Egy világsiker története: A Demokrata Különleges Kiadványa A világsikerek mögött mindig izgalmas és inspiráló történetek rejlenek. Ezen kiadványunk célja, hogy bemutassa, hogyan bontakozott ki egy ötletből egy globális mozgalom, amely nemcsak a közéletet

A cikk megosztásához kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki és küldje el ezt az URL-t: https://demokrata.hu/kultura/egy-vilagsiker-tortenete-2-917832/

"Magyar származású, Párizsban alkotott, és művei az Egyesült Államokban hódítottak" - így foglalta össze Munkácsy Mihály művészi pályafutását Lázár Béla, a XX. század eleji művészeti író. De hogyan vált egy fiatalon árvaságra jutott békéscsabai asztalosinasból a párizsi festőfejedelem, akinek képei a kor legdrágább művei közé tartoztak, és aki saját palotát építtetett Párizs elegáns kerületében, az avenue de Villiers-n? Milyen személyek és tényezők állnak a Munkácsy-brand mögött, amely lehetővé tette, hogy a festő kiemelkedjen kortársai közül, és hatalmas népszerűségre tegyen szert? A Szépművészeti Múzeum "Munkácsy - Egy világsiker története" című kiállítása nemcsak a festő életét nemzetközi összefüggésben tárja fel, hanem válaszokat is ad ezekre a kérdésekre.

Munkácsy Mihály barátai és mecénásai, különösen a De Marches házaspár unszolására 1871 telén Párizsba költözött. Ez a lépés két évvel azután történt, hogy düsseldorfi műtermében egy különleges találkozásról számolt be Ligeti Antalnak írt levelében. Munkácsy így írta le az eseményt: „... egy gyönyörű pénteki napon [...] kopogtattak az atelierem ajtaján. A belépő egy kerekded, barátságos kis ember volt [...]. Először angolul próbálkozott, de miután látta, hogy nem értem, németül folytatta, mondván, hogy meg szeretné nézni a műtermemet, mert hallotta, hogy egy nagyobb képen dolgozom. Szavai után már ott állt a befejezetlen Siralomházam előtt." A látogató, akit valószínűleg William P. Wilstachnak hívtak, egy amerikai gyáros volt, és példátlan ajánlatot tett: 10,000 frankot kínált a még állványon álló festményért. Végül nemcsak megvásárolta a művet, hanem azt is kikötötte, hogy az 1870-es párizsi Szalon kiállításán mutassák be.

A párizsi Szalon nem csupán a kor legjelentősebb képzőművészeti eseménye volt, hanem a művészeti élet szívverése is, ahol a legkiválóbb alkotók bemutatkozhattak. Krasznai Réka művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa és a kiállítás kurátora hangsúlyozza, hogy a hírnévre és elismerésre vágyó művészek számára a Szalonon való részvétel szinte elengedhetetlen volt. Az 1870-es esemény különösen figyelemre méltó, hiszen 2991 festmény került bemutatásra, és 40 aranyérmet osztottak ki, köztük Munkácsy Siralomházának is. Ezzel nemcsak hogy megszületett a magyar művészettörténet egyik legnagyobb hatású legendája, hanem Munkácsy Európában is páratlan karrierje is kezdetét vette.

Munkácsy élete egy varázslatos fordulatot vett, amikor műtermében egymás után érkeztek a gyűjtők és kereskedők, és ő hirtelen keresett, elismert művésszé vált. Ekkor születtek meg azok a lenyűgöző realista zsánerképek, melyek az életmű csúcsát képviselik, és amelyek Gustave Courbet, valamint Jean-François Millet inspiráló hatását tükrözik. Ilyen mesterművek például A köpülő asszony, a Rőzsehordó nő, a Zálogház és az Éjjeli csavargók.

Ahhoz, hogy Munkácsy világszintű művésszé váljon, a tehetsége mellett kulcsfontosságú szerepet játszott egy ügyes marketinggel rendelkező műkereskedő és egy támogató feleség. A műkereskedő Charles Sedelmeyer volt, aki a festő feleségével, Cécile Papier-rel – Edouard de Marche báró özvegyével – karöltve, lépésről lépésre építette fel Munkácsy imázsát. Jules Mersch, Cécile életrajzírója, idézi Sedelmeyer szavait, aki így vélekedett: "Férjében ott rejlik a potenciál, hogy divatos festővé váljon, de ehhez meg kell szabadítani őt a kisebbségi komplexusától, és olyan intenzitással kell dolgoztatni, mint egy szerecsent. A hírnevének felépítéséhez elengedhetetlen, hogy társadalmi eseményeket szervezzünk és fényűző életet éljünk."

