A digitális demencia kora köszöntött ránk, ami azt jelenti, hogy agyunk hivatalosan is elpuhult a technológia hatására.

A folyamatos online jelenlét és a végtelen görgetés következtében mentális és szociális képességeink fokozatosan romlanak, miközben a technológia egyre inkább dominálja életünket. Ahogy a 2024-es év szavát szemügyre vesszük, nosztalgiával gondolunk vissza 2013-ra, amikor az Oxford University Press szerkesztői a bájos "szelfi" kifejezést emelték ki az év szavának. Az elmúlt egy évtized során a díj hangulatai és a korunk trendjei drámai módon átalakultak: olyan kifejezések kaptak helyet, mint a "klímavészhelyzet" és a "vape", míg végül eljutottunk az absztrakt és ironikus "agyrohadás" (brain rot) fogalmáig. A nyelv és a kultúra változása jól mutatja, milyen mélyre süllyedtünk a digitális világ tengerében.

Ezáltal jelezve, hogy bár a technológia térnyerésével életünk sok szempontból egyszerűbbé vált, valójában olyan mély pontra jutottunk, hogy a visszatérés már igencsak nehézkesnek tűnik. Felmerül a kérdés: mi lesz az a kulcsszó, amely az idei évben meghatározza a világot? Engedjük, hogy a technológia teljes mértékben átvegye az irányítást az emberi élet felett?

A kifejezés gyökerei egészen 1854-ig nyúlnak vissza, amikor Henry David Thoreau a Walden című könyvében éles kritikát fogalmazott meg a társadalom intellektuális leépülésével kapcsolatban. Thoreau az iparosodás, a modern élet felszínessége, valamint az emberek anyagiassága és elidegenedése ellen emelte fel a szavát. Érdekes módon, a kifejezés használata 2023 és 2024 között drámai mértékben, 230%-kal nőtt.

A Guardian.com beszámolója szerint a jelenségre már közel 20 évvel ezelőtt felhívták a figyelmet a kutatók, miközben az e-mailek hatásait vizsgálták. A kutatások arra mutattak rá, hogy a folyamatos információáradat és a kognitív túlterheltség az agyra gyakorolt hatása sokkal kedvezőtlenebb, mint a kannabisz fogyasztásának következményei: a résztvevők intelligenciájának átlagos szintje 10 ponttal csökkent. Mindez pedig jóval azelőtt történt, hogy az internet elérhetősége az okostelefonokon is elterjedt volna. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2024-es jelentése szerint a magyarok átlagosan napi három-öt órát töltenek internetezéssel, ami jelentős emelkedést jelent az előző évekhez képest.

Az utóbbi évek kutatásai, különösen az Oxfordi Egyetem, a Harvard Orvostudományi Kara és a King's College London tudósai által, újabb bizonyítékokat szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy az internet használata szoros kapcsolatban állhat a figyelem csökkenésével és a memória romlásával. Az állandó értesítések és a multitasking folyamata nemcsak hogy elvonja a figyelmet, de megnehezíti a mélyebb, összetettebb információk feldolgozását is. Ráadásul a közösségi média aktív használata kihatással van az empátiás képességeinkre, társas interakcióink minőségére és érzelmi intelligenciánkra is.

A modern technológia és a képernyőhasználat elterjedése különösen aggasztó hatással van az agy fejlődésére, különösen a fiatalok esetében. A digitális demencia kockázata folyamatosan növekszik, ami komoly kihívások elé állít bennünket az élet különböző területein. A memóriánk, mint valami lustává vált izom, egyre inkább elveszíti képességét a felidézésre. Különösen aggasztó, hogy az agyunk "rothadása" nemcsak a tanulás hatékonyságát befolyásolja, hanem az alvási szokásainkra és a kreativitásunkra is negatív hatással van. Az elképzelés képessége lassan eltűnik, hiszen egyre kevesebb dologra van szükség, amit saját magunknak kellene megálmodnunk.

"A hatásmechanizmusok megértéséhez elengedhetetlen, hogy észrevegyük, mennyire természetes számunkra az ingerek és információk keresése – ez szerves része a mindennapi életünknek. A szórakoztató tartalmak iránti vágyunk szintén e jelenség része. Az utóbbi időszakban tapasztalt káros következmények azonban többrétegűek, és csupán egy részét láthatjuk annak a komplex rendszernek, amely mögött áll. E hatásokat ellensúlyozhatjuk, de azt is megtehetjük, hogy hagyjuk, hogy a helyzet romoljon – a választás a mi kezünkben van" – osztja meg gondolatait Villányi Gergő pszichológiai tanácsadó.

A szakember hangsúlyozza, hogy okoseszközeink sokszínű funkcióit gyakran stresszkezelésre, unalom elűzésére, és a jutalmazó dopaminlöket megszerzésére használjuk. Ezen technológiai vívmányok nemcsak szórakozási lehetőségeket kínálnak, hanem eszképizmusra is lehetőséget adnak, lehetővé téve, hogy felfüggesszük a mindennapi élet kihívásait.

Egyszerű elvonni a figyelmünket, és az algoritmusok rendkívül gyorsan alkalmazkodnak, hatékonyan szolgáltatva számunkra azokat a tartalmakat, amelyek a leginkább megfogják az érdeklődésünket.

"Szóhasználatban a Z és az Alfa generáció érintett leginkább, de a jelenség megjelenése minden és bármely korosztályt érintheti, aki kapcsolatba kerül a közösségi médiával és tartalmaival. Az agyunk plasztikussága - vagyis hogy képes sérülésekből és súlyos hatásokból is felépülni, újrahuzalozni magát - előnyt jelent abban is, hogy vissza- vagy újratanuljunk legyengült készségeket, és ez itt is igaz" - magyarázza Villányi.

Úgy látja, mindettől függetlenül a társadalomra azért veszélyes ez a jelenség és az egyre több online térben töltött (képernyő) idő, mert gyengíti a szociális készségeinket, könnyen információs vagy véleménybuborékba zár, csökkenti az empátiát.

A passzív tartalomfogyasztás, amelyet az algoritmusok által generált, rövid és gyorsan felejthető információk jellemeznek, egyre inkább egy olyan üzemmódba kényszeríti agyunkat, amely inkább befogad, semmint alkot. Ez a jelenség komolyan gátolja kreatív képességeink kibontakozását. Felvetődik a kérdés: vajon rendelkezünk-e elegendő tudással ahhoz, hogy megértsük, a technológia milyen irányba formálja társadalmunkat? Az idegrendszerünk és a testünk felépítése ugyanis nagyrészt még mindig az ősi, több tízezer évvel ezelőtti minták szerint működik.

A Kaliforniai Egyetem informatika professzora, dr. Gloria Mark kutatásában rámutat, hogy koncentrációs képességünk annyira hanyatlóban van, hogy már csak 47 másodpercig tudjuk fenntartani a figyelmünket. Míg 2004-ben átlagosan még két és fél percig voltunk képesek koncentrálni egy monitoros feladatra, 2012-re ez az időtartam hetvenöt másodpercre, 2016-ra pedig negyvenhét másodpercre csökkent.