Híres személyiségek botrányos ügyei - I. Péter orosz cár története | ma7.sk I. Péter, az orosz birodalom egyik legmeghatározóbb uralkodója, nem csupán reformjairól ismert, hanem hírhedt ügyeiről is. Uralkodása alatt számos ellentmondásos döntést hozott,
Szofja, Oroszország történetének első női vezetőjeként, hét éven át irányította az ország ügyeit, és számos olyan intézkedés fűződik a nevéhez, melyek jelentős mértékben hozzájárultak a textilipar fellendüléséhez. Ezen intézkedések révén a külföldi kereskedők is elkezdtek érdeklődni Oroszország gazdag termékei és természeti kincsei iránt. Szofja szíve mélyén édestestvérét, Ivánt szerette volna hatalomra juttatni, ám sajnos ő nem rendelkezett a vezetői feladatokhoz szükséges megfelelő képességekkel. Továbbá, mivel csak lányai születtek, a dinasztikus remények is szertefoszlottak. Miután a Szofját támogató sztreleceket leverték, végül a határozott és eltökélt Péter került a trónra, aki a jövő cárja lett.
Jó néhány neves szakember társaságában, korszerű tudományos eszközökkel és modern fegyverekkel tért vissza Oroszországba. Ő volt az, aki megalapította Szentpétervárt, amely egészen 1918-ig Oroszország fővárosaként funkcionált. Reformjainak köszönhetően országa végleg belépett az európai nagyhatalmak klubjába, amit az is jól mutat, hogy egyre szorosabb diplomáciai kapcsolatokat alakított ki különböző befolyásos európai államokkal. Ezek az országok időnként szövetségesekké váltak, habár Oroszország már akkor is vonzotta őket hatalmas területeivel, gazdag nyersanyagforrásaival és a kedvezőnek tűnő munkaerő-kínálatával.
Nagy Péter keményen elbánt a belső ellenséggel, elsősorban a sztrelecekkel, akik egyfajta önálló hadsereget alkottak az országban és bizonyos cárellenes körök igyekeztek őket kihasználni. A szembeszegülésnek számos oka volt egyébként. Közigazgatási és gazdasági reformjait nem fogadta általános lelkesedés, az egyházpolitikája is sok feszültséget okozott. Míg az ortodox egyház befolyását igyekezett korlátozni, addig a katolikusok és az evangélikusok - mondhatnánk - zöld utat kaptak.
I. Péter magánélete egy izgalmas és sokszínű téma, amely önálló kutatás alapjául szolgálhatna. Ez az a vonatkozás, ahol a cár személyes jellemzői és vitatható döntései széles spektrumot kínálnak a vizsgálatra.
Fontos megemlíteni, hogy nem volt elutasító a fizikai munka iránt. Németalföldön hajóácsként tevékenykedett, és emellett több más mesterséget is elsajátított, például fogászként is sikeres volt: sok embert kezelt, amivel jövedelemhez jutott. A különböző fizikai rendellenességgel élő emberek – legyen szó törpenövésről, vagy éppen kajla kézről – iránt vegyes érzelmeket táplált: néha nagylelkűen, máskor viszont kíméletlenül bánt velük.
Első felesége, Jevdokija Fjodorovna Lopuhina, akit 16 éves korában vitt az oltár elé, 1669-től 1731-ig élt. A házasságukból három fiúgyermek született, ám közülük csupán a legidősebb, Alekszej Petrovics cárevics (1690-1718) érte meg a felnőtt kort.
Péter cár, amint egyeduralkodó lett (Iván féltestvére halálát követően) elzavarta feleségét, akire csak dinasztikus helyzetének megőrzése érdekében volt szüksége (jóllehet az udvarban kedvelték a nőt). Második felesége a lengyel-litván származású, parasztsorból felemelkedett Marta Helena Skowrońska (1684-1727) lett, akit már jóval korábban megismert és a szeretője is volt éveken át, sőt már ekkor három gyermekük született, de ők csecsemőkorukban meghaltak.
A nőt először titokban, 1707-ben vette feleségül, majd 1712-ben hivatalosan is megerősítették az esküvőt. Marta Helena ekkor már áttért az ortodox vallásra, és oroszosította nevét Jekatyerina Alekszejevnára. Házasságuk során összesen 12 gyermekük született, köztük 6 fiú és 6 lány. Azonban csupán két lányuk - Anna és Jelizaveta - érte meg a felnőttkort. Jelizaveta (1709-1762), akit Erzsébet néven ismerünk, később Oroszország cárnője lett 1741 és 1762 között, és uralkodásának időszakát a történészek általában elismeréssel értékelik.
Nagy Péter szórakoztató, de egyben ijesztő szórakozásaival sokkolta udvaroncait: gyakran szórakozott azzal, hogy lerántotta a parókáikat, miközben hangos nevetésben tört ki. Azonban volt egy sötétebb oldala is: időnként a hóhér szerepébe bújt, és maga hajtotta végre az ítéleteket. E tevékenység iránti vonzalma szinte már szadista örömöt tükrözött, hiszen egyes források szerint akadt olyan nap, amikor akár 200 embert is kivégzett.
