"Az éneklés mindannyiunké" - Beszélgetés Tóth Árpáddal, a Csíkszerda Kórus megálmodójával.

A Csíkszerda már több mint 15 éve színesíti a magyar kulturális palettát. Dr. Tóth Árpád, a csapat vezetője, 13 évvel ezelőtt életre hívta a Kórusok Éjszakáját, amely idén június 14-én, azaz holnap, a Palotanegyed festői környezetében valósul meg. E jeles esemény kapcsán Both Gabi interjút készített a Csíkszerda (kar)vezetőjével, ahol az éneklés örömeiről, a zene és a mesterséges intelligencia összefonódásáról, valamint az élet mélyebb értelmeiről beszélgettek.

Az idén 16 esztendős Csíkszerda kórus alapítója és karvezetője, Tóth Árpád, éppen a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában oktatta a Kodály-módszert és a karvezetést, amikor a beszélgetés zajlott. A gondolataimat végig átszőtte a fülbemászó "manilai manilai manilai Zoom" dallam (hasonlóan a "panyigai panyigai panyigai ü" ritmusához), miközben beszélgettünk. Árpi, bár egy teljesen más kontinensen és időzónában tartózkodott, mégis olyan közelséget sugárzott, hogy a világszerte elismert karizmatikus karvezető szelleme szinte fizikailag is mellettem volt.

Évente két hetet tölt Manilában egy tanárképzési program keretében, amelyet az ottani Kodály-társaság szervez. Idén már hetedik alkalommal látogatott el vendégelőadóként. "Manila csodálatos hely, az emberek csodálatosan énekelnek, a tanárok pedig valóban megbecsültek a közösségben" – kezdi a beszélgetést, majd folytatja: "A Kodály-módszer organikus fejlődésen megy keresztül; ma már nem csupán azokat az elveket tartalmazza, amelyeket Kodály egykor megfogalmazott, hanem egyre inkább előtérbe kerül világszerte, mint élményalapú pedagógiai megközelítés, amit akkoriban nyilván másként neveztek."

Tóth Árpád kifejti, hogy a különböző életkorokban hogyan alakulhat a tudás felépítése, és hogyan érdemes figyelembe venni a gyerekek fogékonyságát. Szerinte ez a téma manapság talán fontosabb, mint valaha. Hozzáteszi, hogy a Kodály-módszer, amelyet sokan a "magyar módszerként" ismernek, egyre inkább megkerülhetetlen szereplővé válik a zenei oktatásban. Ezt a megközelítést eredetileg magyar zenepedagógusok dolgozták ki, de mára már számos nemzetközi zenei szaktekintély is hozzájárult a kodályi tradíciókhoz, gazdagítva ezzel a zenetanulás élményét.

A zene világa végtelen, mégis előfordul, hogy Árpinak is jól jön egy tolmács, hogy megérthesse a dallamok üzenetét.

Amikor Kínában dolgozom, egy tolmács támogat a kommunikációban, és emellett olaszul és németül is tartok képzéseket. Azonban a nemzetközi szemináriumok során az angol nyelv szolgál alapként.

Amikor a legelső meghatározó zenei élményéről kérdezem, ezt mondja:

"Még alsós voltam, amikor Csányi László, a Magyar Rádió Gyerekkórusának egykori karnagya kiválasztott néhányunkat az iskolából, hogy menjünk hozzá szombat reggelenként énekelni az akkor újonnan alakított Budapesti Gyerekkórusba. Emlékszem, az egyik próbán volt egy bizonyos akkord, ami nagyon szépen szólalt meg. Ott ültem a kórus közepén, mezzo voltam. Ez volt az az erős pillanat, amikor ráébredtem: mennyire szeretek énekelni."

Ezt az élményt a mai napig élénken őrizgeti az emlékezetében, és azóta is minden egyes nap újra és újra átélheti azt az érzést.

