Büntetésben részesültek, ha nem beszéltek románul - csángó asszonyok vallomásai alapján készült nyelvhasználati kutatás.

A legújabb, a Budapesti Corvinus Egyetem közreműködésével végzett finn-magyar kutatás rávilágít arra, hogy a moldvai csángók nyelvhasználatában a helyi közösség szerepe sokkal jelentősebb, mint ahogy azt a Föld északi országaiban tapasztalhatjuk. Az egyéni erőfeszítések mellett tehát a közösségi támogatás és a kollektív identitás kulcsfontosságú tényezők.

A Corvinus Egyetem keddi közleménye szerint a kutatók tizenkét moldvai csángó anyával készítettek interjúkat kétnyelvű falvakban, ahol a családokban az apák külföldön vállalnak munkát. A kutatás célja az volt, hogy feltárja, milyen tényezők befolyásolják a nyelvhasználatot egy kisebbségi helyzetű, migrációban érintett közösségben. A szakértők különösen arra voltak kíváncsiak, hogy mit jelent a család és a nyelv a moldvai csángó anyák számára, valamint milyen hatással bír a helyi magyar oktatási program a nyelvhasználatra.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a moldvai csángók - a globális északi trendekkel ellentétben - a nyelvhasználatukat inkább a helyi közösségi szokásokhoz igazítják, legyen szó saját magukról vagy gyermekeikről. Több interjúalany megosztotta, hogy nem akarták, hogy gyermekeik ugyanazokat a nehézségeket éljék át, mint ők, például a román nyelv ismeretének hiánya miatt kapott büntetéseket. Ennek következtében sokan arra a közös, de nem hivatalosan kimondott megállapodásra jutottak, hogy inkább románul beszélnek a gyerekeikkel. Ez a román nyelvre való áttérés az összes interjúalany számára egy közös generációs tapasztalatot jelentett.

Ugyanakkor említik a két évtizede tartó magyar nyelvi oktatási program helyi "magyar házait" is, ahol magyarul beszélnek. Ennek hatására volt, aki megváltoztatta otthoni nyelvhasználati szokásait, és már magyarul is beszél a gyerekekkel a román mellett.

A nemi aszimmetria egy szélesebb spektrumát tükrözi az, hogy a külföldön dolgozó férfiak jellemzően magyarul kommunikálnak a felnőttekkel, míg a Moldvában maradt nők legtöbbször románul beszélgetnek, főként a gyerekekkel.

A csángók nem tartják nyelvüket a helyi közösség megőrzésének alapvető elemének, ami ellentétben áll a globális észak nézeteivel - áll a közleményben.

A csángó közösség elvárásai jelentős hatással vannak a nők családban betöltött szerepére. Ezek a nők a mindennapok irányítói, akik nemcsak a családot és az otthont vezetik, hanem a nyelvhasználattal kapcsolatos döntéseket is ők hozzák meg. A kutatók globális északi perspektíváival szemben, amelyek szerint a családtagokat földrajzilag egy helyen érdemes tartani, a csángó anyák inkább a helyi közösségi normákhoz alkalmazkodnak. Az apák keresete nem elegendő ahhoz, hogy a családot Nyugat-Európában eltartsák, így a nők számára nem vonzó, és nem is céljuk, hogy elhagyják moldvai szülőfalujukat. Időről időre viszont a gyerekekkel ellátogatnak az apákhoz külföldre, de a falvakban maradva érzelmileg biztonságos, szoros kötelékekben élhetik mindennapjaikat, helyi normák által alakított kis közösségük tagjaként.

A kutatók célja volt, hogy az apákkal is interjút készítsenek, a kevés helyi férfi között azonban nem találtak önkénteseket. A római katolikus csángók nyelvi és vallási kisebbség is Romániában, az ország egyik szegény és kevésbé iskolázott csoportja. Becslések szerint ötvenezren számítanak kétnyelvűnek a román és a "csángó beszédmódban", ez a moldvai katolikus lakosság egynegyede. Főként falvakban élnek, sokan közülük kétkezi munkát végeznek, Moldvában vagy Nyugat-Európában.

A kutatók hangsúlyozzák: a helyi gyakorlatok és a közösségi tapasztalatok figyelembevételével a nyelvi és kulturális örökség megőrzésére irányuló erőfeszítések még hatékonyabbá válhatnak, ezért érdemes további kutatásokat végezni a moldvai csángó közösség még jobb megismerésére.

A tanulmány megjelenése az International Journal of Bilingual Education and Bilingualism 2025-ös harmadik számában történt.