Ha valaki ingerlékeny és időnként dührohamokkal küzd, az gyakran a kiégés jele lehet. Érdemes figyelni ezekre a jelekre, mert komolyabb problémákhoz vezethetnek.

A burnout (kiégés) szindróma manapság egyre elterjedtebb probléma, amely a fizikai, érzelmi és mentális kimerülés állapotát jelenti. Ez a jelenség a modern életstresszének következményeként egyre több embert érint, és komoly hatással van a mindennapi életvitelre.

A munkavégzéssel kapcsolatosan gyakran emlegetik, de valójában az élet számos területén megjelenhet. A tünetegyüttes alaposabb megértése, korai észlelése, valamint megelőzése érdekében fontos, hogy tisztázzuk a kifejezéshez kapcsolódó igaz/hamis állításokat.

HAMIS

A kiégés nem azonos a depresszióval, mivel az utóbbi egyik fő jellemzője az anhedónia, ami a minden iránti vágy és érdeklődés elvesztését jelenti. Ez a tünet a kiégés korai szakaszában még nem feltétlenül észlelhető. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy ha a kiégés problémáját nem kezelik, akkor könnyen vezethet depressziós állapotokhoz.

Hiszen nem csak fáradtságról van szó, aminek a megszüntetéséhez a pihenés vagy a több szabadidő beiktatása elég lenne. Ez egy tág fogalom, a szakembereknek is még problémát okoz a definíció meghatározása. Egy amerikai pszichológus hármas tünetegyüttest határozott meg a kifejezéssel kapcsolatban: mély fizikai, mentális és érzelmi kimerültség, elszemélytelenedés érzése és általános cinizmus a munka világával szemben, amikor a sikerélmény elvesztése, valamint a teljesítmény csökkenése merül fel.

A kiégés jelensége rendkívül összetett, és számos tényező együttes hatásának eredménye. Az okok mélyen gyökereznek a személyiségjegyekben, mint a munka iránti elköteleződés, a perfekcionizmus és az erkölcsi normák, valamint abban, ahogyan a munkahelyi értékek a családi háttérből származnak. Ugyanakkor a pszichoszociális kockázatok, mint például a túlzott munkahelyi nyomás, alacsony önállóság, az elismerés hiánya vagy a gyakori munkahelyváltások is hozzájárulhatnak. A szakmai és a magánélet közötti egyensúly megtalálása elengedhetetlen, különösen a folyamatosan bővülő információáradat, a digitális eszközök mindennapi használata és a távmunka világában, ahol a határok könnyen elmosódnak.

A munkahelyi fizikai és érzelmi túlfeszítettség, valamint a folyamatosan stresszes környezet krónikus egészségügyi problémákat okozhat. Ilyenkor a test már nem képes regenerálódni, és elveszíti az önálló helyreállítás képességét. A stressz és a felépülés közötti egyensúly megbomlása pedig könnyen kiégéshez vezethet.

Természetesen! Íme egy egyedi változat a "IGAZ ÉS HAMIS" kifejezésre: **Valóság és Illúzió** Ez a kifejezés a világ két ellentétes pólusát jelképezi, ahol a valóságban létező igazságok találkoznak a képzelet szőtte illúziókkal. Minden döntésünk és véleményünk mögött ott rejlik a tudás és a tévedés határvonalán való egyensúlyozás. Az élet egy folyamatos felfedezés, ahol a valós és a látszólagos határok elmosódnak.

A kiégés jelensége, különösen a pandémia alatt, különösen aggasztó mértékben érintette az egészségügyi dolgozókat, de valójában bárki számára valós kockázatot jelenthet, aki túlzottan belemerül a munkájába. Azok, akik aktívan, elszántan és kreatívan végzik feladataikat, gyakran a legnagyobb veszélynek vannak kitéve. E közös jellemzők mellett a hosszú távú kitartás is hangsúlyos, hiszen ezek az emberek hajlamosak annyira elköteleződni, hogy végül a saját határaikat átlépve fektetnek bele időt, energiát és érzelmet a munkájukba. Ennek következményeként előbb-utóbb elérkezik az a pont, amikor a terhek túl nagyokká válnak, és az eredmény: a kiégés, az összeomlás.

Egyfajta irónia, hogy kutatások szerint kiégésük után az érintettek kb. 25%-át bírálta a munkaadója a professzionalizmusuk miatt. Fontos megszabadulni a bűntudattól. A munkáltatóra nagy felelősség hárul, különösen az általa alkalmazott teljesítményfigyelő és az egyén hozzáállásának figyelembevételén keresztül.

