Ők a globális képzőművészet világának élvonalában állók, akik formálják és irányítják a legújabb trendeket.
Kik befolyásolják leginkább a nemzetközi kortárs szcéna történéseit? Számos, többnyire folyóiratok gondozásában megjelenő rangsor keresi a választ erre a kérdésre - közülük a legismertebb, a londoni ArtReview magazin idei Power 100-as listája a napokban jelent meg. Bár a rangsorban szereplők egyharmada kicserélődött, a nagy meglepetések elmaradtak - állapítja meg a rangsort szemlélő műtárgy.com.
A rangsor, melyet a nemzetközi színtér erre felkért 40 tekintélyes szereplője állít össze, készítői szerint sem kőbe vésett igazság, két dologra azonban mindenképpen alkalmas: egyrészt átgondolhatjuk, milyen teljesítmények érdemesítenek a listára való felkerülésre, másrészt megfigyelhetjük, hogyan változnak az idők folyamán az egyes szereplőcsoportok - pl. művészek, kurátorok, műkereskedők, műgyűjtők, stb. - közötti arányok, azaz kiknek a szava válik "hangosabbá" és kiknek a rovására; illetve hogyan "csapódik le" a listán a szcéna globalizálódása, a művészeti kánon jelenleg is zajló átírása. A trendek persze csak több év összehasonlításából rajzolódnak ki, de ez könnyen megtehető, tekintve, hogy az ArtReview honlapján a Power 100 2004 óta megjelent valamennyi listája megtalálható és könnyen nyomon követhető az egyes szereplők helyezésének alakulása is.
A szereplők csoportjait tekintve a rangsoroltak jelentős része, több mint kétharmada, idén a művészek és kurátorok táborából került ki. Érdemes megjegyezni, hogy a kurátorok kategóriája széles spektrumban értelmezhető, hiszen magában foglalja a múzeumok és művészeti alapítványok vezetőit is, akik rendszeresen vagy alkalomszerűen kurátori feladatokat látnak el. A 100-as listán, amelyben ugyan néhány intézmény is szerepel, 33-an művészi tevékenységükkel, míg 40-en kurátorként kaptak helyet. Első ránézésre talán magától értetődőnek tűnik, hogy a művészek és kurátorok dominálnak, de ez nem mindig volt így: húsz évvel ezelőtt a műkereskedők és műgyűjtők száma meghaladta a művészekét és kurátorokét. Ez azt jelenti, hogy mára a művészetet aktívan létrehozó és bemutató szakemberek súlya felértékelődött a műkereskedelmi tevékenységet folytató eladók és vásárlók mellett. Az utóbbi két csoportot 14, illetve 4 képviselő alkotja a listán. Fontos megjegyezni, hogy a Power 100 listán több szereplő ismert gyűjtőként is, azonban a rangsor az ő tevékenységük fő területe alapján sorolja be őket. Korábban mindhárom említett kategóriában voltak "állandó helyek"; a rangsor, bár elvileg az adott év teljesítményét értékeli, a világ legjelentősebb múzeumainak és galériáinak vezetői szinte elmozdíthatatlanok voltak. Ma már ez a helyzet szinte teljesen megváltozott, bár ezen intézmények kiemelkedő szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Hasonló tendenciák figyelhetők meg a művészek esetében is; a korábban biztosnak mondható helyek megszűntek, amelyek a műgyűjtők körében elért, áraikban is megnyilvánuló népszerűségüknek voltak köszönhetők. A művészek értékelésében egyre nagyobb szerepet játszanak a korunk globális vagy nemzeti szinten releváns kérdéseire adott állásfoglalásaik, valamint közéleti vagy karitatív tevékenységeik.
A másik fontos változás, hogy az említett, hagyományosnak mondható kategóriák mellett fokozatosan megjelent egy újabb, amiben a szellemi élet olyan nagyjai - például filozófusok, irodalmárok, esztéták - kaptak helyet, akiknek a munkássága közvetlenül vagy közvetve a művészeti színtér alkotó szereplőire is nagy hatást gyakorol. Idén már a lista 9 szereplője tartozik az ArtReview által "gondolkodóknak" nevezett kategóriába.
