok számára kreatív kézműves hétvégék kínálnak lehetőséget a közös alkotásra. A nagyközönség sem marad ki a jóból, hiszen számukra egy rendhagyó várostörténeti séta is szerepel a programban, amely új szemszögből világítja meg a város múltját.

A múzeumi tárlatok megvalósulása a Nemzeti Kulturális Alap és a Besztercebányai Megyei Önkormányzat anyagi támogatásának köszönhetően valósul meg.

A rimaszombati művész geometrikus absztrakcionista festészetét mindenképpen jellemezhetjük így is, és elgondolkodhatunk róla a geometrikus absztrakció tendenciájával összefüggésben, illetve olyan irányzatokkal is, mint az op-art, a minimalizmus vagy a neo-geo.

Balázs István művészetében a figyelem középpontjába azokat a képeket állítja, amelyek egykor léteztek, de mára eltűntek vagy láthatatlanná váltak. Munkáiban nem csupán a vizuális megjelenítést célozza meg, hanem kulturális utalásokat is felfedez, amelyek a képalkotás múltjára és a távol-keleti, valamint euro-amerikai művészeti hagyományokra reflektálnak. A kör forma jelenségére irányuló kutatásai különösen figyelemre méltóak: a körök, hálók és spirálok világában kutatja a formák felbomlását és újraformálásának lehetőségeit. Az alakulás, gyűrődés és új formák keresése révén egyfajta képzőművészeti elemzést végez, amely a korai modernizmus kísérleteit idézi, ahol a művészet új nyelvet és funkciót keresett a képek számára. Balázs azonban mindezt egy kortárs emlékezet és a civilizációs örökség irányába tett utalásokkal gazdagítja, ezzel új dimenziót adva alkotásainak.

Balázs István foglalkozik ismert és kevésbé ismert - csupán szakértők, régészek által ismert - helyek térképeinek és topográfiai ábrázolásainak vizsgálatával. Erre utalnak művei címei is, melyek eltűnt települések neveiből erednek (például Glian, Soldov a Liptón, Avaris, Piramesza), többször elpusztított, újratelepített és átnevezett városokra utalnak (Ninive, Edessza, Niszibisz, Nagar), vagy épp fiktív városokra, mint Italo Calvino "Láthatatlan városai" (Cloe, Armilla, Eusapia, Bersabea), vagy olyan régiókra, amelyek már csak régi térképeken léteznek.

Balázs véleménye szerint egy város neveinek sokszínűsége a benne rejlő civilizációs rétegek gazdagságát tükrözi. E rétegeket ő műveiben ügyesen egymásra építi, átfedi és új értelmet ad nekik, így teremtve meg a múlt és jelen különleges összjátékát.

A címek zenei minősége is alakulhat az intonációk játékának függvényében, így új szóformák születhetnek (például Alinak, Erebtum, Harad). A civilizációs rétegek, még azonos helyszínen is, eltérhetnek egymástól – az idő múlásával a lakosság, a társadalmi struktúrák, a nyelv és a vallási hovatartozás mind folyamatosan változnak.

Néhány alkotásában – mint például a Deep Space I. és II. – a Hubble űrtávcső által készített csillagképek felvételeit említi, amelyek a rendezetlenség vizuális megjelenítései. Azonban ezek nem konkrét helyekhez köthető, visszakereshető kapcsolatokon alapulnak. Az alkotások kitalált városstruktúrákat tükröznek: körök sorozatai egymásba ágyazva, koncentrikus elrendezések, derékszögű hálók, valamint vízszintes és függőleges téglalapok sorozatai. Ezenkívül megjelennek a koncentrált, egymásba helyezett formák, hálószerű struktúrák, sakktáblák és a koncentrikus körök szegmensei is. A gyűrt és hajtogatott képek-objektumok ciklusában a művész az új formalehetőségek keresésére és a hajtogatás folyamatának felfedezésére összpontosít.

A Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán 1979 és 1985 között tanult, prof. E. Lehotská és doc. F. Stoklasa irányítása alatt. Ezt követően Rimaszombatba költözött, ahol már 12 éves korában letelepedett családjával. Tanulmányait a totalitárius rendszer árnyékában végezte, amely nemcsak ideológiai elvárásokkal, hanem a klasszikus festészeti kézművesség szigorú szabályaival is terhelte, így a szabad alkotás lehetősége korlátozva volt. Ezen időszak alatt a Gömör vidékének életét megörökítő expresszív figurális és tájképi kompozíciók készültek, majd fokozatosan a mitológiai és bibliai témák felé fordult, amelyeknek jelképes festészeti megidézése és parafrázisa vált munkáira jellemzővé. Ez a kifejezésmód szoros összefüggésben áll a szlovák posztmodern festészet első hullámával, amely az 1980-as és 1990-es évek fordulóján bontogatta szárnyait.

Alena Vrbanová, a Besztercebányai Állami Galéria, ma Közép-szlovákiai Galéria, elismert kurátora és művészettörténésze, kiemelkedő szerepet játszott a művészeti színtér fejlődésében. Fiatal kurátorként aktívan részt vett a legjelentősebb kortárs művészeti eseményeken, ahol nemcsak felfedezte, hanem népszerűsítette is a helyi tehetségeket. A rendszerváltás után új szakmai irányvonalat képviselt a galéria életében, kiállításaival és gyűjteményezésével pedig a helyi művészetet a nemzetközi kontextusba helyezte, ezzel gazdagítva a kultúrát és a közönség élményeit.

Balázs István első önálló kiállítását 1991-ben rendezték meg a galériában, míg a másodikra 2001-ben került sor. Ezt a második eseményt Gabriela Garlatyová kurátor készítette elő, aki egyben három művészkatalógus szerkesztője is. Ezekhez a katalógusokhoz olyan neves szerzők írtak tanulmányokat, mint A. Vrbanová, Jiří Valoch, Richard Gregor, Eva Kapsová és Zuzana Labudová.

Jelen kiállításának Gabriela Garlatyová a kurátora.

1995 óta Besztercebányán tevékenykedett, a Bél Mátyás Egyetem Bölcsészettudományi Karának Képzőművészeti Tanszékén, ahol 2004 és 2008 között a tanszék vezetői feladatait is ellátta. 2000 és 2003 között doktori tanulmányokat folytatott a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, prof. Rudolf Sikora festőművész irányítása alatt, ekkoriban pedig már a geometrikus konceptuális festészet iránt érdeklődött.

2005-ben a Képzőművészeti Főiskolán szerzett habilitációs fokozatot, ami után 2008-tól a Besztercebányai Művészeti Akadémia docensévé vált. Itt, 2009 és 2011 között a képzőművészeti kar dékánhelyetteseként is tevékenykedett. Inaugurációs előadását az akadémiai keretek között tartotta, és 2023-ban Zuzana Čaputová, Szlovákia köztársasági elnöke professzori kinevezésben részesítette.

2023 óta a Besztercebányai Művészeti Akadémia Festészeti Tanszékén professzorként tevékenykedik, ahol tudását és tapasztalatait osztja meg a fiatal művészekkel. Jelenleg Rimaszombatban él, ahol a helyi kultúra inspiráló hatásait is magába szívja.