Ma este Párizsban ünnepelni készülték a híres magyar filmrendezőt, aki sajnos már nem él közöttünk.
Ma este Párizs varázslatos utcáin egy film bontakozik ki a vásznon, míg Budapesten örökre elhallgatott az a tehetséges művész, aki életre keltette a történetet.
Elek Judit, a magyar filmművészet egyik legmerészebb és legszemélyesebb hangú rendezője október elsején, hosszú betegség után távozott az élők sorából. A sors iróniája, hogy éppen azon a napon, amikor Párizsban díszvetítéssel emlékeztek meg róla, és bemutatták 1967-es, a Locarnói Filmfesztivál nagydíját elnyerő dokumentumfilmjét, a Meddig él az ember?-t.
Elek Judit november 10-én lett volna 88 éves. Gyerekként túlélte a budapesti gettót - és ez a tapasztalat egész életművében ott visszhangzott. Az elveszett gyermeki nézőpontot vitte bele Radványi Géza híres filmjének, az Árvácskának a forgatókönyvébe is. A főiskolán a legendás Máriássy-osztály növendékeként tanult együtt Huszárik Zoltánnal, Szabó Istvánnal és későbbi férjével, Kézdi-Kovács Zsolttal. Mivel nőként nem akarták rendezői diplomával elengedni, híradózott, dramaturg lett - de végül a Balázs Béla Stúdió alapító tagjaként, majd játékfilmek rendezőjeként törte át a falakat.
Első filmjeivel a Cannes-i és Locarnói filmfesztiválokon aratott sikert, azonban hazai pályán gyanakvó kritikák és politikai akadályok nehezítették az előrejutását. Ő mégsem hátrált meg. Dokumentum- és játékfilmjeiben egyaránt a nyers, kendőzetlen őszinteség vezérelte: a bányászok mindennapi küzdelmei, a forradalom utáni vallatások, és Petőfi özvegyének magányos sorsa mind-mind a fókuszban álltak. Munkáiban mindig az egyén kiszolgáltatottságát és méltóságát kutatta. Merész volt, amikor saját életét is vászonra vitte: a Majd holnap és az Ébredés filmjei személyes vallomásokká váltak, amelyeken keresztül a nézők betekintést nyerhettek a belső világába.
A '80-as években olyan emlékezetes filmeket alkotott, mint a Mária nap és a Tutajosok, amelyek nemcsak történelmi tükörképként szolgáltak, hanem aktuális politikai üzeneteket is közvetítettek. A kilencvenes években Elie Wiesellel közösen dolgozott a holokauszt emlékére készült projekten: a Mondani a mondhatatlant című film számos helyszínen segített az embereknek szembenézni a múlt sötét pillanataival.
Elek Judit nemcsak rendező volt, hanem érzékeny társ, barát és inspiráló alkotótárs írók, színészek, zeneszerzők és operatőrök egész sora számára. Férjével közösen hozta létre a Dánielfilm Stúdiót, fiuk, Berger László pedig továbbviszi a hagyatékot. Filmjeit ma is vetítik a világ fesztiváljain, Franciaországban éppen most jelent meg a teljes életművét felölelő díszdobozos kiadás. És miközben Párizsban a vásznon még tovább él a kérdés: Meddig él az ember? - mi már tudjuk a választ. Amíg művei beszélnek, amíg képei és történetei hatnak, addig Elek Judit velünk marad.
