Prof. dr. Benedek Imre véleménye és állásfoglalása egyedülálló megközelítést tükröz, amely mélyen gyökerezik a tudományos gondolkodásban és az etikai normákban. Az általa képviselt nézőpontok nem csupán szakmai szempontokat tükröznek, hanem figyelembe ves
A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretein belül egy kerekasztal-beszélgetés zajlott a marosvásárhelyi orvosképzés aktuális állapotáról és fejlődési irányairól. Prof. dr. Benedek Imre, aki jelezte a rendezvényhez való csatlakozási szándékát, sajnálatos módon nem kapott lehetőséget a részvételre. Ezen eseményekre válaszul a professzor július 30-án, szerdán sajtótájékoztatót hívott össze, hogy felhívja a közvélemény és a döntéshozók figyelmét arra, hogy közös erőfeszítésekkel megmenthető és tovább fejleszthető a megrokkant magyar orvosképzés.
Prof. dr. Benedek Imre kiemelte a jelenlegi helyzet komplexitását, valamint azt, hogy szerinte milyen tényezők vezettek annak kialakulásához. Szavait összegzően így fogalmazott: "A politikai szféra, a tanári kar, az adminisztráció és a nyilvánosság nem látja el megfelelően a feladatait." Kifejtette, hogy a politikai döntéshozók úgy vélik, a magyar tanári kar felelőssége meghatározni, milyen intézkedések szükségesek a magyar nyelvű oktatás fenntartásához, míg a tanári kar viszont a politikai hatalomra hárítja a felelősséget. Hangsúlyozta, hogy a trianoni békeszerződés és a Romániában érvényes jogszabályok alapján minden kisebbségnek joga van az anyanyelvén való tanulásra, az alapfokú oktatástól egészen a legmagasabb szintű képzésig.
A professzor kifejtette, hogy a jelenlegi jogi keretek között a Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem rektora, aki teljes hatáskörrel rendelkezik, a leggyengébb lehetőséget választotta a magyar kar számára, nevezetesen a "tagozatot" (románul: linie). Rámutatott, hogy a megfelelő működéshez elengedhetetlen lenne egy magasabb szintű struktúra, mint például a "departamentum", de a legelőnyösebb az lenne, ha fakultásként működhetne. A törvény értelmében a tagozatoknak lehetőségük van arra, hogy departamentumokká és katedrákká alakuljanak, ami után doktori iskolák létrehozására és saját finanszírozási lehetőségeik kiépítésére is nyílik lehetőség – ezek pedig kulcsfontosságú tényezők a fejlődéshez. Ezen javaslatokat a vezetőségnek kell előterjesztenie a szenátusnak, amelynek jóváhagyása után a tanügyminisztériumhoz kerül, és ez utóbbi a döntő szereplő ebben a folyamatban. "A jelenlegi és a korábbi vezetőség feladata lett volna, hogy ezt a folyamatot végigvigye, és a szükséges lépéseket megtegye. Az orvosi egyetemen azonban nem tartják be a szükséges eljárásokat" – tette hozzá. Kiemelte, hogy az egyetem vezetésének nem áll érdekében megszüntetni a magyar tagozatot, mivel "a magyar diákok után kétszer annyi támogatást kapnak, mint a román diákok után".
A professzor véleménye szerint Erdélyben nem indokolt egy külön magyar orvosi egyetem létrehozása. Ezt azzal támasztotta alá, hogy ha létezne ilyen intézmény, a végzős hallgatók valószínűleg Magyarországra költöznének, így az egyetem gyakorlatilag a magyar egészségügyi rendszer utánpótlását biztosító központtá válna. Kiemelte, hogy a helyi vezetőknek arra kellene törekedniük, hogy Marosvásárhelyen és Erdély különböző területein magyar nyelvű orvosképzés valósuljon meg, de olyan szakemberek képzésével, akik beszélnek románul is, mivel ez elengedhetetlen a hatékony betegellátás szempontjából.
