A Gázai genocídium és a vatikáni dilemma: Két súlyos kérdés a mai világban A Gázai övezetben zajló események egyre sürgetőbbé teszik a világ figyelmét a humanitárius válságra, amely a helyi lakosságot sújtja. A konfliktusok során számos ártatlan élet ves

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki a következő linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/velemeny/gazai-genocidium-vatikani-dilemma-926441/

Ferenc pápa nemrégiben végre magához tért hosszú, szokásos álmából, és óvatosan kifejezte aggodalmát a Gázában immár egy éve tartó borzalmas események kapcsán. Úgy tűnik, hogy a tudomására jutott események súlyossága végre eljutott hozzá, hiszen korábban már a vatikáni rezidenciájának ablakából is hangot adott a szörnyűségeknek: „Folyamatosan érkeznek hozzám rendkívül fájdalmas és lesújtó hírek Gázából. Fegyvertelen civilek, családok, gyerekek, betegek és apácák válnak célponttá, miközben bombák hullanak és golyók süvítenek. A Szent Család parókiáján belül is megtörténtek ilyen tragédiák. Egy édesanyát, Nahida Kalil Antont és lányát, Szamar Kamal Antont megölték, míg másokat súlyosan megsebesítettek a lövések. Teréz Anya Nővéreinek zárdáját is érték támadások. Egyesek ezt terrorizmusnak, mások háborúnak nevezik. Igen, ez háború, ez terrorizmus.”

Bergoglio most a fogas kérdés eldöntését szakértőkre bízná. Egyikük, talán a legtekintélyesebb mind közül, John Mearsheimer amerikai politológus pápai felkérés nélkül is adott némi támpontot hozzá, amikor arról kérdezték, hogy kire fog szavazni az amerikai elnökválasztáson: "A gázai genocídium miatt nem fogok a demokratákra szavazni. Úgy vélem, hogy a Biden-kormány cinkos a genocídiumban, és a genocídium vörös vonal számomra."

Európai keresztény-konzervatív és szélsőjobboldali körök sok esetben figyelmen kívül hagyják a gázaiak szenvedéseit, részben azért, mert hajlamosak őket egy kalap alá venni a muszlim bevándorlókkal, akiket a kontinensre érkező "megszállóknak" tartanak. Azonban, ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet, látható, hogy a gázai lakosság nem csupán muszlimokból áll, és az izraeli hatóságok bánásmódja a palesztin keresztényekkel éppen olyan embertelen, mint a muszlimoké. A pápa is rámutatott arra, hogy a keresztény közösségek is szenvednek, templomaik lerombolása, például a Péter apostol mauzóleumának lebontása Libanonban, csak egy a sok szomorú példa közül. Ezen túlmenően a palesztinok többsége levantei arabok közé tartozik, akik – érdekes módon – a mizrahi és a szefárd zsidók legközelebbi rokonaiként tekinthetők. Ellentétben a közkeletű vélekedésekkel, ők nem vágynak arra, hogy megszállják Európát; valójában évtizedek óta szenvednek a legrosszabb atrocitásoktól, csupán azért, mert ragaszkodnak a szülőföldjükhöz. Az európai vagy egyiptomi emigráció helyett számukra a hazájukhoz fűződő érzelmek és a földdel való kapcsolódás sokkal fontosabb. Az identitásuk alapja éppen e vér és föld kapcsolat, amely mélyen gyökerezik a történelem során.

Az utolsó jelentős tiltakozás a határon 2018-2019 között zajlott, amikor ezrek gyűltek össze békésen a Gázát körülvevő kerítésnél, amelyet "visszatérés menetének" neveztek el. Ezek a demonstrációk másfél évig tartottak, ám a nemzetközi közösség figyelme szinte teljesen elkerülte a történéseket. Izrael nemcsak hogy figyelmen kívül hagyta a résztvevők követeléseit, hanem módszeres erőszakot alkalmazott ellenük, aminek következtében 223 palesztin, köztük 46 gyermek életét vesztette, és több mint 9000 ember sebesült meg. Az izraeli hadsereg mesterlövészei egymással versengve célozták meg a demonstrálókat, és akadt, aki büszkén számolt be arról, hogy egyetlen nap alatt 42 térd sérülését okozta. Ezen erőszakmentes megmozdulások végül nem hozták meg a várt eredményeket, és a blokád feloldásához sem vezettek.

Izrael egy évig tartó, példátlan szőnyegbombázása és tömegterrorja mélyen megrázta a világot, még az ószövetségi bosszúállás tanulmányozói számára is sokkoló volt a barbárság mértéke és hatásköre. A Human Rights Watch, a világszerte elismert emberi jogi szervezet, kijelentette, hogy Gázában "etnikai tisztogatás" folyik, amely "emberiség elleni bűncselekmény" (2024. 11. 14.). Az Amnesty International főtitkára, Agnés Callamard rámutatott, hogy "a genocídium kockázata" valós, és sürgette, hogy vizsgálatot indítsanak az izraeli hadsereg ellen a Gázában elkövetett háborús bűntettek miatt (2024. 09. 05.). A Save the Children brit civil szervezet szerint az első fél évben a gázai konfliktus során az izraeli hadsereg minden ötvenedik gyereket megölt vagy megsebesített (2024. 04. 04.). Volker Turk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa hangsúlyozta, hogy "ez az elképzelhetetlen helyzet túlnyomórészt annak a következménye, hogy az izraeli hadsereg ismételten elmulasztotta betartani a háborús szabályokat" (2024. 08. 15.). Josep Borrell, az európai diplomácia vezetője is megjegyezte, hogy az "etnikai tisztogatás" kifejezést egyre inkább használják Észak-Gázában zajló események leírására (2024. 11. 11.).

Netanjahu deklarált katonai célja a Hamász elpusztítása, de nyilvánvaló stratégiai célja Gáza lerombolása, élhetetlenné tétele és végül a palesztinok elüldözése Európába, hogy a Gázai övezetet zsidókkal népesítsék be. Becalel Szmotrics pénzügyminiszter szerint Izraelnek meg kellene "hódítania" a Gázai övezetet, és "önkéntes kivándorlással" etnikailag megtisztítani palesztin lakosságától. "Olyan helyzetet teremthetünk, hogy két éven belül Gáza népessége a felére csökken" - mondta a vallási fanatikus Szmotrics. Szerinte Trump győzelmével egyedülálló alkalom kínálkozik erre. A gázai palesztinok kivándorlása abban az értelemben lenne önkéntes, hogy a maradás egyenlő lenne számukra a halállal bombázások, orvlövészek, éhség és betegségek által, hiszen korábban Szmotrics már azt is elárulta, hogy szerinte "igazságos és erkölcsös lenne halálra éheztetni kétmillió gázait, de a világ nem fogja hagyni, hogy megtegyük" (2024. 08. 05.).

Gáza kétségtelenül az egyik legjobban dokumentált népirtás az emberi történelem során. Az izraeli vezetők és a nemzetközi támogatóik azonban azt hangoztatják, hogy Gáza népirtásként való emlegetése antiszemitizmusra utal. Éppen ezért még a római pápa is rendkívül óvatos a témával kapcsolatban.