A világ fehér füstje mögött állva várakozik: nem a gyors döntések, hanem a megfontolt választások ideje érkezett el a pápaválasztásban.

Sok szempontból nem ideális állapot a katolikus egyházban ritkán előforduló "pápamentes időszak", a sede vacante. Ilyenkor teológiai értelemben szinte a fű sem nő a Vatikánban, az egyház dinamikáját tekintve változásmentes helyzetről van szó. Lelki megközelítésben legfőbb földi pásztor nélküli közösséget alkot a jelenleg milliárdos létszámú egyház. Ha ez nem lenne elég kihívás, ott van a nem csupán kívülállók egy része által előidézett, de némely megkeresztelt által is gerjesztett, szinte kiprovokált feszültség, ami az új pápa iránti vágyakra, elvárásokra épül.

Az álmodozás csodás dolog, hiszen lehetőséget ad arra, hogy szabadon beszélgessünk a jövő egyházáról, ami bizonyára Ferenc pápa szívét is megdobogtatná. Azonban, amikor ez a jövőbe tekintés egyfajta fogadási szenvedéllyé alakul, ahol a különböző lehetőségeket és esélyeket latolgatjuk, akkor talán nemcsak a hithű katolikusok érzik úgy, hogy ideje lenne lezárni ezt a fejezetet.

A konklávé kifejezés eredeti értelmében arra utal, hogy a pápaválasztó bíborosokon kívül másnak nincs beleszólása, még csak belelátása sem a szavazás menetébe. Más megközelítésben a döntéshozók is végre kizárhatják azt a sok zajt, ami feléjük áradt az elmúlt napokban. Most pár napig nem kell újságírók, paparazzik sűrűjén tempós léptekkel áthaladniuk, miközben úgysem oszthatnak meg semmilyen érdemi információt, pláne a következő pápa személyét illetően. Például azért, mert tényleg fogalmuk sincs, mi lesz a végeredmény.

Május 7-én, szerdán a Vatikán területén, különösen a Sixtus-kápolnában és a Szent Márta-házban, olyan szigorú intézkedések lépnek életbe, amelyek még a Pentagon falai között is irigységet keltenének. A pápai magánkápolna kapujának szimbolikus kulcsa valójában a rádiójelek elnyomását szolgálja, így a titokban maradás érdekében még a konyhában serénykedő szakácsok és az egészségügyi személyzet is titoktartási esküt köt. A bíborosok nem a modern technológia vívmányait használják, hanem kézzel írják be a választásukra tett szavazatokat. Emellett, hogy megőrizzék a névtelenséget, "elrontják" a kézírásukat, így senki nem tudja majd beazonosítani, ki szavazott melyik jelöltre.

A pápaválasztások körül számos biztonsági intézkedés létezik, amelyek célja a külső beavatkozások megelőzése. Azonban van egy személy, akinek a jelenléte elkerülhetetlen: Ferenc pápa. Ő nem csupán a konklávé résztvevőinek körét határozta meg, hanem a katolikus egyházra gyakorolt hatásával egy olyan örökséget hagyott hátra, amely szavakkal ki nem fejezhető, de érezhetően ott lesz a Sixtus-kápolna szívében. A bíborosok nyíltan beszélnek erről; amikor arra kérték a híveket, hogy imádkozzanak a pápaválasztás sikeréért, Ferenc pápa egyik legismertebb, és valóban életre keltett kifejezését idézték: megkülönböztetés.

Ez a fogalom a jezsuiták hagyományainak szerves része, de Ferenc pápának köszönhetően valódi újdonságként jelent meg a katolikus diskurzusban. Ez az apró, de jelentős jelenség világosan tükrözi, hogy az egyház az utolsó másfél évtizedben valóban átalakuláson ment keresztül.

Amint a Telex hónapokkal ezelőtt megjelent cikkében szerepel, várhatóan három fő szempont fog dominálni a pápaválasztás során: a hely, ahonnan az új pápa érkezik, a második az értékrend, teológiai hangsúly, amit képvisel, a harmadik pedig a személyiség maga. Merthogy a mindenkori pápa korporatív személyiség - aki őrá néz, annak az egyházat is fel kell ismernie a pápában. Ferenc pápa márpedig mindhárom tekintetben támponttá vált.

Egyrészt megválasztásakor megfogalmazott szavai szerint "a világ végéről" jött, még ha Dél-Amerika ma katolikus szempontból már nem periféria, hanem egy a sok egyházi régió közül. Szinte az lenne a meglepő, ha újra Európa adná a pápát - ezt erősítette a néhai Seregély István, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia korábbi elnöke is a halála előtt néhány hónappal a Szemléleknek adott interjújában. Egy sokszínű egyházban egy újabb színárnyalat középpontba kerülése semmiképp nem hátrány.

