Nem véletlenül foglalkoznak ezzel az állattal Magyarországon: valódi kincset jelent számunkra - Agrárszektor.


Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!

Bökönyi Sándor régészeti kutatásainak köszönhetően arra a megállapításra jutott, hogy a népvándorlás időszakában bukkant fel először a magyar racka juh a Kárpát-medencében. Azonban konkrét információk hiányoznak arról, hogy melyik népcsoport hozta magával ezt az állatfajt. Feltételezések szerint a racka juh a muflonból származik, amit valaha háziasítottak. Nyelvészeti kutatások alapján az ősök a juh kifejezést kifejezetten a rackára használták. Matolcsi János másik kutatásai azt sugallják, hogy az akkori rackákra nem a ma megszokott, V alakú szarvforma volt jellemző, hanem inkább vízszintesen elhelyezkedő, csavarodott szarvakat viseltek. Az viszont bizonyos, hogy az első régészeti és írásos feljegyzések, amelyek a 16-17. századból származnak, már a mai formában említik ezt a fajtát.

Hazánkban a juh- és juhbőr kereskedelem évszázadokon át virágzott, és ennek nyomai már az 1255-ös években is fellelhetők. Az 1870-es években a juhállomány száma meghaladta a 4 milliót, ami jól tükrözte a fajta akkori fontosságát. Azonban ahogy a finomgyapjút adó fajták egyre inkább elterjedtek, a racka juhok állománya fokozatosan, de biztosan csökkenni kezdett. Ennek következtében 1903-ra a racka juhok a kipusztulás szélére kerültek.

A racka juh, mint sok más állatfajta, szintén megérezte a világháborúk borzalmait. E nehéz időkben a fajta legnagyobb része a Hortobágy kietlen pusztáira szorult, aminek következtében sokáig csak "hortobágyi racka juh" néven emlegették. 1952-ben, a kormányzati beavatkozás nyomán, a fennmaradó hortobágyi állományból alakult ki a Hortobágyi Állami Gazdaság fehér és fekete színű magyar racka nyája. Ma már a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. viszi tovább ezt a hagyományt. A racka kosok átlagos marmagassága körülbelül 70 centiméter, súlyuk pedig 55-75 kilogramm között mozog. Impozáns, 90-110 fokos szögben csavarodó szarvaik akár fél méteres hosszúságot is elérhetnek. Ezzel szemben a nőstények kisebb termetűek: magasságuk körülbelül 60 centiméter, súlyuk 35-45 kilogramm, és szarvuk is jelentősen rövidebb, átlagosan csupán 30 centiméter, miközben a szögük 50-60 fok körüli.

A racka gyapja különleges tincses szerkezetével és lenyűgöző hosszával tűnik ki, hiszen akár 25-30 centiméteres is lehet. A ritkább fekete színváltozat már báránykorától kezdve teljesen fekete szőrzettel rendelkezik, míg bőre, körmei és nyelve palaszürke árnyalatot ölt. Egyéves koruk után a szőrzetükben megjelennek az ősz szálak, amit a szakmai nyelvben "darusodásnak" hívunk. A fehér változat gyapja krémszínű, de az arc és a lábak világosbarna színben pompáznak. A fiatal fehér rackák születésükkor vagy teljesen barnák, vagy elől barnák és hátsó testük sárgásfehér árnyalatú. Érdekes megfigyelés, hogy amikor fehér szülőktől származnak bárányok, azok mindig fehérek lesznek, míg a fekete szülőktől származó utódok között fehér egyedek is előfordulhatnak. Ez a jelenség a színek genetikai öröklődésének köszönhető: a fehér szín recesszív a feketével szemben, így a fehér racka mindig homozigóta, míg a fekete egyedek között sok a heterozigóta példány.

A gyapjú, bár nem számít különösebben értékes anyagnak, mégis jelentős szerepet játszik a kultúrtörténetben, különösen a suba révén. E hagyományos ruházat nem csupán a pásztorok, hanem a vidéki emberek körében is népszerű volt, hiszen a borítás nélküli báránybőr subák kényelmes és praktikus viseletet biztosítottak. Bél Mátyás 1737-ben így ír a alföldi pásztorokról: "Nyers bőrből szabott felettébb szőrös ruhaneműben járnak, aminek bunda a neve." A suba igazi otthona az Alföld volt, ahol még a helyi asszonyok is előszeretettel viselték. A nagykunságiak, hajdúságiak és délborsodiak a subát bundának nevezték. Hosszú időn át a fehér, természetes szín dominált, ám később a hölgyek különféle festési technikákat alkalmaztak, hogy színesebbé tegyék. Például tölgygubacs, dió vagy eperfa tapló főzettel barnára színezték a subákat, így egyedi megjelenést kölcsönözve nekik.

A húsminőségét tekintve a racka birka nem a legelőnyösebb húsformákat mutatja, így a húskitermelése is viszonylag kedvezőtlen. Ugyanakkor a ridegtartás és az ellenálló immunrendszerének köszönhetően a hús nem csupán ízletes, de a faggyúval is kevésbé terhelt, ami kiemelkedő minőséget biztosít. Ezen kívül a racka fajtája kiváló tejelő hírében áll, hiszen a bárányok leválasztása után akár 60 liter tejet is képes adni. A tej általában feldolgozásra kerül, leggyakrabban különféle sajtok készítésére használják. A rackák jellemző ellési időszaka a tél végén, kora tavasszal van, amikor általában egy bárányt hoznak a világra, de az ikerellés sem ritka közöttük.

Ez a fajta igazán különleges, hiszen az időjárás viszontagságaival és a nehéz tartási körülményekkel szemben is rendkívül ellenálló. Élénk vérmérséklete és büszke járása valódi karaktert kölcsönöz neki. A már említett szürke marha mellett a rackajuh is ideális választás a ridegtartásra. A Magyar Rackajuh-tenyésztő Egyesület 1983 óta tevékenykedik, célkitűzései közé tartozik a fajtatiszta tenyésztés, valamint a genetikai értékek megőrzése. A tenyésztés fő irányvonala a fajta erős felépítésének, kiváló ellenállóképességének és anyai tulajdonságainak megőrzése, különösen extenzív körülmények között. Jelenleg a genetikai tisztaság fenntartása a legfontosabb szempont, és a rackajuh egyre inkább turistalátványosságként is népszerűvé válik. A Fertő-Hanság, a Körös-Maros és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkokban jelentős rackanyájakat találunk, amelyek nemcsak a természet szépségét gazdagítják, hanem a helyi kultúrában is fontos szerepet játszanak. A fehér és fekete magyar (hortobágyi) racka juhot a földművelésügyi és vidékfejlesztési, valamint a környezetvédelmi és vízügyi miniszter védett és őshonos állatfajtának nyilvánította, ezzel is biztosítva a fajta jövőjét.

A Magyar Juh - és Kecsketenyésztők Egyesülete komoly, megjelenést érintő kritériumokat fogalmaz meg, amelyek előfordulása a törzskönyv megszerzését gátolja. Ezek a következők:

Related posts