Soha nem mernénk arra az útra lépni, hogy gúnyolódjunk.

A magyar kormány következetesen képviseli békepárti álláspontját, és hajlandó politikai vitákra is. Ennek megkérdőjelezése és ironikus fényben való feltüntetése azonban az Ukrajna érdekében folytatott propaganda kereteibe illeszkedik.

Nem is tudom, hogyan fejezhetném ki magam jobban. Örömteli, hogy a kizárólag tudományos és szakmai alapokra építő, a piacon is aktív Nézőpont Intézet végre világossá tette a Lakmusznak, hogy ez az álláspont ideológiai alapot adhat a Szuverenitásvédelmi Hivatal jövőbeni listázási tevékenységeihez is.

Nem vagyok nagy barátja az iróniának. Jelenleg különösen nem, hiszen a helyzet valóban súlyos.

Közhely, de sajnos újra és újra hangsúlyozni kell: Európa egy háborús spirálba kerülhet. Egy világháború árnyékában élünk, és a közelgő választások miatt még a galaxisháború veszélye is felmerülhet. A németek, britek, franciák és természetesen az ukránok már tűkön ülnek, hogy a magyar emberek – sőt, még a műtétek alatt átalakított magyar gyerekek is – részt vegyenek a harcokban. Az EU, és csupán az EU felelős a 2022 óta tartó borzalmakért.

Miként is jellemezhetnénk az oroszokat? Ja, igen, az oroszokat. De ne hagyjuk, hogy a figyelmünket eltereljék! Ők nem a történet főszereplői. Az események alakulása nem rajtuk múlik, a háború megállítása pedig végképp nem. Putyin egy szűk pályán mozog. De vajon tényleg van bármi köze a konfliktushoz? Mindannyian tudjuk, hogy a háttérben mások irányítanak. Azok, akik a háborúból profitálni kívánnak. Mert egy háború mindig hatalmas üzlet, ezt már 1945-ben is tapasztalhattuk. Akkoriban valóban egy fénykor köszöntött ránk. Varsó, Drezda, Budapest mind ragyogtak a pusztítás közepette.

Az ukrán helyzet tehát rendkívül bonyolult: a háborúzás vágya és a kényszerítő körülmények folyamatosan formálják a helyzetet. De most ne is kalandozzunk el, lássuk a lényegét a dolognak. Azt már tudjuk, hogy a hatalom ellenőrzésére törekvő független újságírás szinte teljesen eltűnt. Csak nemrég még olyan milliomos propagandisták dolgoztak, akik az amerikai demokraták és Soros hálózatának részeként tevékenykedtek, mára viszont ukrán titkosszolgálati műveletek végrehajtásában vesznek részt, ukrán forrásokból finanszírozva. Ők minden eszközt bevetnek, hogy gyengítsék Orbán Viktor kormányát, céljuk pedig egy brüsszeli bábkormány felállítása, amely a magyarokat a csatatérre küldené. Az összefüggések logikusak, világosak és a valóságból fakadnak. Nem riadnak vissza semmilyen módszertől, még a tréfától sem. Ez pedig rendkívül veszélyes helyzetet teremt!

Helyezzük a szőnyeg szélére azokat, akik merészelik megkérdőjelezni a kormány nézeteit, és humorral próbálják felfedni a lehetséges gyengeségeket. Szerintem Orbán Viktornak nem kellene ezt tűrnie.

A streetfighterségnek vannak bizonyos határai. A PC-terrorral való küzdelem, a globalista világrend megingatása, Brüsszel ostroma még csak-csak elviselhető, de az irónia, na azt senki nem kívánja még az ellenségeinek sem. Az valóban könyörtelen. És a tét igazán magas.

A Szovjetunióban Sztálin uralkodása alatt, 1930-ban megalakult egy bizottság, melynek élére Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij került. E testület célja az volt, hogy alaposan átvizsgálja a szatirikus irodalmi alkotásokat és egyéb műveket, ezzel megakadályozva, hogy a humor és a valóság ironikus bemutatása révén kikerülhessenek a cenzúra szorításából. Így próbálta például Bulgakov is megjeleníteni a társadalmi kritikát a „Mester és Margaritában”, amely a háborúpárti és globalista nézeteivel keltett feltűnést.

A szovjet vezetés rendkívül jól kiismerte a helyzetet, így a rendszer Sztálin haláláig képes volt megőrizni stabilitását. Mindenki tudja, hogy az olyan rendszerek, ahol bármikor megkérdőjelezhető a kormányzati álláspont, nem maradnak sokáig talpon. Ilyen körülmények között a rezsimek összeomlanak, politikai szereplők tűnnek el a történelem süllyesztőjében. Ki az a hazaáruló, aki instabilitást kívánna gerjeszteni, amikor a közvetlen szomszédságban háború zajlik? Agostonij Samuelevics Mrazeszkij iránymutatása most különösen fontos és pontos, és dicséretes fejlődést mutat a két évvel ezelőtti állapotához képest.

Valójában már csak a saját hasznuk érdekében sem lenne célszerű a háborúpárti médiának a szánalmas ironizálásra vállalkoznia, hiszen a magyar kormány békepártiságának alapjait a legnagyobb szakértők fektették le és népszerűsítik. Aki pedig rajtuk próbál gúnyolódni, az csupán saját magát járatja le.

Mint amikor az egész globalista elit próbálta nevetséges módon félreértelmezni Orbán Balázs teljesen világos békepárti mondatát arról, hogy felelőtlenség belevinni egy országot a háborús védekezésbe, és 56-ból kiindulva mi ezt nem csináltuk volna.

Emlékezzünk meg a történelem egyik legnagyobb stratégiájáról, Somkuti Bálintról, akit a háborúpártiak kegyetlenül elhallgattattak. Ő volt az, aki bátorsággal és őszinteséggel beszélt november 4-én, a '56-os forradalom leverésének évfordulóján, és így fogalmazott: „Aki nem ismeri fel a túlerőt, az nem hős, hanem csupán bolond.” Szavai ma is érvényesek, emlékeztetve minket arra, hogy a bátorság mellett a realitás érzékelése is kulcsfontosságú.

És tisztelet a hősöknek, azoknak, akik halált megvető bátorsággal merik a felszínre hozni a háborúpárti mainstream média haragjával dacolva, hogy Bucsa egy hamis zászlós színjáték volt. Hogy odamenni már nem akarnak, az érthető, hiszen félnek a háborúpártiságtól eszüket vesztett, vérengző brüsszeli csapatoktól.

Itt aztán valóban nincs helye az iróniának.