Prof. dr. Benedek Imre a magyar orvosok és orvostanhallgatók létszámának csökkenésére is felhívta a figyelmet. Megjegyezte, hogy a legfrissebb felvételi statisztikák alapján találhatóak olyan karok, ahol a felvételi eredmények szégyenletesnek mondhatók, sőt, vannak olyan szakok is, ahol a helyek egy része betöltetlen maradt. Rámutatott arra is, hogy az orvosi karon dolgozó magyar szakemberek többsége beosztott pozícióban van, ami gyakran megakadályozza őket abban, hogy olyan mértékű szakmai fejlődésen menjenek keresztül, amely lehetővé tenné, hogy közösségük számára igazán értékes és elismert tagokká váljanak. Kiemelte, hogy azok az orvosok, akik tudományos kutatásokban vesznek részt, illetve tudományos publikációkat készítenek, lehetőséget kapnak habilitációra, ami azt jelenti, hogy a tudományos munkájuk révén jogot nyernek a szakmai előrelépésre. A habilitált orvosok doktori fokozatot szerezhetnek, ezáltal olyan szakemberek körét alakítják ki maguk körül, akikkel a jövőben együttműködhetnek.
A professzor részletesen felsorolta azokat a kulcsfontosságú tényezőket, amelyek elengedhetetlenek a diákok számára, ha sikeres karriert szeretnének építeni az orvosi pályán. Kiemelte, hogy legalább három év önkéntes munkát érdemes vállalni, mivel ez jelentős előnyt jelent, és úgy véli, hogy ilyen mértékű tapasztalattal az egyén szinte elkerülhetetlenné válik a munkaerőpiacon, amely jelenleg hiányt szenved. Harmadéveseknek javasolta egy szakorvosi közösség létrehozását a választott szakterületen, ahol a diákok kötelezően részt vesznek tudományos cikkek írásában. A doktori iskolába való bejutás esetén az egyetem lehetőséget biztosít a hallgatóknak, hogy gyakornokként, majd később tanársegédként is dolgozhassanak. "A márkák szerepe kulcsfontosságú, hiszen aktívan kell keresniük az orvosi egyetemre készülő diákokat, példákat kell mutatniuk és vonzaniuk őket. Amikor egy diák megkezdi tanulmányait a marosvásárhelyi orvosi egyetemen, azonnal informálni kell arról, hogyan építheti fel karrierjét. Fontos, hogy támogassuk őt, és közösen dolgozzunk a céljai elérésén. Ha sikerül olyan jól felkészült diákokat képezni, akik bejuthatnak a doktori iskolába, akkor a jövőbeli tanáraink is biztosítva lesznek" - hangsúlyozta a professzor.
Prof. dr. Benedek Imre hangsúlyozta ugyanakkor, hogy kulcsfontosságú lenne, hogy a magyar kormány megértse, hogy elszippantja a Marosvásárhelyen végzett diákokat azzal, hogy a rezidensképzésbe való egyetlen bejutási formájuk kimerül egy egyszerű interjúban. Romániában túl nagy anyagot kellene ehhez megtanulni, illetve azok is románul kell vizsgázzanak, akik magyarul végeztek. Mint mondta, "a magyarországi rezidensi képzések esetén egyetemi központonként nagyjából 70-80 helyről van szó. Ha ebből kihozunk fejenként 5-6 helyet az európai törvények alapján, ezek a diákok egy év után (ha szeretnének) visszatérhetnek az országba, ahol a román állam fogja őket fizetni - ennek mindössze annyi a feltétele, hogy a célkórház fogadja a rezidenst." Felhívta a figyelmet arra, hogy mekkora veszteséget jelent, ha a román állam pénzén képzett szakember Magyarországon folytatja pályafutását.
A Népújság által felvetett kérdésre, miszerint milyen oktatókra számíthatunk a magyar orvosi karon a következő évtizedekben, prof. dr. Benedek Imre kifejtette, hogy "ha ez a tendencia folytatódik, a színvonal aggasztóan csökkenni fog", és hogy a valóban magyar nyelvű oktatók száma is jelentősen csökkenhet. Hangsúlyozta, hogy jelenleg is találkozhatunk olyan oktatókkal, akik a magyar nyelvű képzés keretében románul tartanak előadásokat és vizsgákat. A professzor figyelmeztetett, hogy ha nem váltunk át egy másik oktatási modellre, akkor bár a magyar "vonal" fennmarad, a tényleges előadók kiléte meg fog változni.