Berecz András: Ez a legkiválóbb hangszer A zene világában számos hangszer található, de van egy, amely mindenki szívét megdobogtatja, és egyedi varázsával képes elrabolni a figyelmet. Berecz András szerint ez a hangszer a legcsodálatosabb, amely nem csup

A Pesti Vigadó 12. Nyitott ház összművészeti mulatsága, a "Mindenek újulnak" című est, egy különleges ünneplést ígér, amely a tavasz és a feltámadás szellemiségére épít. Kodály kórusművei és népdalai, a cimbalom muzsika varázslatos hangzásvilága, valamint a mesék világának elbűvölő ereje együttesen teremtik meg azt a légkört, amelyben a megújulás, a friss kezdetek és az élet öröme áll a középpontban. A rendezvény célja, hogy a résztvevők tapasztalják meg a hagyomány és a modernitás találkozását, ahol a népzene és a klasszikus zene harmóniában él egymással. A mesék által pedig a fantázia és a valóság határvonalai elmosódnak, lehetőséget adva arra, hogy mindenki saját belső világába merüljön, és újra felfedezze a tavasz megújító erejét. Az este szándéka, hogy közösségi élményt nyújtson, ahol a zene és a mese összefonódik a közönség aktív részvételével. A "Mindenek újulnak" üzenete a reményről, az új kezdetekről és az összetartozásról szól, emlékeztetve bennünket arra, hogy minden évszak váltakozása, minden új nap lehetőséget ad a megújulásra és a fejlődésre. Az esemény tehát nem csupán egy művészeti program, hanem egy közös ünnep, amely a lélek táplálására is hivatott.

A szívbeli elköteleződés talán a legfőbb mozgatórugója ennek a műsornak, hiszen időről időre mélyen hiányzik a közönség és a fellépők számára egyaránt. Harminc évvel ezelőtt Ugrin Gáborral, aki szintén nagyon hiányzik, és az Ifjú Zenebarátok Kórusával, valamint az Egyszólam együttessel indítottunk egy sorozatot, melyben népdalokat vegyítettünk Kodály kórusműveivel. Nagy ünnepeinkhez, mint advent, húsvét vagy pünkösd, igazítottuk a műsor tematikáját. Aztán annyira belemerültünk ebbe a világba, hogy már a történelmi sorsfordulóinkat is Kodály zenéjével és népdalainkkal köszöntöttük. Mindez a József Attila Gimnázium dísztermében valósult meg, ahol az akkori főszervező, Nagy Zsombor, most is a vigadóbéli esemény irányítója. De a szívből jövő indíttatás mellett más tényezők is motiváltak minket, például az, hogy kedves zenész barátaim és kollégáim egyre inkább próbálták elhatárolni magukat Kodálytól, sokan avíttnak bélyegezték őt. Ez komoly inspirációt adott számunkra. Nagy lökést kaptunk Kodály Zoltán „Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers” című könyvéből, melyben Vargyas Lajos a zeneszerző gondolatait és ötleteit rendezte össze. A könyv végtelen időszerűsége és Kodály hatalmas műveltsége ámulatot keltett bennünket, és sokunkból harcost faragott a Kodály-életmű védelméért. Kórusműveit sorba állítottuk, és a mi régi stílusú népdalainkat, népzenénket is színpadra állítottuk. A művek közé néha meséket és elemző szavakat is beépítettem. A plakátokat én álmodtam meg és készítettem el, ragasztottam ki a város utcáin és terein, persze éjjel, nehogy lebukjak! Azóta, az a rengeteg plakát, amit akkor készítettem, azóta nem volt hasonló. Ez a mostani műsor a tavaszi megújulás, a saját magunk újraszületésének ünnepe lesz, és egyben a legcsodálatosabb hangszer, az egymásra figyelő ember méltatása is.

Kodály kórusművei gazdag kulturális örökséget képviselnek, amelyek mélyen gyökereznek a magyar népzene hagyományaiban. Ezek a művek nem csupán zenei élményt nyújtanak, hanem a közösség összetartozását és az identitás megélését is erősítik. Kodály célja az volt, hogy a népzene szépségeit és mélységeit átmentse a következő generációk számára, így a kórusművek nemcsak a zenei formákat, hanem a magyar kultúra esszenciáját is közvetítik. Ezen művek révén a hallgatók és előadók egyaránt kapcsolatot teremthetnek a múlt értékeivel, miközben új értelmet adnak nekik a jelenben. A Kodály által megálmodott pedagógiai elvek és zenei eszközök pedig továbbra is inspirációt nyújtanak a művészek és a zenetanulók számára, megőrizve ezzel a kulturális örökség folytatását.