Az elmúlt két évtized során jelentős átalakuláson ment keresztül a rangsorolt szereplők földrajzi összetétele. Kezdetben szembetűnő volt az európai és észak-amerikai dominancia, azonban mára ez a két kontinens együttvéve is csupán a rangsoroltak kevesebb mint felét teszi ki. A többi földrész, ha különböző mértékben is, de folyamatosan erősítette pozícióját. Például Ázsia képviselete ma már megegyezik Európa arányával. (Fontos megjegyezni, hogy a földrajzi besorolás sokszor nem egyértelmű, hiszen a más kontinensekről származók közül sokan jelenleg főként Európában vagy az Egyesült Államokban dolgoznak, és gyakran változik, hogy melyik kontinens számít állandó lakóhelyüknek - ez a globalizáció természetes következménye.) A közel-keleti régió, különösen az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia révén, látványos fejlődésen ment keresztül. E két ország vezetése felismerte a kultúra jelentőségét a nemzetközi imázs javításában és a turizmus ösztönzésében, ráadásul számos, Európában vagy az Egyesült Államokban szerzett tapasztalatokkal rendelkező vezető aktívan dolgozik azon, hogy országaik kortárs művészeti színterét bekapcsolja a globális hálózatba. Sajnos azonban a közép- és kelet-európai régió képviselete továbbra is rendkívül gyenge. Bár találhatóak a listán olyan személyek, akik a térségből származnak, csupán egyetlen olyan szereplőt találunk, akit tevékenysége a mai napig is ide köt: Viktor Pincsuk ukrán műgyűjtő, aki 10 éves kihagyás után idén a 95. helyet foglalja el. Az eddigi orosz milliárdos műgyűjtők és múzeumalapítók, akik korábban gyakran szerepeltek a rangsorban, az Ukrajnát ért orosz agresszió és az általuk is elszenvedett szankciók következtében képtelenek voltak fenntartani korábbi aktivitásukat.
A férfiak és nők arányának alakulása terén már évek óta jelentős változások zajlanak, és ez a tendencia stabilizálódni látszik. Míg a 2000-es évek elején a férfiak száma akár ötször-hatszorosan is meghaladta a nőkéit, az utóbbi időszakban ez az arány sokkal kiegyensúlyozottabbá vált. Az idei lista szerint 52 férfi és 38 nő szerepel, míg a fennmaradó 10 helyen vegyes összetételű csoportokat vagy intézményeket rangsoroltak.
Fedezzük fel most a rangsor néhány izgalmas résztvevőjét!
Az ArtReview idén a művészeti világ legmeghatározóbb szereplőjének "trónjára" Sheikha Hoor Al Qasimit ültette, aki Sharjah (Sardzsa) emírségének uralkodójának 44 éves lánya. Bár neve itthon nem túl ismert, a nemzetközi színtéren már évek óta jelentős szerepet játszik. Ezt a tényt tükrözi, hogy 2010 óta rendszeresen szerepel különböző rangsorokban, még ha nem is mindig a legelőkelőbb helyeken. Ő a regionális művészeti szcéna globális integrációjának egyik kulcsfigurája, és emellett arra is nagy hangsúlyt fektet, hogy hazájában a kortárs "nyugati" művészet értékeit népszerűsítse. Mindez komoly stratégiai érzéket és kompromisszumkészséget igényel tőle. Sheikha Hoor Al Qasimi munkásságának középpontjában áll a Sharjah-i Biennálé, amelynek igazgatója 2003 óta, és amelyet a globális művészeti térképre emelt. 2009-ben megalapította a Sharjah Art Foundation-t is, amely évente konferenciákat szervez és jelentős anyagi támogatással segíti a művészeti közösségek közötti kapcsolatépítést. Regionális határokon túl is aktívan részt vesz nemzetközi kiállítások szervezésében; például ő volt a 2020-as lahorei biennálé kurátora, jelenleg pedig a jövő évi Aichi Triennálé (Japán) és a 2023-as Sydney Biennálé előkészületeit irányítja.