Másrészt, amit a magukat konzervatívnak gondoló katolikusok és a velük egyetértők közül sokan liberális elhajlásnak tartottak, arról kiderült, hogy egy működőképes, szerethető, életteli modell. A legnemesebb értelemben progresszív időszakát éli a világegyház a magyarországi drámai tendenciákkal szemben. Sokadik éve emelkedik a hívek összlétszáma, a legutóbbi adatok szerint még a fogyatkozó lakosságú Európa sem kivétel.

Ferenc pápa nem volt minden katolikus szívének kedvence; még az egyházi hierarchiában is akadtak olyanok, akik nyíltan kritizálták, míg mások inkább csendben maradtak. Azonban az általa kezdeményezett szinodális megújulás, valamint a botrányokkal és visszaélésekkel való őszinte szembenézés és megelőzés olyan történetté fejlődött, amely jelentős mérföldkővé vált az új pápa kiválasztásában. Különösen fontos szemponttá vált, hogy az új vezető inkább innovatív vagy éppen ellenkezőleg, a hagyományok megőrzésére törekvő személyiség.

Harmadrészt, Ferenc pápa kezdetben talán túlzottan puritánnak tűnő szavai mára olyan hatással bírnak, hogy a szekuláris médiától kezdve a popkultúráig és a politikai lobbi csoportokig számos területen felkapják őt valamilyen okból. Vajon helyes-e, ha egy pápa "rocksztárként" tündököl, celebbé válik, vagy éppen Instagram-mémek főszereplője lesz? Hol is van valójában az egyházfő helye? Szükséges, hogy ennyit látogasson a társadalom peremére, vagy inkább hagyja, hogy a küldöttei végezzék el ezt a munkát, míg ő a központi kérdésekre összpontosít? Ezek a gondolatok finoman provokáló módon, de mindenképpen inspirálóan hatnak a választó bíborosokra.

Ahogyan a leendő pápa személye rejtélyes, úgy a választási folyamat időtartama is teljesen kiszámíthatatlan. Itt nem beszélhetünk hosszabbításról; a helyzet hasonlít a focimeccsek tizenegyespárbajához: míg valaki el nem nyeri a szükséges kétharmados támogatást, addig a fordulók folyamatosan követik egymást, néha egy-egy pihenőnap tűnik fel, hogy megszakítsa az ülések fárasztó sorozatát.

A világ már régóta ismeri ezt a szólást, amely szerint a fehér füst a sikeres választás jele, de talán érdemes lenne arra is gondolni, hogy mikor fog egyáltalán bármilyen füst megjelenni abból a kéményből. Készüljünk fel a várakozásra, mert a pillanat, amikor a füst felcsap, még távol lehet.

A kezdő napon, szerdán csupán egy szavazási fordulót tartanak, így az esély arra, hogy 19 óra körül az első szavazás egyben a végső eredményt is megadja, minimális. Bár kizárni ezt a lehetőséget nem lehet, érdemes inkább a következő napokra figyelni. Csütörtökön és pénteken naponta négy szavazási kör van napirenden, amelyek várhatóan 10:30, 12:00, 17:30 és 19:00 körüli időben zárulnak, némi rugalmassággal. Ha az adott napon az első vagy a harmadik forduló eredménytelen, akkor nem várható sötét jelzés; csak az eredményes fordulók esetén jelenik meg a fehér füst. 12 és 19 óra között viszont biztosan érkezik a füst, legyen az sötét vagy világos.

Ha a pápaválasztók három egymást követő szavazási napon nem tudnak konszenzusra jutni, akkor egy pihenőnapot tartanak, ezt követően pedig új ütemterv szerint folytatják a voksolást. Ezt követően hét szavazási forduló következik, amelyet újabb pihenőidő szakít meg, majd újabb hét szavazás zajlik. Amennyiben 34 szavazási forduló után sem sikerül elérni a kétharmados többséget, innentől kezdve már csak a legtöbb szavazatot kapott két jelöltre lehet voksolni.

Az első forduló azonnali sikeressége mellett a hosszúra nyúlt választások esélye sem túl kedvező, de a legfontosabb nem a tempó, hanem a minőség. A bíborosoknak nem sietniük kell, hanem alaposan átgondolt döntést hozniuk.

