Az első ember, akinek neve a történelem lapjain megörökítve maradt, így hívják.

A mezopotámiai kishivatalnok létezéséről csaknem húsz darab ékírásos agyagtábla tanúskodik, amelyeket az ősi Uruk városának romjai között találtak a régészek, és amelyek nagyjából ötezer évesek lehetnek.

A legelső ismert írásos feljegyzések a Kr. e. 4. évezred második feléből származnak; a vélemények megoszlanak azt illetően, hogy hol alakult ki az emberiség első, többé-kevésbé következetes írásrendszere, de az biztos, hogy Egyiptomban és Mezopotámiában nagyjából egy időben. A történelem és úgy általában az emberi civilizáció kezdőpontját tehát nagyjából itt érdemes keresni.

Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ki lehetett az az első egyén, akinek a neve megörökítődött ezekben a hihetetlenül ősi nyelvemlékekben. Vagy más szavakkal élve: ki volt az első ember a történelem lapjain, akit név szerint tudunk azonosítani?

Lehet, hogy egy dinasztiaalapító uralkodó, egy győzelemre vezető hadvezér, egy befolyásos főpap, vagy talán egy másik, kiemelkedő, a történelem menetét megváltoztató személyiség?

Bár elsőre talán furcsának tűnik, de ez így van. Az első történelmi személy, akinek a nevét a tudomány jelenlegi állása szerint is ismerjük, nem más, mint egy igazi, tipikus kishivatalnok:

Kushim, akinek létezését egy bő tucat, nagyjából 5000 éves agyagtábla tanúsítja, a régi Uruk városából, Dél-Mezopotámiából (a mai Irak területéről) származik. Ezek a táblák árulkodnak arról, hogy Kushim főként az árpa- és búzaraktárak, valamint a sörkészletek nyilvántartásával foglalkozott, és az árucikkekkel kapcsolatos tranzakciókat ékírásos jelekkel örökítette meg. A könyvelő nevét körülbelül 18 ékírásos tábla örökíti meg, de sajnos magáról a személyről szinte semmi más információ nem áll rendelkezésünkre, mivel a fennmaradt dokumentumok csupán száraz üzleti nyilvántartások.

A Kushim név első említése egy agyagtáblán történt, amely egy árpa kereskedelmi tranzakcióját dokumentálja: "29 086 mértéknyi árpa 37 hónap" – olvasható rajta. Ezen kívül több más szimbólum is található a táblán, amelyek jelentése nem teljesen tisztázott. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ezek a jelképek egy kéményes téglaépületet ábrázolnak, amely esetleg egy sörfőzdét jelölhet. Ez arra enged következtetni, hogy a kereskedelembe bevont árpa sör készítésére szolgálhatott. A tábla bal felső sarkában lévő szimbólumok állítólag a Ku Šim fonetikus alakját tükrözik, ami további izgalmas kérdéseket vet fel a korabeli gazdasági tevékenységekről.

A kutatók véleménye szerint a tábla lényegében egy nyugta, amely 29 086 mérő árpát dokumentál, amit 37 hónap alatt kell átvenni, és amely Kušim aláírásával van hitelesítve. A számokkal kapcsolatban azonban eltérő álláspontok léteznek: egyes történészek úgy gondolják, hogy a valóságos mennyiség kerekítve 135 ezerre rúg. Továbbá, vannak olyan nézetek is, amelyek szerint a "kušim" kifejezés nem egy személy nevét jelöli, hanem inkább egy munkakör, például árpamérő vagy könyvelő megnevezése lehet.

Mindenesetre a nevet említő 18 ékírásos tábla közül legalább egy olyan is van, amelyben egy másik név is felbukkan: Nisa. Ő alighanem egy másik tisztviselő volt, aki valamilyen minőségben Kushim mellett dolgozott, és talán az üzleti tranzakciók rögzítéséhez asszisztált.

Más mezopotámiai táblákon is felfedezhetünk olyan személyneveket, amelyek rivalizálnak az elsőségért. Például egy Kr. e. 3100 körüli időre datált táblán a következő felirat található: "Két rabszolga, akiket Gal-Sal birtokolt". Gal-Sal nyilvánvalóan a két rabszolga, En-pap X és Sukkalgir, tulajdonosa volt, akiknek nevét szintén feltüntették a táblán.

Szóval a szereplők itt sem a társadalom krémjéből kerültek ki. De ez talán nem is véletlen. Ahogy Robert Krulwich, a National Geographic munkatársa fogalmazta meg igen találó: "Királyok jönnek, királyok mennek, de az árpád, a juhaid, a pénzed, vagyis a tulajdonaink dokumentálása mutatja be legjobban az emberi civilizáció történetét"