"Legelőből hazát: A magyar kultúra jövőképe" A magyar kultúra jövője szoros kapcsolatban áll gyökereinkkel és hagyományainkkal. Ahogyan a legelők zöldellő tájai táplálták őseinket, úgy nekünk is feladatunk, hogy megőrizzük és továbbadjuk mindazt a gazdag
Passzív fogyasztásból aktív kultúrahordozás, a nehéz magyarság szabadsága, hídfunkció Kelet és Nyugat között, újragondolt intézményi szerepek és fenntarthatóság - ezek a főbb sarokpontjai a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ átfogó fejlesztési stratégiájának. A Demeter Szilárd elnök által összeállított víziót történelmi pillanatban, napra pontosan 222 évvel a nemzeti könyvtár és múzeum alapítása után mutatták be.
"Ma a magyarság nem csupán állami hovatartozást jelent, hanem egy olyan érzést és gondolatvilágot, amely az ezeréves értékeinkből formálódik: a kultúra" – olvasható a stratégia Szerb Antal szavaiban, jelezve azt az irányt, amely mentén a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ nem csupán megőrzi és bemutatja, hanem aktívan alakítja is kulturális örökségünket. A Demeter Szilárd elnök által kidolgozott "Legelőből hazát" című dokumentum egy olyan intézményi víziót vázol fel, amely a passzív kultúrafogyasztás helyett az aktív kultúrahordozás irányába kívánja terelni a magyar társadalmat.
A stratégiai megközelítés alapját képezi a "nehéz magyarság" fogalma, amely a kulturális örökség dinamikus fenntartására és a kulturális sokszínűség védelmére összpontosít. E mellett célja, hogy élénk párbeszédet indítson az egyetemes értékekkel, ezáltal gazdagítva a közösségi identitást és erősítve a kulturális identitásunkat.
Az MNMKK, amely jelenleg több mint 40 tagintézményből, 25 millió műtárgyból és közel 1700 állandó munkatársból áll, öt kiemelt területen szándékozik jelentős átalakításokat végrehajtani. Ezek a területek a következőket foglalják magukban: az időbeli kiterjesztés, a térbeli komplexitás, a társadalmi inkluzivitás, a diszciplináris integráció, valamint a következményelemzés.
A tervek szerint az intézmény egy átfogó humánerőforrás-fejlesztési programot indít, amely magában foglalja a komplex gyakornoki és ösztöndíjrendszert, több szintre kiterjedő képzési programot, valamint egy új, innovatív életpályamodellt. A gazdasági fenntarthatóság érdekében egy többcsatornás finanszírozási modellt dolgoznak ki, amely kombinálja az állami támogatásokat, a saját bevételeket és az új típusú finanszírozási lehetőségeket.
Kiemelt figyelmet kap a szakmai fejlesztés négy területe: az állományvédelem, a digitalizáció, a régészet és az informatika. A digitalizáció területén például négyszeresére kívánják növelni az évente készülő digitális felvételek számát, és tervezik a mesterséges intelligencia széles körű alkalmazását is.
A stratégia külön figyelmet szentel olyan jelentős tagintézmények jövőképének, mint a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Emellett részletesen elemezni fogja a vidéki filiálék szerepét, kiemelve azok regionális tudásközpontként betöltött funkcióját.
Az intézményrendszer fenntarthatóságát öt pillérre építik: a kulturális, társadalmi, környezeti, szervezeti és financiális fenntarthatóságra. A következő években olyan közös jelentős projekteket valósítanak meg, mint a Jókai 200, a Mohács 500 vagy az Attila-projekt.
"Célunk egy olyan kulturális ökoszisztéma létrehozása, amely aktívan bevonja a társadalmat a kultúra megőrzésébe és továbbadásába, miközben erősíti Magyarország nemzetközi kulturális pozícióját" - olvasható a stratégiai dokumentumban.
A közönségkapcsolatok terén elért figyelemre méltó eredmények alapozzák meg tevékenységüket: évente 4500 múzeumpedagógiai programjukon 275 ezer gyermek vesz részt. Ezt a munkát továbbgondolva kiemelt figyelmet fordítanak az inkluzív múzeumi koncepció megvalósítására, valamint a különböző társadalmi csoportok elérésére.
Az MNMKK nemzetközi törekvéseinek jelentőségét tükrözi, hogy 2030-ra a világ legjobb 100 közgyűjteménye közé szeretne tartozni. E cél elérésének kulcsfontosságú része, hogy közép-európai tudásközpontként megerősítse pozícióját, valamint betöltse a Kelet és Nyugat közötti kulturális hídszerepet.