"A szép harmónia és a többszólamúság nem csupán intellektuális élményt nyújt, hanem erőteljes testi hatást is gyakorol. Mindig is vonzottak azok a zenei pillanatok, amikor nem csupán két szólam, hanem legalább három szól együtt. Ilyenkor valami különleges dolog bontakozik ki, ami messze túlmutat egy egyszerű akkordon. A harmónia számomra mindig egy egyedi, varázslatos univerzumot teremt." - osztja meg gondolatait.

Magam is nagyon sok Csíkszerda-koncerten vettem már részt nézőként, és olyankor mindig erős vágyat éreztem arra, hogy velük énekelhessek, de nem olyan könnyű bekerülni a csíkosok közé. A mostani állás szerint nagyjából 400 tagot számlál a "Csíkcsalád". Nyolc különböző kórusuk van jelenleg: Csíkhétfő, Csíkcsütörtök, Csíkkids, törzskórusok, a kamaraformációk, mint a Cheeky és a Parázs, illetve a társult együttesek, mint a Fülemüle énekegyüttes, a Tabáni Banda és a Mezítlábas Opera.

Megkérdeztem Árpit, hogy milyen emberek vonzódnak a Csíkszerda közösségéhez. "Amit régóta észreveszek, az az, hogy a kórust egészen másképp látom, mint a kollégáim. A motiváció a kulcs" - válaszolta. "Mindenki szívből szeret énekelni. Én viszont az vagyok, aki néha inkább elküldöm az embereket. 'Nincs szükség itt lenned, sőt, kérlek, ne is jöjj!' - mondom néha viccelődve."

A zene magáért beszél, és mindenki számára nyitva áll, aki hajlandó "kopogtatni" az ajtón. Nálunk nincs hivatalos meghirdetett nyitott kapu; a valódi érdeklődők léphetnek be. Szeretném, ha a jelentkezők éreznék, hogy belső meggyőződésük fontos, és erősíteni tudnám azt. Nincs ennél értékesebb időtöltés az életben!

A kórus különlegessége abban rejlik, hogy félévről félévre mindig új és izgalmas projektekkel rukkolnak elő. A céljuk, hogy alaposan elsajátítsák és memorizálják a kórusműveket. Azonban a zenei élmény valódi értelme rendkívül nehezen körvonalazható. Tóth Árpád is kutatja ezt a kérdést: "Természetesen létezik technikai aspektus, és a személyiség is jelentős szerepet játszik, ahogyan az is, hogy ki milyen előadó. Ám mindezek felett fontosabb, hogy valószínűleg az a kiváló zenész, akinek már sok értékes zenei élmény hagyott mély nyomot az életében."

Tehát a mélység és mennyiség együtt hat. Ebben viszonylag jó úton haladunk a Csíkszerdával: sok projektünk van, most már több mint 1800 nagykoncertet, nagyprogramot csináltunk".

Tóth Árpád inspirációjának köszönhetően 2013-ban indult el az első Kórusok Éjszakája, egy esemény, amely azóta számos más kórust ösztönzött hasonló kezdeményezésekre. Az idei rendezvényre június 14-én, szombat este kerül sor. "Ez egy fesztiválmodell" - árulja el Árpi. "A kórusoknak általában már régóta megvan a maguk tradíciója: a találkozókon a különböző kultúrházakban ülnek be az együttesek, és egymás produkcióit hallgatják. Ebben az esetben ők maguk is a közönség szerepét töltik be."

Mi azért hoztuk létre a Kórusok Éjszakáját, mert mélyen hiszek abban, hogy van közönsége a kóruséneklésnek, csak jól kell csinálni. Úgy, hogy ez valóban érdekelje az embereket: rövid és színes programot állítunk össze, érdekes helyeken koncertezünk. Így nemcsak egymást hallgathatjuk, hanem választhatunk, hogy mit hallgatunk meg.

Ezért jó ez a modell, és ezért kap rá egyre több együttes, mert látja, hogy így valóban működik."