- Már maga a természetesség, hogy a tiszta éneklés hova képes eljutni! Katartikus a mai korban Kodállyal találkozni. Most a természetellenesség üli cifra lakodalmát. Messzire ne menjünk, a táncházból kinőtt műfajokba, színpadi világba lassan a szovjet jégrevű, hollywoodi komédia, berlini kabarévagy az amúgy mindig megbízható, nagy zenei átlagpop költözködik be. Berlin ott bukkan fel, ahol az alkotó mértéken felül műveltnek érzi magát, maradék jókedve is elfogyott, púderből viszont maradt még elég. A mesterkéltség jó példa lett, a természetesség: szégyen. Én úgy látom, hogy jelenleg a színt érdemes védeni - megjegyzem, ez tiszta élvezet! A pörgettyűn ott a sok szép szín, forgasd meg, a sebességtől elszürkül. Efféle pörgésben élünk, és hitetlenkedve kacagjuk. Pedig már nem is olyan vicces. Kodály aktualitása sokrétű,remény és jó példa is van bőven... Én azt a derűt tartom valamire, amelyik a valóság megismerésében nem gátol.

Hogyan alakult át a műsor harminc év elteltével?

A műsorunk szívében Szabó Dénes és a világhírű Cantemus kórus áll, mellettük pedig kedves zenésztársam, Szabó Dániel, a cimbalomművész is helyet kapott. Az est egyik különlegessége a cimbalom, amely remek alkalmat ad arra, hogy tiszteletünket fejezzük ki Kodály előtt! Különösen a Háry János szvitben felcsendülő verbunkos dallamok, valamint a Marosszéki táncok forgatós ritmusai teszik színesebbé a programot. Az est során meséket is mesélek, amelyek színesítik a zenei élményt. Különösen izgalmas újdonság a Harangszó című Kodály-mű, amely eredetileg a Tengörszöm tündér történetéhez kapcsolódik. Kodályt valószínűleg a mese varázsa is megihlette, hiszen a darab játékos harangutánzással kezdődik. A néprajzosok már számos változatát gyűjtötték össze, és nekem is van egy kedvenc részem, amikor megszólal a harang: "Született egy gyerek!" Majd jön a kérdés: "Ki az apja?" A mély, határozott hang pedig így válaszol: "A kanonok, a kanonok!" A kis harang szinte lelkesen válaszol: "Mindjárt gondoltam, mindjárt gondoltam...!" A kórusmű végén viszont felcsendül az élő harang szép lányhangokon, tele éteri felhangokkal és ünnepi zúgással. Kovács Mihály, egy jászsági lelkész, 1919-ben így írta le a haranghang varázsát: "Olyan a haranghang a hangok világában, mint a szivárvány a színek világában. A mindent egészében felfogó, nemes egyszerűség hallja és nézi e kettőt, és szíve, mint szivacs, szívja fel az érzéseket." Az értelmes és aprólékos ész ugyanakkor megpróbálja skálába szedni a dolgokat, de végül kénytelen meghódolni mindkettő előtt. Mert ők, a praedictores Domini, az Úr igehirdetői. Kodály mindent átfogó, nemes egyszerűsége és az értő, részletező kutatás iránti szenvedélye itt is megcsodálható a Harangszóban.

- Gyűjtőútjain néprajzi, antropológiai természetű fotókat is készít évtizedek óta. A Bú hozza, kedv hordozza... című könyvében például az éneklő embert mutatják be a képek. Tervez-e kiállítást a fotóiból?

Az utóbbi három-négy évben a harangok világába merültem, és felfedeztem, mennyi szépség rejlik a harangszóban. Az egyszerű, mégis mély üzenetek, amelyek messzire eljutnak, lenyűgöznek. Jelenlegi kiállításom középpontjában a harang áll, pontosabban azok az évgyűrűk, vagyis a csodás fényfoltok, amelyeket a sötét tornyokba felkapaszkodó emberek csodálhatnak a harangok belső palástján. Ezek a fényjelek, amelyeket a harang nyelve üt, évszázadok alatt formálódtak, és így az idő és az ünnepek állnak a középpontban. Az élményhez csupán annyira van szükség, hogy feljuss öreg létrákon, egyensúlyozz keskeny pallókon, és dugd be a fejed a harang palástja alá, mint ahogy a fodrászoknál az asszonyok a hajszárítók alá bújnak. Közben csak imádkozni kell, hogy ne kezdjen el harangozni, és ne felejtsd el bekapcsolni a fejlámpádat! Közben észrevettem, hogy a harangozók, akik ezt a hagyományt életben tartják, szintén megérdemlik, hogy dokumentáljam őket, hiszen egyre kevesebb van belőlük - már régóta csak gombnyomásra szólalnak meg a harangok. Így a kutatásom két irányba terelődött. A kiállítótermekben a vetítők éppen arra szolgálnak, hogy bemutathassam a téma mélyebb összefüggéseit, még akkor is, ha a kiállításon nem tudok mindent megjeleníteni. Rengeteg anyag gyűlt össze harangozókról és a harangozás művészetéről, és már a kiállítás címe is megvan: „Szívverés a magasban”. A tervek szerint Budapesttől Csíkszeredán, Kassán, Lendván, Kolozsvárott, Bécsben egy időben lesz látható és hallható. A kiállításmegnyitók, amelyek május 8-án kezdődnek, különleges pillanatai lesznek a Kodály-féle Harangszó megszólalásának. Hiszek benne, hogy a képek is új dimenzióba lépnek majd általa.