Horváth Éva a gyógyulási folyamatáról így nyilatkozott: "Reménykedem benne, hogy hamarosan a futás ismét a mindennapjaim részévé válik."

Horváth Éva, a szépségkirálynő, tavaly novemberben egy tragikus motorbaleset következtében súlyos sérüléseket szenvedett Balin. Az ütközés következtében egy csatornába zuhant, és sajnálatos módon E. coli baktérium került a sebébe, ami miatt a diagnózisa folyamatosan változott a hónapok során. Azóta számos műtéten kellett átesnie, és a lába amputálásának lehetősége is felmerült, de ő határozottan elutasította ezt a megoldást. Végül orvosi csapata a bokája stabilizálására tett javaslatot, amely mellett döntöttek, hogy ezzel segítsenek Évának a felépülésében.

A modell a klasszikus orvoslás mellett különféle alternatív terápiákat is felfedezett, nemrégiben pedig a spiritualitás irányába is elkalandozott. Erről a közelmúltban Peller Mariann "Lélekközösség" című podcastjében osztotta meg tapasztalatait.

Hosszú időn át elzárkóztam ettől az úttól, mintha csak egy sötét alagút végén várakoztam volna a fényre. A meditáció gondolata is távolinak tűnt számomra; amikor jógatábort szerveztem, a gurum vette át a vezetést a meditáció során, én pedig csak ültem, mint egy néző a háttérben. Aztán elérkezett egy sorsfordító pillanat: sokadik alkalommal toltak be a műtőbe, és az orvosok arcán nem mindig volt biztos válasz a jövőmre. Akkor éreztem, hogy ez a baktérium, mint egy fenevad, lassan felfal engem, és ráébredtem, hogy valami megváltoztatására van szükségem.

Horváth Éva, a story.hu munkatársa, elmondta, hogy a tehetetlenség érzése vezette őt a spiritualitás felfedezéséhez.

Az alapoktól kellett újra kezdenünk. Sajnos sikerült magamévá tennem a baktériumot. Folyamatosan királyi többesben beszéltem róla, mintha egy különleges entitás lenne. Először is, a kommunikációmra kellett figyelmet fordítanom; a testem határain kívül kellett elhelyeznem ezt a tapasztalatot. Éreztem az energiamezők lüktetését, ahogy gyógyító hatásukkal körbeöleltek. Ez a bizsergés formájában jelentkezett, és szinte éreztem, ahogy átszalad rajtam. Emlékszem, a baktérium színe is megjelent előttem, és ha jól rémlik, sárgás árnyalatú volt.

Ahogy mesélte, szinte azonnal észlelte a változásokat: a helyzet folyamatosan javult, különösen a mentális jólét terén.

Elképesztő, de ezek a dolgok valóban sejtszinten dőlnek el. Én magam határozom meg, hogyan alakul a lábam jövője. A folyamat a lábam levágásával indult, és most már a járókeretem segítségével közlekedem. Remélem, hogy hamarosan ebből a fejlődésből futás lesz. Igen, biztosan lesz!

- fogalmazta meg az édesanya, aki júniusban öt hónap elteltével ölelhette magához a gyermekeit, miután a fiúk a téli ünnepek után édesapjukkal visszatértek Balira.