A Szrebrenicai Mementó: Emlékezés és Tanulság Szrebrenica nem csupán egy helyszín, hanem a történelem egy fájdalmas emléke, amely rávilágít a háborús konfliktusok következményeire és az emberi jogok megsértésére. A boszniai háború alatt, 1995-ben, Szrebr

A szerb hadsereg 30 évvel ezelőtt, Szrebrenicában brutális kegyetlenséggel végzett 8.000 fegyvertelen nővel, gyermekkel és idős emberrel. Ez a tragikus esemény mindössze 300 kilométerre zajlott a magyar határtól, miközben az ott állomásozó ENSZ erők tehetetlenül nézték végig a borzalmakat, csupán gyenge tiltakozással reagálva a történtekre.

Mi húzódott a háttérben?

A történet Jugoszlávia szétesésével kezdődött, ami sok tekintetben emlékeztet Nagy-Magyarország trianoni széteséséhez: a különböző nemzeti/nemzetiségi tömbök igyekeztek kiszakadni nálunk 1918-ban a magyar, ott 1991 után a szerb fennhatóság alól.

A többnemzetiségű államok sajátos kihívásokat rejtenek magukban, mivel a lakosság nyelvi, vallási és szociális szempontból rendkívül sokszínű. Ennek következtében a nemzeti önrendelkezés kinyilvánítása sokszor "igazságtalan" határokat eredményezett a korábban domináló etnikai csoportok számára. Például Trianon esetében a magyarok, míg a Tito-féle Jugoszlávia felbomlásakor a szerbség érezhette ennek súlyos következményeit. Az időbeli eltérés azonban jelentős; míg 1919-ben a magyar Tanácsköztársaság kísérletet tett arra, hogy hadsereget toborozzon a magyarlakta területek megvédésére, ez a próbálkozás nem volt elegendő a győztes Antant hatalmával szemben. Ezzel szemben a 1991-1995 között zajló délszláv háborúban Szerbia, amely a térség egyik legjobban felszerelt hadseregével rendelkezett, nemcsak hogy kihasználta erejét, hanem sok esetben visszaélt vele a konfliktus során.

A szerb katonai vezetés célja az volt, hogy visszaszerezze a szerbek által lakott területeket, és ha más etnikai csoportok beékelődtek volna a megálmodott Nagy-Szerbiába, azokat mint idegen elemként el kellett volna távolítani. A nacionalisták számára az "etnikai homogenitás" eszméje lett a vezérelv. Ezt a törekvést szimbolizálta Bosznia-Hercegovina esete, ahol a frissen alakult Szerbia és az ott élő boszniai szerb kisebbség közötti összefonódásba a bosnyákok kerültek, akik eredetileg szerb gyökerekkel rendelkeztek, de a több évszázados török uralom alatt muszlim hitre tértek. Nyelvüket azonban megőrizték, ami a szerb nacionalisták szemében akadályt jelentett. Az ő jelenlétük szálkát jelentett a nacionalisták számára, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy elűzzék őket, akár békés úton, akár erőszakkal, példát statuálva ezzel.

Miért látogat Orbán Bosznia-Hercegovinába?

Orbán Viktor politikai lépéseit a magyar-szerb közös érdekek irányítják, melyek középpontjában a határok revíziójának eszméje és a Nyugat-ellenesség áll. E törekvésekhez szorosan kapcsolódik a bizantinus államegyház ideája, amely már megvalósult Oroszországban, Putyin vezetése alatt. Ennek következtében Orbán szoros kapcsolatokat ápol Milorad Dodikkal, a boszniai szerbek elnökével, aki nemzetközi körözés alatt áll, valamint Alekszandar Vučićcsal, a szintén putyinista szerb köztársaság vezetőjével.

Az orbánista felfogás a szuverenitásról lényegében azt jelenti, hogy egy ország belső ügyeibe senki ne avatkozhasson bele: sem az Európai Unió, sem a római pápa, és különösen ne a "nemzetáruló" ellenzék. A Nemzetállam Vezetője tehát kizárólagos, szuverén irányítója kell, hogy legyen az ország lelki és anyagi erőforrásainak. Más szavakkal: Igen a modernizált cárizmusra, és Nem a parlamenti demokráciára...

Nyugatról szemlélve talán apróbb ügyeknek tűnnek ezek a balkáni zűrzavarok, de Szrebrenica tömeggyilkossága világosan megmutatja, hogy Európa és a globális közösség számára egyáltalán nem elhanyagolhatók.