Furulyázni tanulni számomra egy különleges élmény, amelynek számos öröme van. Amikor a fúvóka a számhoz ér, és az első hangok megszólalnak, egy varázslatos világba lépek be, ahol a zene és a kreativitás találkozik. A furulya játék nemcsak a zene iránti sz
A zenetanulás terén csúfos kudarcot vallottam alsó tagozatos koromban. A szüleim úgy döntöttek, hogy beíratnak szolfézsra, de senki nem magyarázta el, hogy ennek mi értelme is van valójában.
Számomra az egész különóra egy hatalmas unalom volt, ami szinte megölte a zenei lelkesedésemet. Annyi feladatot kaptunk, hogy éreztem, lassan a fáradtság győz majd le, és a zene öröme helyett csak a stressz marad. Végül, apám, aki igazán szenvedélyesen imádta a zenét, szomorúan kellett, hogy tudomásul vegye, hogy a zenélés számomra inkább teher lett, mint élvezet.
Tizenkilenc évesen, az érettségi utáni zűrzavarban, elhatároztam, hogy belefogok a gitározásba. A lelkesedésem viszont hamarosan elhalványult. Jó hallásom volt, de sajnos a tanárom inkább csak egy csaló csemetére hasonlított, míg én túlságosan lusta voltam a gyakorlásra. Legalább egy évet töltöttem nála, és bár a zenélés fortélyait nem sajátítottam el, az összes városi pletyka eljutott hozzám, még akkor is, ha valójában egyáltalán nem érdekelt.
És végül: az életközepi válságom egyik jelképe lett, amikor 44 évesen beszereztem egy gyönyörű barokk furulyát mindössze háromezer forintért. Eldöntöttem, hogy ha a zenészkarrierem már nem valósulhat meg, legalább ezen az úton próbálok meg ismerkedni a zenével. Így is történt, és mostanra igazán értékelem ezt a döntést, hiszen a kisfiamat elvarázsolom magyar népdalokkal. Bármennyire is ügyetlenül játszom, ő mindig hálás közönség, és én végre belemerülhetek a zene világába.
A furulya a zenészek világának egyik legismertebb és legkönnyebben hozzáférhető hangszerévé vált. Egyszerűsége ne tévesszen meg senkit: noha elsősorban a zenei nevelés első lépcsőfokaként szolgál a gyerekek számára, gondoljunk csak a Kalákára vagy Gryllus Vilmosra! Néhány dalukban a furulya olyan érzelmeket képes kifejezni, hogy az ember szíve szinte összeszorul. Személyes kedvencem a "Ragyogókék szalakóta" furulyaszólója, amely valóban lenyűgöző és varázslatos.
