Lenin története a Spitzbergákon érdekes fordulatot vett: a szovjet szellemvárosban, amely a múlt lenyomataként áll, ma is megtekinthető a híres szobra.

A Spitzbergák szigetén, a világ talán legérdekesebb szellemvárosában, Pyramidenben, egy különös látvány fogadja az utazót: egy Lenin-szobor, amely az elhagyott település központjában áll. De vajon miért található itt a Szovjetunió első vezetőjének mellszobra egy olyan helyen, ahol az idő és az emberi jelenlét már régóta eltűnt? Ennek a rejtélynek a nyomába eredve fedezhetjük fel a város történelmét és a kommunista múlt emlékét, amely még mindig köszön vissza a sarkvidéki tájban.

Pyramiden pont úgy fest, mint egy egykori tipikus bányászváros: távolról kopott épületek, ipari létesítmények a környék bányászatának letagadhatatlan nyomaival. Valami azonban hiányzik belőle: maga az élet.

A Svédország által 1910-ben megalapított, majd 1927-ben a Szovjetuniónak átadott település ma már teljesen elnéptelenedett; jelenleg csupán tengeri madarak, sarki rókák és jegesmedvék találják itt otthonukat. Pedig a város, amely a felette tornyosuló piramis alakú hegy után kapta a nevét, az 1980-as években még több mint ezer lakosnak adott otthont.

Bár a bányászati tevékenység már 1910 óta zajlott egy svéd cég irányításával, a valódi áttörés 17 évvel később következett be, amikor a szovjetek megjelentek a településen. Ekkor kezdődött meg a város átalakulása, amelyet a szovjet hatóságok elképzeléseik szerint formáltak: új lakóépületek, benzinkút, iskola, óvoda, színház, étterem, uszoda és szálloda épült, emellett üvegház és farm is létesült. Külön érdekesség, hogy a településen egy korszerű orvosi rendelő is megnyílt, amely a környék legfejlettebb egészségügyi intézményének számított. Ez idő tájt Pyramiden Svalbard szigetén a legnagyobb szovjet bányászváros lett, amely nem csupán ipari központként, hanem kulturális és szociális hubként is funkcionált.

Egészen a kilencvenes évek közepéig szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy Pyramiden sorsa valaha megváltozhat. Ám 1998-ban bekövetkezett az elkerülhetetlen: 53 év működés után bezárta kapuit az orosz állami tulajdonú bányászati cég, a Trust Arktikugol. A szénárak drámai csökkenése, a hegyi szénkitermeléshez kapcsolódó kihívások, valamint a szomszédos Operafjellettben történt, 141 ember életét követelő tragikus repülőgép-baleset mind hozzájárultak a bányászati tevékenység leállításához.

Az élet, mondhatni, ebben a pillanatban megfagyott Pyramiden városában. Az asztalok körül a poharak szinte mozdulatlanul állnak, úgy, ahogy az utolsó lakók hagyták őket. A falakra tapasztott újságkivágások még mindig hűen mesélnek az egykori lakók mindennapjairól, mintha a történelem ezen a helyen örökre megállt volna.

Az épületek zöme még mindig áll, bár némelyik már az idő vasfogának nyomait viseli. Lenin, a Szovjetunió ikonikus vezetője, még mindig éber tekintettel figyeli a távoli Nordenskiöldbreen gleccsert, Pyramiden központjából. Mellette a zöldellő fű, amely egykor Szibériából érkezett, továbbra is szép élénk árnyalatban pompázik, emlékeztetve a múlt dicsőségére.