A térség növekvő jelentősége nemcsak egyéni teljesítményekben, hanem a rangsorokon is tükröződik, ahol több kiemelkedő személyiség is feltűnik. Sheikha Al-Mayassa bint Hamad bin Khalifa Al-Thani, a katari emír testvére és az emirátus múzeumi hatóságának vezetője, több évnyi kihagyás után a 21. helyen tért vissza a listára. Ő számos új múzeum létrehozásában játszott kulcsszerepet, és 2013-ban ő vezette a Power 100-at. A 41. helyen Abdullah Al Saud, Szaúd-Arábia kulturális minisztere áll, aki ambiciózus tervekkel kívánja országa kulturális befolyását megerősíteni a régióban. A rangsor 56. helyén Reem Fadda palesztin kurátor található, aki Abu Dhabi központi kulturális alapítványának irányítójaként számos biennálé és művészeti vásár megszervezésében vett részt, valamint kulcsszerepet játszott abban, hogy a kortárs művészet helyet kapjon a nyilvános terekben hazájában.
A Power 100 listájának élmezőnyében a művészek dominálnak, s az élen különösen figyelemre méltó nevek sorakoznak. A második helyezett Rirkrit Tiravanija, egy thaiföldi származású művész, aki New York és Berlin kulturális színterén is otthon érzi magát. Munkái középpontjában a közösségi élmények állnak; installációi gyakran közös étkezésekre és játékokra hívják az embereket, mint például a híres New York-i galéria, amelyet ideiglenesen konyhává alakított át. A rangsor negyedik helyén a brit filmkészítő, Steve McQueen áll, akinek világhírét a 12 év rabszolgaság című, több Oscar-díjjal kitüntetett filmje alapozta meg. A közelmúlt velencei képzőművészeti biennálé egyik legnagyobb attrakciója az egyiptomi pavilonban bemutatott történelmi videóinstalláció volt, amely a 6. helyet hozta el szerzője, Wael Shawky számára. A biennálés részvétel más művészek karrierjére is jelentős hatással bír, azonban a központi kiállítás kurátora, Adriano Pedrosa „csupán” a 33. helyezést érte el, míg elődje, Cecilia Alemani két éve a második helyen végzett.
A tavalyi évben a rangsor csúcsát elfoglaló ikonikus amerikai fotóművész, Nan Goldin idén a 7. helyen végzett. Művészi tevékenysége mellett az utóbbi években a toxikus filantrópia és az artwashing ellen vívott határozott harca tette őt közismertté. Legutóbbi nyilatkozatai a gázai konfliktussal kapcsolatban szenvedélyes vitákat generáltak. Jelenleg Berlinben látható egy nagyszabású kiállítása, ahol szintén kifejezi álláspontját a Közel-Kelet válságos helyzeteivel kapcsolatban. A rangsor 8. helyezettje a "fekete figuráció" egyik legismertebb alakja, Kerry James Marshall. Az afroamerikaiak történelmét és jelenét megörökítő monumentális festményeivel vált népszerűvé, igazi áttörését pedig Barack Obama akkori elnök hivatalos portréja hozta meg számára.
A "teoretikusok" csoportjának legkiemelkedőbb alakja a Columbia Egyetem afroamerikai tematikájú kultúrtörténeti professzora, Saidiya Hartman, aki a rangsor harmadik helyét foglalja el. Hartman fekete radikalizmus történetét kutató munkájából egy rendkívül hatásos multimédia performansz is született, amelynek megvalósításában Arthur Jafa is részt vett. Az ő neve már évek óta visszatér a listán, ami jól tükrözi mértékadó szerepét a tudományos diskurzusban.
Az idei rangsorban olyan jól ismert "örökös tagok" is feltűnnek, mint a híres galerista, Larry Gagosian, aki a 35. helyen áll. Emellett Hans Ulrich Obrist, a svájci kurátor, a 59. pozíciót foglalja el, míg Glenn Lowry, a MoMA közelgő nyugdíjas igazgatója a 64. helyen található.
A rangsorban egyedülálló módon képviselteti magát a magyar származású Agnes Denes, aki az Egyesült Államokban él és az "ökológiai művészet" kiemelkedő alakja. A 68. helyezésével méltó elismerést kapott munkásságáért. Az egyik legismertebb alkotása, a 1982-ben debütált Búzamező, az idei Art Baselen ismét lenyűgöző sikert könyvelhetett el.
A 93 éves művésznek éppen a napokban nyílik új kiállítása a Szépművészeti Múzeumban.
A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ
