Hont András: Kérem, mondja meg valaki annak a beszámíthatatlan, taktikázó pozőrnek, hogy az emberek többsége nem úgy éli a mindennapjait, hogy a Zsupér köré építené az életét.

Természetesen, a Partizán megkeresésére igent mondtam, de jeleztem, hogy a részleteket, a körülményeket és az időpontot a kollégáink fogják egyeztetni. Ha neki szabad a "sajtósával" kommunikálnia, akkor én is átruházhatom erre a nem éppen kellemes feladatra a kiváló kollégámat, hogy ő tartsa a kapcsolatot a stábjával. Én erre nem érzem magamban az erőt.

Miután megírta a sokadik, rólam szóló, inkább fröcsögésnek nevezhető cikkét, szeretném jelezni, hogy szívesen látnám egy élő vitában, ahol a szemembe mondhatná a mondandóját. Erre viszont egy alpári montázst készít rólam, amire én angyali nyugalommal válaszolok, hogy még mindig várom a vitát. Ő azonban egy kilométeres magyarázkodásban utasít el, mondván, hogy méltatlan vagyok ahhoz, hogy foglalkozzon velem, majd három videót készít rólam. Most azonban eljött az idő, hogy visszavegyem az irányítást, és ne diktátumokat intézzen. Az ő csicskái az Ingában vannak, nem az ÖT-ben.