Pótolni mindazt, ami kimaradt.
Advent idején különféle módokon készültünk a gyerekekkel az ünnepre, minden nap egy új élmény várt ránk. Készítettünk egy különleges adventi naptárat is, amelyben karácsonyi ablakdíszeket alkottunk. Minden napra jutott egy kis vágásra váró feladat és egy igeszakasz, amelyet együtt elmélkedtünk át. Az elején lelkesedéssel vágtunk bele, de ahogy közeledtek az ünnepek, a programok egyre sűrűsödtek, és sajnos a részletek elmaradtak. Karácsonyra nem sikerült teljesen befejeznünk a díszítést, de ez nem szomorított el, hiszen az ünnep így is teljes volt, ablakdísz nélkül is. Szenteste, a templomban az istentisztelet előtt egy testvér megdicsérte az ablakdíszünket, amit látott. Elmondtam neki, hogy sajnos nem készült el a projekt. Ekkor viszont egy furcsa érzés fogott el; a szívemben megmozdult valami. Hiszen ott volt az istálló, a csillag, az angyalok és a napkeleti bölcsek, de az istálló üresen állt: a szent család, a megszületett Megváltó éppen hiányzott. Hogy is maradhatott ez ki?! Pont ez a legfontosabb!
Hányszor tapasztalom, hogy az ünnep, ami a szeretet és a béke ideje lenne, gyakran csak egy rohanással telik, ahol minden szempontból csak a Megváltó hiányzik a sok készülődés között! Ez a gondolat nem hagyott nyugodni, ezért karácsony másnapján úgy döntöttem, hogy előveszem a kimaradt figurákat. Ez az egyszerű cselekedet mély tanulságot adott számomra Isten végtelen kegyelméről! Jézus Krisztus jelenlétét nem csupán az ünnep napján érezhetjük, hanem karácsony másnapján és még az újévben is pótolhatjuk.
Ő vár, türelmesen vár, hogy behívjam nem csak az ünnepeimbe, de a teljes életembe, a mindennapjaimba, azokba a részleteibe is, amelyekből eddig kizártam. S nem számít, hogy eddig nem volt jelen: a "most", a "ma" lehetőséget ad arra, hogy az Ő jelenlétében éljek, hogy teljesen odaadjam Neki az életem.
Isten kegyelme határtalan, és minden egyes reggel megújul előttünk. Ha ma élek, mozgok és gondolkodom, akkor lehetőségem nyílik arra, hogy jóvátegyem a múltbéli mulasztásaimat, és újra felfedezzem azokat az alkalmakat, amelyeket elmulasztottam. Az új év talán új energiát hoz számunkra, hogy még közelebb kerüljünk az Úrhoz, hogy buzgóbban imádkozzunk, és mélyebben merüljünk el az Ő igéjében. Ha az év során a mindennapi teendők elvonják a figyelmünket, ne felejtsük el, hogy amíg még itt a mai nap, mindig van lehetőség a visszatérésre, és hogy újra beengedjük Őt az életünkbe.