A házaspár elhatározta, hogy követik a tanácsot. Fényűző magánpalotájuk a párizsi avenue de Villers-n található, és a milliomos művészek által lakott környék egyik legszebb ékköve. Liszt Ferenc, a közelálló barát, úgy véli, hogy a palota pompája messze felülmúlja a hercegi udvartartást és Richard Wagner bayreuthi rezidenciáját is. E helyszín hamarosan nagyvilági fogadások kedvelt színhelyévé vált. Ezzel párhuzamosan Munkácsy művészete is átalakult: a párizsi nagypolgárság és arisztokrácia igényeit szem előtt tartva kezdett látványos csendéleteket, lenyűgöző enteriőröket és a nagyvilági hölgyeket bemutató szalonzsánereket festeni.

Mindeközben, noha az Éjjeli csavargók című festménye újabb aranyéremmel jutalmazta őt a párizsi Szalonban, a Siralomház sikere nem ismétlődött meg, így Munkácsy kétségbeesetten kereste azt a témát, amely újra komoly elismerést hozhatna számára. 1878-ban kulcsfontosságú fordulópontot jelentett az életében a Milton című mű, amely a vak költő és lányai közötti intim pillanatot örökíti meg, amikor ő diktálja az Elveszett paradicsom című híres művét. A festés során Munkácsy nem csupán a művészet lényegén töprengett, hanem az alkotás folyamatának pszichológiai aspektusai is foglalkoztatták - mondja Krasznai Réka, hozzáfűzve, hogy a Milton nemcsak a párizsi világkiállítás nagydíját hozta el számára, hanem egy tíz évre szóló kizárólagos szerződést is Sedelmeyerrel.

- A műkereskedő a képet szinte azonnal továbbadta Robert Lenox Kennedynek, de kikötötte, hogy mielőtt New Yorkba utazik vele, egy nagyszabású európai körúton bemutatja a közönségnek. Ez volt az a műkereskedelmi fogás, amit aztán a Krisztus-trilógia esetében is megismételtek, és aminek köszönhetően Munkácsy Európa-szerte ismertté vált.

A Milton óriási sikerét követően Munkácsy és Sedelmeyer közösen merültek el a gondolkodás tengerébe, hogy felfedezzék a következő nagyszabású téma lehetőségét, amellyel képesek lennének megragadni a világ figyelmét. Ráébredtek, hogy Krisztus keresztre feszítése az emberi szenvedés univerzális szimbólumává vált, amely mindenki számára érthető és átélhető. Így, a kor szellemének megfelelően, hatalmas méretben, kolosszális festmény formájában kívánták életre kelteni ezt a drámai jelenetet, bízva abban, hogy képes lesz mély érzelmeket kiváltani a nézőkből.

A trilógia első része, a Krisztus Pilátus előtt, sajnos nem készült el az 1881-es párizsi Szalon tavaszi bemutatójára, így Munkácsy kénytelen volt haladékot kérni – ám ezt a kérését elutasították. Utólag visszatekintve, talán mondhatjuk, hogy ez a fejlemény végül jót tett a mű sorsának. Sedelmeyer, a festmény mecénása, a saját palotája kerti pavilonjában állította ki a monumentális, 25 négyzetméteres alkotást, színházi keretek között. Az élmény annyira magával ragadta a látogatókat, hogy szinte beleolvadtak a Krisztus elítélését követelő tömegbe. A mű óriási szenzációt keltett, hiszen Sedelmeyernél mintegy 300 ezer ember nézte meg, ami egyértelművé tette, hogy a Miltont követően ezt a festményt is körbe kell vinni Európában. A kép bejárta többek között Amszterdam, Stockholm, London, Párizs, Bécs és Budapest városait, és a korabeli adatok szerint az útja során körülbelül kétmillió ember csodálhatta meg. Így nem meglepő, hogy a folytatás már adott volt: 1884-re elkészült a keresztre feszítés drámai csúcspontját ábrázoló Golgota, amellyel Munkácsy gyakorlatilag megduplázta korábbi sikerét – így vázolja a kurátor a festő nemzetközi elismerésének legfontosabb mérföldköveit.

Sedelmeyer ugyanakkor nem elégedett meg ennyivel. A nagy sikert arató képekből redukciókat, azaz kisebb változatokat is rendelt a művésztől, illetve illusztrációkkal gazdagon ellátott kritikai köteteket adott ki, hogy a művek minél szélesebb közönséghez eljussanak. Majd miután Ferenc József felkérésére Munkácsy elkészítette a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképét, A reneszánsz apoteózisát, a magyar államnak is egyre sürgetőbbé vált, hogy megbízást adjon a festőnek. Így készült el 1893-ra Munkácsy egyetlen magyar állami megrendelése, a 62 négyzetméteres Honfoglalás, amely 1926 óta a Parlament elnöki fogadótermét díszíti.

A monumentális festmény a Golgotával együtt olyan ikonikus művek mellett kapott helyet a Szépművészeti Múzeum 2025. március 30-ig látogatható kiállításán, mint az Ásító inas, az Éjjeli csavargók, a Rőzsehordó nő vagy a Műteremben. Különlegességként most először csodálhatjuk meg Magyarországon a New York Historical Society gyűjteményében őrzött Pávákat, valamint a Pákh Imre magángyűjteményében található Pamlagon ülő nő című festményt is.