Dachauban készült hegedű csendült fel az Operaház emlékezetes megemlékezésén.

A Magyar Állami Operaház előtt, a közönség nagy érdeklődése mellett, 2025. május 9-én adták át a holokauszt operaházi áldozataira emlékező botlatóköveket. A lépcsősor előtt mostantól összesen 17 botlatókövet találunk. Ebből 16 kő azoknak a művészeknek és dolgozóknak a nevét örökíti meg, akiket a vészkorszak szörnyűségei vittek el, míg egy külön botlatókövet az ismeretlen áldozatok emlékére állítottak fel. Az eseményt a Magyar Állami Operaház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) közösen szervezte, hangsúlyozva a megemlékezés fontosságát.

A rendezvényen Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke, valamint Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója osztották meg gondolataikat a közönséggel. Grósz Andor véleménye szerint...

nyolcvan évvel a világégés után is kötelességünk emlékezni és emlékeztetni. Különösen most, amikor úgy tűnik, hogy a világ egy része elfelejtette a második világháború tanulságait, többek között azt, hogy a gyűlölet mindig antiszemitizmussal kezdődik, de ritkán áll meg ott.

A Mazsihisz elnöke különösen értékesnek nevezte az Operaház kezdeményezését, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével közösen emléket állít elhurcolt és meggyilkolt munkatársainak. Mint fogalmazott:

Ókovács Szilveszter főigazgató beszédében hangsúlyozta, hogy a Magyar Állami Operaház számára kiemelkedően fontos, hogy méltó módon tisztelegjen egykori tagjai előtt, akiket származásuk miatt üldöztek és megöltek. Az emlékezés nem csupán kötelesség, hanem egyúttal a művészet erejének és az emberi méltóságnak a megőrzése is.

Mint mondta: tudomása szerint Magyarországon eddig a nemzeti dalszínház az egyetlen intézmény, amely megtette a botlatókövek elhelyezésének nemes gesztusát, de remélhetőleg még lesznek olyanok, amelyek csatlakoznak hozzá. Ókovács Szilveszter közölte: mindent meg kell tenni azért, hogy a vészkorszakhoz hasonló rettenet soha többé ne történhessen meg.

A rendezvény végén Kállai Ernő, az OPERA első koncertmestere, lenyűgöző előadást tartott John Williams ikonikus filmzenéjéből, a Schindler listája főtémájából. Az előadás különlegességét fokozta, hogy egy olyan hegedűn játszott, amelyről 2025 márciusában az Index is megemlékezett. Ezt a hangszer csodát a neves hegedűkészítő, Franz Kempa rakta össze 1941-ben, a dachaui koncentrációs tábor falai között. Eddig nem ismertünk még egyetlen hegedűt sem a világon, amely ilyen körülmények között készült volna, így az előadás valóban egyedülálló élményt nyújtott.

Ez az esemény különösen jelentős volt, mivel az arányai, a vastagsága és a készítés körülményei miatt ez a hegedű nem rendelkezik a megszokott szabályossággal. Professzionális környezetben még sohasem volt lehetőség arra, hogy ilyen hangzását valóban értékelni lehessen.

Az esemény után a résztvevők Karczag Márton, az OPERA Emléktár vezetőjének kalauzolásával megtekinthették az Andrássy úti Ybl-palota pincéjében található Összetört, elhagyott, meghalt... című állandó kiállítást, amely a dalszínház azon művészeinek és munkatársainak állít emléket, akiket a vészkorszak idején hurcoltak meg.

Az említett hegedűre az Operaház vezetősége az Index cikkének köszönhetően figyelt fel, amelyben bemutattuk ennek a különleges hangszernek a történetét, amely egy műgyűjtő házaspár birtokába került. Ők észrevették az aljára ragasztott címkén Franz Kempan neve szereplését, és ha a megfelelő szögben tartották a fényt, azt is el tudták olvasni, hogy "im K. L. Dachau". Ám hiába a felfedezések, nem tudták, hogy pontosan milyen értékes hegedűvel van dolguk.

Ezért kezdetben úgy döntöttek, hogy a faluban élő idős hegedűsnek ajándékozzák a hangszert. Nándi bácsi azonban tisztelettel visszautasította az ajánlatot, mondván, hogy nem tudja kihasználni a hegedű különleges hangzását. Hiszen ez egy koncerthegedű, amelynek hangereje olyan lenyűgöző, hogy kizárólag a pódiumon mutatja meg igazi erejét.

„De,” tette hozzá, „szeretném, ha megnézné ezt a hegedűt, mert úgy érzem, hogy 'zörög benne a lélek', vagyis a hangszer belsejében rejtőző kis hengeres pálcika zöreje.”

Így került a hangszer Szabó Tamás hegedűrestaurátorhoz, aki először csak forgatta a hegedűt, majd hirtelen ötlettől vezérelve mélyen bevilágított az f-hukon. Ekkor vette észre a másik, enyvvel beragasztott cédulát is. Engedélyt kért a tulajdonosoktól a hangszer szétszerelésére, és izgatottan értesítette őket arról, amit felfedezett. A hegedű belsejében található papíron a sziléziai nyelvjárásban ez állt: "Instrument próbny brak narzędzi i materiał wykonany w ciężkich warunkach w K.L. Dachau Anno 1941 Franciszek Kempa." Más szóval:

Próbahangszer, amely szerszámok és anyagok nélkül készült, nehéz körülmények között formálódott. K. L. Dachau, 1941. Franciszek Kempa neve fémjelezte ezt a különleges alkotást.

Kempa mester a koncentrációs tábor sötét falai között egy különös üzenetet hagyott az utókor számára, különösen a hegedőkészítők és restaurátorok számára, akik valaha a kezeik közé kapják mesterművét. E sorokban felfedi, hogy a hegedű története nem csupán a zene varázsáról szól, hanem a körülmények hatásáról is, amelyek között készült. A mester tudja, hogy csak egy igazi szakértő képes majd feltárni, milyen eltérések rejlenek az ő munkájában és a tökéletesen ideális körülmények között készült hangszerek között. Kérdéseket vet fel a művészet és a sors összefonódásáról, és arra figyelmeztet, hogy a hegedű nem csupán egy hangszert, hanem egy élményt, egy történetet is hordoz, amely a nehézségek és a szépség találkozásából született.

Szabó Tamás restaurátor egyébként maga is hegedűsként diplomázott, ezért amikor hozzá került a hegedű, és a történetére is fény derült, ő is eljátszotta vele a Schindler listája ikonikus filmzenéjét. "Kemény, a magas felhangokat támogató hangja van, hiányzik a mélysége, a bársonyossága" - mondta az Indexnek a hegedűről, amelynek a hangját ma, 2025. május 9-én az operaházi áldozatokra emlékezők is meghallgathatták.