Egy valódi pannon különlegességként emelkedik ki az Év Emlőse!

A 2025-ös évben a Vadonleső Program, amelyet az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. irányít, a magyar szöcskeegeret választotta az Év Emlősének. A programot a Magyar Természettudományi Múzeum és a Fővárosi Állat- és Növénykert támogatja, így a választás mögött egy széleskörű szakmai együttműködés áll.

A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) felfedezése előtt, az ezredforduló idején, még semmit sem tudtunk létezéséről. Egy dolog azonban biztos volt: hazánkban létezett egy aprócska kisemlős, amely bár nevében egérként szerepel, valójában csak nagyon távoli rokonságban áll a közönséges egerekkel.

Viselkedésében és életmódjában is egészen egyedi. Például az egerektől eltérően valódi téli álmot alszik, évente csak egyszer szaporodik és táplálékának jelentős részét képezik a rovarok. Ráadásul nagyon szelíd, kézben tartva nem harap, nem próbál elmenekülni.

Az egykor széles elterjedtségnek örvendő, hátán hosszanti fekete csíkot viselő szöcskeegér (amelyet ne keverjünk össze a hazánkban elterjedt pirók erdei egérrel) élőhelyeinek fokozatos eltűnése következtében az utóbbi másfél évszázadban egyre kevesebb példány található belőle.

Az utolsó példányt 1936-ban sikerült megfognia a kutatóknak. Ezt követően hetven év telt el anélkül, hogy bárki is élő egyeddel találkozott volna. Nyugodtan feltételezhettük volna, hogy a faj már teljesen eltűnt, ha nem lettek volna olyan "szakértők", akik az évtizedek során időnként mégiscsak elcsípték ezt a különleges élőlényt.

Ezek a "szakértők" valójában nem mások voltak, mint a baglyok, az éjszaka megfellebbezhetetlen "adatgyűjtői". E furcsa madarak a szőröstül-bőröstül elnyelt zsákmányuk emészthetetlen részeit – legyen az csont, szőr vagy toll – kis köpetek formájában szétszórják a pihenőhelyeik környékén.

Ezekből a különleges anyagokból gondos kutatók évente több ezer példányt gyűjtenek össze. A bennük található csontok elemzése révén képesek felfedni, milyen "mintákat" gyűjtöttek össze a baglyok táplálékszerzési tevékenységeik során. Az ilyen bagolyköpet-elemzések révén jutottunk tudomására, hogy a szöcskeegér továbbra is része a magyar faunának, bár rejtett életmódot folytat és egyre kevesebb élőhelyen találkozhatunk vele.

A rejtőzködés fejezete 2006-ban zárult le, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőség titokzatos tájain, hosszú évek kitartó munkája után, végre sikerrel jártak és elcsípték az elusive élő példányt. Azonban a szenzációk láncolata itt még nem ért véget, sőt, egy újabb izgalmas kaland kezdődött!

A következő évtized kitartó kutatásai, genetikai és morfológiai vizsgálatai ugyanis azt igazolták, hogy a nálunk élő szöcskeegér nem azonos a keleti sztyeppéken elterjedt más rokon fajokkal, hanem teljesen különálló faj.

Ezzel nem csupán a tudományos elnevezés módosult, hanem a magyar név is átalakult. Mostantól nem csíkos szöcskeegérként, hanem a sokkal találóbb magyar szöcskeegérként ismert.

A fajnak jelenleg mindössze két aprócska állományát ismerjük a világon. Az egyik a már említett Borsodi-Mezőségben él, a másik egy Kolozsvár melletti élőhelyen. Ráadásul a két állomány alfaji szinten eltér egymástól, ezért külön nevet is kaptak: az Erdélyi-medencében az erdélyi szöcskeegér honos.

A Grassland-HU LIFE integrált projekt keretein belül a szöcskeegér valóban nem csupán egy közönséges faj, hanem igazi nemzeti kincsünk, amely a hungarikumok sorába kívánkozik. Ebből adódóan óriási felelősség hárul a magyar kutatókra és természetvédelmi szakemberekre. Ha nem sikerül megőrizni ezt a különleges, kizárólag hazánkban élő állatfajt, akkor senki más nem tudja garantálni a fennmaradását!

Fontos, hogy alaposan megértsék az adott fajok környezeti szükségleteit, be kell azonosítaniuk a fennmaradásukat veszélyeztető tényezőket, valamint ki kell dolgozniuk olyan megőrzési stratégiákat, amelyek segítik őket a túlélésben. Emellett elengedhetetlen, hogy ezeket a terveket hatékonyan végre is hajtsák.

Ráadásul mindezt versenyt futva az idővel, hiszen ezen ritka és értékes fajok közül nem egy már a kipusztulás szélére sodródott. Összehangolt munkára van szükség, amiben kutatók, gyakorlati természetvédelmi szakemberek, valamint az élőhelyen gazdálkodók dolgoznak együtt, egy nemes cél érdekében.

Ennek megfelelően idén a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság mellett számos kutatóintézet, múzeum, egyetem és civil szervezet is bekapcsolódik a programsorozat szervezésébe és kivitelezésébe. Ez is jelzi, hogy az utóbbi 20 évben milyen széles körű szakmai összefogás jött létre az egyik legjelentősebb természeti értékünk megmentése érdekében.

A Vadonleső Program - Magyarország egyik úttörő közösségi adatgyűjtő kezdeményezése - már 2009 óta működik, és önkéntesek segítségével gyűjti a védett növény- és állatfajok elterjedési és veszélyeztetettségi adatait. Jelenleg 18 különleges fajra összpontosítanak, és az idei évben izgalmas újdonságokkal készülnek. Érdemes figyelemmel kísérni a program hivatalos weboldalát, mivel a tervezett újítások célja, hogy még inkább fokozzák a bejelentések izgalmát és a résztvevők számára kínált kihívásokat.

A program gondozásában, az Év Emlőse kezdeményezés keretében már a 12. fajt vették górcső alá. Ennek apropóján egész éves eseménysorozattal hívják fel a figyelmet a kiválasztott faj és környezete fontosságára, jellemzőire. Szórakoztató és érdekes elfoglaltságot tartogat az egész éven át tartó rendezvénysorozat, amelynek keretében az adott fajról, valamint élőhelyéről szóló tudományos és népszerűsítő programokat szerveznek, gyermekeknek és fiataloknak szóló pályázatokat hirdetnek meg.

Az elmúlt években több mint tízezer pályamunka - versillusztráció, plakátterv, ékszer- és érmeterv, karikatúra, képregény, videóklip, mese, vers - érkezett különböző korosztályokból a Vadonleső Program pályázataira.

Ismert és elismert művészek, köztük a Természetvédelem Nagykövete címmel büszkélkedő írók, költők, zenészek és előadóművészek csatlakoztak a kezdeményezéshez, saját alkotásaikkal gazdagítva a programsorozatot. Ennek hatására számos, az Év Emlőséhez kapcsolódó vers, mese és dal született, amelyek máris napvilágot láttak. Az idei események és programok részleteit a Vadonleső és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. hivatalos weboldalán, valamint közösségi média felületein lehet követni, ahol az érdeklődők mindig naprakészen tájékozódhatnak.