A Csíkszerda 10. születésnapjára készült kisfilm végén, amit Joós Andrea készített, akivel nemrég olvashattatok egy INTERJÚT nálunk, megjelent a Világbéke felirat, emiatt Tóth Árpád az éneklésből áradó békéről is megosztotta a gondolatait: "Ki az, aki még hisz a háborúban? Van bárki a világon, aki nem tapasztalta meg akár transzgenerációsan, hogy a háború csak rosszat hoz? Vannak persze nemzeti sérelmek és egyéb tragédiák, de a háborúban ezek csak duplázódnak.

Az éneklés valami különleges szimbólum. Amikor közösen éneklünk, számos dolog nyilvánvalóvá válik. Például az, hogy egyedül nem tudom megvalósítani ezt az élményt. Rengeteg zeneszámot tanultam, de egyedül sosem tudnék kórusban énekelni. Az összhang és a közös ritmus varázsa csak együtt, másokkal való kapcsolódás révén bontakozik ki igazán.

Van benne egyfajta varázslat, ami folyamatosan túllép rajtam, hiszen ez a lényegének sajátja.

Lehet, hogy a hangom nem éppen a legszebb, és a szomszédomé sem az, de ha együtt éneklünk, varázslatos harmóniát teremtünk. Csak egy pillanat töredéke alatt ejtjük ki az „sz” hangot, és ez a pillanat kulcsfontosságú. Nem azért, mert ettől gazdagabb vagy vonzóbb lennék, hanem mert közösen létrehozunk valami különlegeset, ami túlmutat rajtunk, valami nagyobb és tökéletesebb, mint amik külön-külön vagyunk. Kodály szavaival élve, a kórus az egyik legkönnyebb és legszebb módja annak, hogy kifejezzük magunkat művészileg, olyan módon, amit más területeken, mint a festészet vagy az irodalom, csak a legképzettebbek és legtehetségesebbek érhetnek el.

Együtt, közös éneklés révén, sokkal kevesebb áldozattal elérhetjük a zene legmagasabb csúcsait.

Tóth Árpád számára a kórus műfaja mellett a zene élő ereje is kiemelkedően fontos. Úgy véli, hogy az élőzene képes mélyebb kapcsolatokat kialakítani a hallgatókkal, mint bármilyen felvett előadás. "Amiért igazán szeretem a zenét, az az, hogy még a legcsodálatosabb koncertélmények is csak pillanatok; elmúlnak, akárcsak a legnagyobb csalódások. Hiába a Bach, Mozart és más zenei géniuszok elképesztő munkái, ha én magam nem tudom megszólaltatni őket, akkor számomra azok a dallamok nem léteznek. Még ha hatalmas is a szakadék az én szerény tehetségem és a zenei titánok között, egy közös cél érdekében mégis együtt kell dolgoznunk, hogy a zene valóban életre kelhessen. Ez a folyamat olyan gyönyörű, mintha a zsenik kezeit nyújtanák felénk, hogy segítsenek nekünk a zene világában való eligibilis kalandozásban."

A koncertélmény annyira más, mint a zene önmaga vagy csak a hangzásélmény, amire koncentrálunk zenészként, ezt soha nem helyettesítheti a hangrögzítés."

A mesterséges intelligencia folyamatosan teret nyer a művészet és az élet számos területén, ám Tóth Árpád határozottan hisz a klasszikus értékek védelmében. Meglátása szerint: "Amikor a zeneipar jövőjére gondolok, úgy vélem, a klasszikus művek még inkább a kánon szerves részévé válnak. Ez azért van, mert világossá válik, hogy ezeket a műveket valóban nem az AI alkotta. A szerzőség fogalma el fog szivárogni: a jelenlegi legendás szerzők lehetnek az utolsó mohikánok. Úgy érzem, hogy a mesterséges intelligencia át fogja alakítani, hogy mit tekintünk eredetinek és mi az, ami csupán tömegtermék, de ezzel párhuzamosan a régi klasszikusok még magasabb szintre emelkednek. Ebből a szempontból a koncertélmények továbbra is felbecsülhetetlenek maradnak, amíg az emberek énekelnek, nem pedig gépek."

