Itt a jelentős történelmi párbeszéd ideje, ahol a magyarok legmélyebb traumáit vesszük sorra.
Ungváry Krisztián és Máthé Áron történészek éles vitát folytattak a XX. század magyar történelmének legnagyobb traumáiról. Szót ejtettek Trianonról a Horthy-rendszerről, a Turul szoborról, a világháborúkról, bűnről és áldozat-szerepről. A beszélgetésben két eltérő történelemszemlélet ütközött egymással.
Péntek este 19 órakor új epizóddal jelentkezett a Köztér YouTube csatornája, amelyben a Közbeszéd című talkshow folytatódott. A műsor házigazdája, Kurucz Dániel, ezúttal két neves vendéget üdvözölt a stúdióban: Ungváry Krisztiánt, a történettudomány elismert szakértőjét, aki egyetemi tanárként és az MTA doktora cím birtokosaként is széleskörű ismeretekkel rendelkezik, valamint Máthé Áront, a történész és szociológus, aki a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyetteseként végzett fontos munkát.
"Horthy Miklós nem volt lángész (...) nem volt egy teoretikus elme, rendkívül, csekély szellemi képességekkel rendelkezett" - jelentette ki Ungváry Krisztián, aki szerint Horthy viszont észrevette, hogy nem lehet kifosztani embereket úgy, hogy máról holnapra elveszik mindenét.
Ha Horthy döntésein múlott volna, hogy mi következik, és az ő cselekvése vagy tétlensége határozta volna meg az események alakulását, valószínűleg a végkifejlet sokkal elviselhetőbb lett volna.
- fűzte hozzá. Máthé Áron szerint nagyon nehéz Horthyra az 1920 utáni szűk két évtizedben bármikor azt mondani, hogy nem államférfiként viselkedett. "A kirabolt, kifosztott, teljesen szétesett ország Horthy alatt talpra állt" - érvelt a történész.
Ungváry Krisztián a katonák hősiességét illetően úgy véli, hogy a hős és a hősiesség fogalma egyfajta értékekkel telített kategória, ami arra utal, hogy a katonák által vívott harcoknak van valamilyen értelme. Ugyanakkor felveti a kérdést: milyen értelme van egy olyan háborúnak, amely az ország teljes katasztrófájához és egy újabb Trianonhoz vezetett? Ez a paradoxon erősen megkérdőjelezi a hősiesség fogalmát, hiszen a tragikus következmények fényében a harcok célja és értéke is kétségessé válik.
Máthé Áron véleménye szerint alapvető nézeteltérés feszül közöttük, hiszen Ungváry Krisztián úgy véli, hogy azok az emberek, akik részt vettek egy bűnös háborúban, maguk is bűnösek. "Ezt nem tudom elfogadni. Az, hogy valaki egy bűnös háború szereplője, nem jelenti azt, hogy ő is bűnös... ez a kollektív áldozathibáztatás esete" – hangsúlyozza Áron.
Ezek az egyének valójában a sors kegyetlen játékszerévé váltak.
- vág közbe Ungváry, felülírva az általa korábban elmondottakat. "Az a beszédmód, amikor Trianont diktátumnak nevezik (...) fogalmilag téves, mert minden békeszerződés általában úgy szokott történni, hogy nem egyenlő esélyekkel ül vesztes és győztes egy asztalhoz" - állítja Ungváry Krisztián.
Máthé Áron a második bécsi döntést hozza fel ellenpéldaként, rámutatva, hogy ez egy olyan esemény volt, melyet mindkét érintett fél kívánt. Ezzel szemben a trianoni béke egy olyan megállapodás volt, amelyet az egyik fél semmilyen formában nem kért. Az a felvetés, hogy Magyarország beavatkozhatott volna a folyamatba, szerinte erősen eltúlzott, mivel a küldöttség tagjainak már a tárgyalások elején világossá tették, hogy ne is próbálkozzanak, hiszen a döntés már jogerősnek számít (res judicata - a szerk.).
A revízió kérdéskörével kapcsolatban Ungváry a Mi Hazánk Mozgalom tevékenységére hívja fel a figyelmet, különösen a plakátkampányok hatására. Máthé Áron pedig szellemesen válaszol a témára: "Elmehetünk politizálni, ha úgy érzed, de akkor mindenképpen hozzunk ki pár sört, megmondanád, te mit szeretnél inni?"
A teljes adás itt tekinthető meg:
