Ma beszéljünk házi kedvenceinkről, akik mindennapjaink elengedhetetlen részei. Ezek a kis lények nemcsak társaink, hanem igazi barátaink is, akik hűséggel és szeretettel ajándékoznak meg minket. Legyen szó egy vidám kutyáról, aki mindig készen áll a játék

Évezredekkel ezelőtt az emberiség felfedezte az állatok háziasításának csodáját, és rájött, hogy a közelségük számos előnnyel jár. Néhányan nélkülözhetetlenek voltak a mindennapi teendőkben, míg mások pusztán a szívünkhöz nőttek, és örömöt hoztak az életünkbe. Az emberek és az állatok közötti kapcsolat mély érzelmi kötelékeken alapult; az együttlétük örömet, biztonságot és szeretetet nyújtott mindkét fél számára. Az állatok is viszonozták ezt a szeretetet, és így váltak hűséges társainkká, akik színesebbé és gazdagabbá tették életünket. Szeretetteljes kötelékünk azt a vágyat táplálja bennünk, hogy mindig velünk maradjanak, hogy együtt éljük meg a mindennapokat.

Október 4-e az Állatok Világnapja, amely Assisi Szent Ferenc emlékéhez kapcsolódik. Ezen a napon az ő alakjára is emlékezünk, aki a legenda szerint értette és szerette az állatokat: beszélt a madarakkal, barátkozott a vadakkal, még a farkasokkal is. Ez a nap lehetőséget ad arra, hogy minden állatra gondoljunk, de különösen azokra, akik otthonainkban, közvetlen közelünkben élnek, és mindennapjainkat szebbé, gazdagabbá teszik.

Négy olyan személyt kérdeztem, akikről tudom, hogy az állatok, a házi kedvencek fontos szerepet játszanak az életükben. Megkérdeztem tőlük, miként vélekednek ebben a kérdésben.

Lajos Mihály, újságíró:

Kutyám, Morzsika, másfél éves korában érkezett az életembe. Pajkos kölyökként rengeteget játszottunk együtt, amiért szívből hálás voltam, de a csínytevései, mint például a veder felborítása vagy a ruhák kiharapása, már kevésbé szórakoztattak. De hát, ahogy a gyerekek is, úgy a kutyák is néha elkövetnek bolondságokat. Most már több mint 9 és fél éves, és a szeretetem irántja határtalan. Morzsika egy gyönyörű, kistermetű kutyus, tarka, barna-fehér bundával. Feje arányos, pofácskájához képest nagy, barna, csillogó szemei pedig tele vannak intelligenciával. Ezzel a tekintetével kérdez, ha ennivalóra vágyik, vagy ha csak szeretné, hogy simogassam. Ilyenkor gyakran lefekszik előttem, így jelezve, hogy igényli a törődést. Hihetetlen szeretet vágy él benne, és az öröme, amikor foglalkozom vele, mindig ragadós. Én is élvezem a simogatásokat és a szeretgetést. Régebben gyakran kirándultunk a falunk melletti hegyre, és a kukoricabetakarítás után kis kotorékebként mezei egérvadászattal színesítettük a túráinkat. Ma már idősebb és már nem járunk fel a hegyre, a mezőre is ritkábban megyünk. De az emlékek és a kirándulások öröme mindig velem marad. Persze, néha bosszankodom, ha nem azt akarja, amit én, vagy ha nem ott szeretne sétálni, ahol éppen én gondoltam. Ha betegnek látom, azonnal rohanok vele az állatorvoshoz, mert az egészsége számomra a legfontosabb. Boldog és egészséges kutyusként szeretném látni. Mivel egyedül élek, Morzsika jelenléte igazi kincs az életemben; nélküle üres lenne a ház. Remélem, hogy velem marad a kutyaéletkor végéig. Ő nem csupán egy kutya, hanem a legjobb barátom, akit úgy szeretek, mintha a saját gyermekem lenne.

Darcsi Karolina, főiskolai tanár, a Kárpátalja hetilap főszerkesztője:

Gyermekkorom óta mély szeretettel és tisztelettel tekintek az állatokra. Falusi környezetben nőttem fel, ahol édesapám állatorvosként dolgozott, így testközelből tapasztaltam meg az állatok gyógyulásának és megmentésének csodálatos folyamatát. Számos kis kedvencem volt, a legváltozatosabb fajtákból. Jelenleg is egy hűséges kutyával osztom meg az életemet.

Az állatok is éreznek, rengeteg szeretetet adnak. Megtanítanak, hogyan kell felelősen gondoskodni. Mindig megmosolyogtatnak, és igazi, hűséges társai az embernek.

Az Isten nem véletlenül teremtette meg őket a világ sokkal üresebb lenne nélkülük."

Terleczki Andzselika, a Bundás Második Esély Alapítvány megálmodója és vezetője, aki elkötelezetten dolgozik a hátrányos helyzetű állatok megsegítéséért és a második esélyek biztosításáért.

"Hát ha minden ember életében legalább fele annyit jelentenének a kis házi kedvencek, akkor nem lenne ennyi felelőtlen gazda. Hiszen.. ember, te felelős vagy azért, akit megszelídítettél!..

Nekem a kutyáim, macskáim családtagok. A szőrös, négylábú szerelmeim!"

Fehér Ferenc, a "Szent Márton Karitász" Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány igazgatója:

A Jóisten a növények és állatok megteremtésével azt a célt szolgálta, hogy segítsenek az embernek, táplálva őt terméseikkel, tojásaikkal, tejükkel és húsukkal. Ez a harmonikus kapcsolat évezredeken keresztül fennállt. Manapság azonban a nagy állatfarmokon sokszor nem megfelelő körülmények között tartják az állatokat. Hallottam olyan szomorú híreket is, hogy egy csirke mindössze egy A4-es lapnyi területen él egész életében, soha nem lát zöldet. Ez számomra elfogadhatatlan. Sokkal természetesebb, ha az állatok otthoni, tágas környezetben élnek, ahol van elegendő helyük mozogni. Az állattartás a gyerekek fejlődésére is kedvezően hat. Ismerünk különféle állatterápiákat, amelyek segítenek a gyermekek lelki vagy fizikai állapotának javításában. Ezt tapasztalom a saját gyermekeimnél is, hiszen nálunk tyúkok, nyulak és egy kutya is él. Korábban papagájaink, hörcsögünk és macskánk is volt. Az egyik kisfiam különösen rajong az állatokért. Az állatok jelenléte nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos élmény is számukra a mindennapokban.