2025 májusában két ellentétes hatás befolyásolja a konklávé időtartamát. Miközben

Ferenc pápa elhúzódó, súlyos betegsége világosan felgyorsította a pápaválasztók gondolkodását az utódlásról. A jelenlegi konklávé résztvevői közül sokak számára ez az első alkalom, és a közösség jelentős mértékben új szereplőkkel bővült. Az elkövetkező választás nem a közismert, népszerű figurák köréből fogja kiválasztani a következő pápát, hanem ismét a legmegfelelőbb jelöltre összpontosítanak. A sikeres döntéshez pedig elengedhetetlen a megfelelő idő. Személyes véleményem szerint, ha minden jól alakul, a pápaválasztás a 13. fordulóra eredményesen lezárulhat, de a teológusok egy része hosszabb folyamatra számít. Az előttünk álló napokban nincs biztosítékunk arra, hogy mi fog történni; a figyelés és a várakozás művészetét kell elsajátítanunk.

2013-ban Erdő Péter, mint az egyetlen magyar ajkú résztvevő, képviselte hazánkat a konklávén, miután 2005-ben Paskai László is hasonló szerepet játszott. Most, a következő pápai választás közeledtével, ismét két magyar egyházfő, Erdő Péter és Német László belgrádi érsek, kap lehetőséget arra, hogy részt vegyen a döntéshozatalban. Ez a helyzet nemcsak lehetőségeket rejt magában, hanem feszültségeket is gerjeszt, hiszen mindkettőjüknek megvan a lehetősége, hogy történelmet írjon. Erdő Péter most igazán beleélheti magát abba, milyen az, amikor a baráti körből származó támogatás és a rivalizálás egyaránt megnehezíti a helyzetét. A mondás szerint, akinek ilyen barátai vannak, annak nem kellenek ellenségek.

Ferenc pápa halála óta az állami propaganda szinte folyamatosan ontja a kedvező híreket, mintha már tudnák, amit a bíborosok még csak most fontolgatnak. Azok, akik úgy állítják be a dolgokat, mintha az Esztergom-Budapesti érsek már előre megkapná a pápai címet, s közben esetleges "kihívóinak" eltávolításával számolnak, valójában nem a kereszténység értékeit képviselik. E torz nézőponttal Erdő Péter már két konklávét is "elbukott", és most harmadszor is lehetőséget kap arra, hogy "kikapjon". Pedig valójában óriási esemény, hogy két magyar ajkú személy is ott lehet a zárt ajtó másik oldalán, és beleszólhat ebbe a világot lázba hozó választási folyamatba. De mit is várhatunk azoktól, akiknek épp ezekben a napokban jutott eszükbe összegyűjteni az Orbán és Viktor nevű pápákat?

A magyar katolikus egyház vezetése szempontjából a jelenlegi konklávé nem csupán egy esemény a sok közül, hanem egy olyan mérföldkő, amely tükrözi a Ferenc pápa körüli politikai játszmák bonyolultságát. A hazai egyházi vezetők számára a megújulás folyamata úgy tűnik, mintha egy nehezen emészthető falat lenne, amelyet még alaposan meg kell fontolniuk. Az elmúlt évek során többször is megfigyelhettük, hogy egyes vezetők kifejezéseikben vagy cselekedeteikben eltérnek a pápai irányelvektől. Volt olyan eset, amikor egyikük azt nyilatkozta, hogy a pápa nem ismeri a migráció helyi realitásait, míg egy másik főpásztor határozottan megtiltotta papjainak, hogy kövessék egy új tanítóhivatali iránymutatást. Ezek az események rávilágítanak arra, hogy a magyar katolikus közösség belső dinamikája és a globális egyházi irányvonalak közötti feszültség nem csupán érdekfeszítő, hanem komoly kihívások elé is állítja a vezetőket.

A szinodalitás, azaz a közösségi párbeszéd szellemisége egyesek számára aggodalomra ad okot, mivel potenciális veszélyforrásnak tekintik. Miközben a jég lassan olvad, egyre több püspök áll ki a visszaélések határozottabb megszüntetése mellett. Egy Ferenc pápához hasonló, de attól mérsékeltebben reformista új pápa valószínűleg kedvezően befolyásolná a magyar katolikus egyház helyzetét is.

Ráadásul a májusi konklávé után viszonylag hamar újabb egyházi vezetői választás következik, éspedig hazánkban. Véget ér a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia eddigi elnökének megbízatása, így esély nyílik rá, hogy új személy határozza meg a hazai katolikusság arculatát és lelkületét. Ez pedig jelentős mértékben hozzájárulhat, hogy Magyarország hívő közössége is elkezdjen felzárkózni a világegyház vitalitásához. De addig még előttünk áll az új pápa megválasztása, aminek figyelemmel kíséréséhez praktikus segédletet állított össze a Szemlélek csapata. Ha ezt a hét szempontot figyelembe vesszük, aligha érhet bennünket majd csalódás, bárki jelenjen majd meg azon a bizonyos erkélyen, fehér reverendában.