Tóth Árpád folyamatosan új ötleteken töri a fejét, különösen akkor, amikor éppen valami egészen másra összpontosít, mint például főzés vagy kirándulás. "Az idei évadban például született egy különleges projektünk, amire igazán büszke vagyok: Messziről jött reneszánsz a címe. Olyan anyagokat fedeztem fel, amelyek élénken ábrázolják a kontinensek közötti zenei kölcsönhatásokat, de számos más elképzelésem is van."

Nekem a zenélés nem egy lépcső, amin egyre magasabbra jutok, hanem inkább azzal megyek fölfelé, hogy egyre több mindent megismerek, megszeretek, megértek, és egyre több új dologban mélyedek el.

"Mostanra a zenei szenvedélyem jóval intenzívebb, mint 25 évvel ezelőtt, amikor az első lépéseimet tettem a zene világában."

Bár világszerte számos tanítványt tudhat magáénak, az utódlás kérdése mégis komoly kihívások elé állítja. Ez a téma nem csupán a folytatásról szól, hanem a fejlődés kulcsa is. "A jövőre vonatkozóan vannak elképzeléseim, hiszek a bővülés lehetőségében. Úgy érzem, hogy a kórus ennél is nagyobbá válhat, de ehhez bizonyos feltételek teljesülésére van szükség."

Tóth Árpád tapasztalatait megosztva így fogalmazott: "A Csíkszerda és a Kórusok Éjszakája, valamint a hozzánk kapcsolódó programok, mint például a nyári egyetem, jelenleg még inkább egy 'one man show'-nak tűnnek. Túlzottan összefonódnak a nevemmel, és csak akkor működnek igazán zökkenőmentesen, ha én is részt veszek bennük. Hosszú távon azonban szeretném, ha a Csíkszerda nem csupán velem lenne azonosítva, mert ez néha súlyos teherként nehezedik rám. Emlékszem, volt olyan alkalom, amikor betegség miatt nem tudtam jelen lenni, és akkor szinte megállt az élet körülöttem. Még ha nem is én vezetem a próbát, mindig felelősséget érzek a történtekért, amikor távol vagyok. Van néhány dolog, amiben sikerült előrelépni, de még sok feladat vár ránk az úton."

Árpi és a Csíkszerda tagjai régóta dédelgetnek egy álmot: egy saját helyszínt, amelyet Csíkpontnak neveznének el. Itt szeretnék színes programokkal és előadásokkal megtölteni a teret, de a civil közösségek számára manapság az előrehaladás nem éppen könnyű feladat. "Nagy vágyam, hogy legyen végre egy helyünk, ahol szabadon alkothatunk és találkozhatunk. Jelenleg ez inkább tűnik egy távoli álmának, de már az is óriási előrelépés lenne, ha nem nekünk kellene minden próba előtt mások után takarítanunk a termet."

Csíkszerda lényegét az önállóságunk adja: a programjainkat kizárólag a saját elképzeléseink alapján alakítjuk. A Kórusok Éjszakája is a mi víziónk szerint formálódik, így szervezzük meg, ahogyan azt a legjobbnak látjuk. Nem veszünk részt kórusversenyeken, és más fesztiválokra is csak ritkán látogatunk el, mivel számunkra elengedhetetlen, hogy a saját közönségünket valóban értékes és szórakoztató módon szolgáljuk ki. Amikor egy új programot tanulunk meg, fő célunk a közösségünk támogatása. Ha egy fenntartó más követelmények elé állítana minket, az súlyosan érintené a legfontosabb alapelvünket, ami a hitelességünket is veszélyeztetné. Dr. Tóth Árpád TED-előadásában ezt a közösségi szellemet is megjelenítette, hiszen a nézőkből valóságos kórust formált.