HAMIS

A kiégés lassú folyamat, hónapokig, akár évekig is lappanghat. Szakmai kihívásokkal, a sikerek szakaszával kezdődik, amely nélkülözhetetlenség érzését táplálja. Egy idő után az intenzív munkaritmus hatására a test küzdeni kezd, hogy lépést tartson az elmével. Megkettőződnek az erőfeszítések, hogy továbbra is ugyanolyan színvonalon folyjon a munka. Ez nagy hajtóerőt jelent, mivel az állandó, krónikussá váló stressz alatt a szervezet már nem tud lelassulni. Hormonális probléma jelentkezik, ami a vegetatív idegrendszer problémáihoz vezet. De eljön a megbillenés pillanata, amikor a test feladja, és bánja, hogy nem figyelt eddig a jelekre.

A sokk ekkor a tagadás fázisában van, személytől függő különböző megnyilvánulásokat produkál: pl. az érintett képtelen felkelni, pánikroham jelentkezhet, rossz a közérzete, sőt, akár hirtelen testi tünet, esetleg bénulás is lehet. Ez a fordulópont gyakran egy kiváltó ok után következik be, amely lehet hirtelen terhelésnövekedés, munkahelyi vezetőváltás, indokolatlanul rossz munkaértékelés, etikai konfliktus, erőforrás-csökkenés, váratlan félreállítás stb.

HAMIS

De mielőtt elérné a kiégés utolsó szakaszát, a test a túlhajtottság jeleit küldi. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) több mint 130 ilyen tünetet azonosított. Ezek érintik mind a kognitív készségeket (növekvő koncentrációs nehézségek, memóriazavarok, halogatás megjelenése, döntéshozatali nehézségek), mind pedig az érzelmi szférát (nagyfokú szomorúság, ingerlékenység, dührohamok, vagy az érzelmek hiánya, értéktelenség érzés), továbbá fizikai kimerülést is eredményeznek (alvási rendellenességek, intenzív fáradtság, izomfájdalom, migrén, emésztési zavarok, fül-orr-gégészeti vagy bőrgyógyászati problémák).

A tünetek sokszínűsége jelentősen megnehezíti a pontos diagnózist, különösen azért, mert az érintett személy egy bizonyos határ után már nem képes észlelni a figyelmeztető jeleket. Ráadásul a tagadás is komoly szerepet játszik, hiszen a kiégést sokan még mindig a gyengeség elfogadásaként élik meg.

A diagnózis felállítása és a munka felfüggesztése kulcsfontosságú lépés a gyógyulás folyamatában. Az emberek reakciói azonban nagyon eltérőek lehetnek: míg egyesek megkönnyebbülést éreznek, mások számára ez a helyzet ítéletként hat, amely bűntudatot vagy szégyent válthat ki. A szakemberek tapasztalatai alapján sokan, akik a kiégés jeleit mutatják, továbbra is folytatják a munkát, pedig a szakmai környezetből való eltávolodás elengedhetetlen a felépüléshez. A legfontosabb cél a teljes körű pihenés és kikapcsolódás, amely lehetővé teszi a test és a lélek regenerálódását. Az állásidő alatt a pihenésre és a feltöltődésre kell összpontosítani, hogy a kiégés következményeit sikeresen leküzdhessük.

Erősen ajánlott a kezelőorvos és egy pszichológus vagy pszichiáter általi nyomon követés. A gyakorlatban a munkába állástól való félelem a leállás első napjától kezdődik, ez akadályozza a szellemi pihenést, noha az szükséges a gyógyulási időszakban. Fontos a beszélgetés, kapcsolattartás másokkal, az elzárkózás helyett. Hasznos segítség lehet a gyógyszeres kezelés is, a pszichológus vagy pszichiáter pedig képes lesz felmérni, hogy szükséges-e a munkában való leállás meghosszabbítása.

A munka folytatásának ideje akkor érkezik el, amikor az a személy, aki a kiégésből felépült, úgy érzi, hogy mind fizikailag, mind mentálisan készen áll a visszatérésre. A munkahelyre való korai visszatérés, különösen orvosi konzultáció nélkül, komoly kockázatokkal járhat. Lényeges, hogy az újrakezdést támogató környezetben indítsuk el, például egy részletes beszélgetést szervezve a közvetlen felettessel, hogy tisztázni tudjuk az elvárásokat és a lehetőségeket. Az önismereti munka elengedhetetlen, hiszen a múltbeli tapasztalatok és okok figyelmen kívül hagyása ismételt problémákhoz vezethet. Érdemes alaposan átgondolni a karrierünkre vonatkozó elképzeléseinket, valamint a napi időbeosztásunkat, biztosítva, hogy több időt szánjunk önmagunkra. Ezen kívül fontos, hogy tudatosan alakítsuk át a munkához való viszonyunkat, lehetőséget adva magunknak a fejlődésre és a pozitív változásokra.