Az 55 éves M. Night Shyamalan legmeghökkentőbb fordulatai és váratlan csavarjai, amelyek a filmjei világát igazán egyedivé és emlékezetessé teszik.

Minden kiváló ötlet mögött ott rejtőzik egy legalább annyira mulatságos, mint béna javaslat.

Ha Shyamalan az 1999-ben bemutatott, hat Oscarra jelölt Hatodik érzék után visszavonul, már akkor beírja magát a filmtörténetbe, de azóta még elkészítette A sebezhetetlent, a Jeleket és a Széttörvét, érdemei tehát elvitathatatlanok. Emellett viszont jó párszor megemelte a vérnyomásunkat a moziban, és nem feltétlenül jó értelemben. Lássuk most a születésnapos rendező megosztóbb megoldásait.

A "Sebezhetetlen" című film valóban lenyűgöző alkotás, de van benne egy olyan jelenet, ami kissé eltér a film hangulatától. A történet középpontjában David Dunn (Bruce Willis) áll, aki felfedezi, hogy különleges képességekkel bír (ahogy a cím is sugallja). Felesége (Robin Wright Penn) szkeptikus, ám fiuk szinte fanatikusan hisz abban, hogy apja szuperhős – annyira, hogy megpróbálja "kideríteni" az igazságot, mégpedig azzal, hogy rálő apjára. Mivel egy gyerekről van szó, talán ezt a felelőtlen cselekedetet bizonyos szempontból meg lehetne indokolni, és a jelenetet úgy is meg lehetne koreografálni, hogy ne tűnjön annyira zavarónak. Shyamalan azonban valamiért nem tudja ezt a szituációt hitelesen ábrázolni, így a jelenet inkább megmosolyogtató, mintsem drámai.

A közmegegyezés szerint A sebezhetetlen Shyamalan második legjobb filmje, nem kis részben a megrázó finálénak köszönhetően, amely egy lassan hömpölygő eredettörténet végére tesz pontot. Nemcsak az derül ki, hogy Elijah Price (Samuel L. Jackson) a főgonosz, hanem azt is, milyen megdöbbentő dolgokra képes, hogy bebizonyítsa őrült (bár helytálló) elméletét, miszerint szuperhősök léteznek, és Bruce Willis karaktere, David Dunn elpusztíthatatlan. Megtudjuk, hogy Price - vagyis Mr. Glass - okozta a vonatszerencsétlenséget, amelyben 130 ember vesztette életét, csak azért, hogy Dunn képességeit tesztelje.

Shyamalan inváziós sci-fije számtalan kultikus motívummal büszkélkedhet a gabonaköröktől az alufólia sisakig, emiatt sokaknál ugyanazon a polcon van, ahol a Hatodik érzék vagy A sebezhetetlen, csak sajnos teljesen ostoba módon ér véget. Kiderül ugyanis, hogy

A nagy fordulatra építő filmek egyik legnagyobb kihívása, hogy a nézők ne tudják előre kitalálni a végkifejletet. Sajnos a 2015-ös "A látogatás" nem tudja elkerülni ezt a csapdát. A történet középpontjában álló tizenéves testvérpár öt napot tölt el vidéki nagyszüleik farmján, de hamarosan felsejlik előttük, hogy valami nagyon nem stimmel a helyszínen. Az anya, aki már 15 éve elhidegült a szüleitől, eddig sosem mutatta be a gyerekeknek nagyszüleit – ez a háttér pedig már előrevetíti a film csattanóját, amely végül nem okoz akkora meglepetést, mint ahogy azt a készítők szerették volna.

Az alapötlet igazán találó, de a csavar sajnos nem lett elég ügyesen elrejtve. Ha ezen túllépünk, akkor azért nem mondható annyira rossznak a film, mint azt elsőre gondolnánk. A látogatás mégiscsak befért a korábbi best of listánkba!

Az esemény váratlanul csap le Amerikára, mint egy sötét felhő, amely hirtelen eltakarja a napot. Pillanatok alatt az emberek viselkedése radikálisan átalakul, és úgy tűnik, mintha egy láthatatlan erő irányítaná őket. A kérdések özöne zúdul rájuk: Mi történik? Mi lehet a kiváltó ok? Egy ismeretlen vírus terjedése? Az emberiség egy újfajta fenyegetéssel néz szembe, amely még a legmerészebb képzeletet is felülmúlja.

Ez a felvezetés igazán ígéretesen hangzik, nem igaz? Ráadásul a szereplők névsora (Mark Wahlberg, Zooey Deschanel, John Leguizamo) is tele van izgalmas arcokkal - ám sajnos a film megoldása kifejezetten komikusra sikerült. Amikor a történet csúcspontján a nézők feszülten várták a választ, sokan szó szerint a falba verték a fejüket a döbbenettől. Kiderült, hogy a film szerint a légszennyezés és más környezeti problémák miatt a fák megharagudtak az emberiségre, és mérgező anyagokat bocsátanak a levegőbe, amelyek belélegzése tragikus következményekkel jár. Képzeljétek el, hogy a fák nemcsak csendes tanúi, hanem aktív szereplői lettek a globális drámának – hát nem furcsa?

A cselekmény már a kezdetektől fogva hiányzott a feszültség, Wahlberg pedig nem rendelkezett azzal a színészi tehetséggel, amely lehetővé tette volna, hogy a filmet a saját vállán cipelje. Így amikor végül napvilágra került a nagy titok, az inkább mosolyt csalt az arcokra, semmint megrázó élményt nyújtott.

Amikor már azt hittük, hogy kiismerjük Shyamalan minden fortélyát, a rendező mégis sikeresen meglepett minket. Már önmagában is meglepő volt, hogy Az utolsó léghajlító és A Föld után megélt mélypontok után, a stúdiórendszert hátrahagyva, egy saját finanszírozású független filmmel tért vissza. Ráadásul egy túlbonyolított misztikus káosz helyett egy izgalmas thrillert tálalt elénk, amelynek középpontjában James McAvoy karaktere áll, aki 23 (vagy talán 24?) megosztott személyiséggel bír. Az egyik személyisége három fiatal lányt – Anya Taylor-Joy, Haley Lu Richardson és Jessica Sula – rabolt el, és fogva tartja őket, túszként.

A csavar? A fináléban kiderül, hogy valójában A sebezhetetlen világában járunk, feltűnik ugyanis Bruce Willis mint David Dunn, és Samuel L. Jackson karakterét, Mr. Glasst is megemlítik.

A nagy csavar a Hatodik érzék végén? Esetleg a Kopogás a kunyhóban véres jelenetei? Egyik sem olyan felkavaró, mint A látogatásban az a pillanat, amikor az (ál)nagyapa, akiről korábban megtudtuk, hogy gyűjti a saját szennyesét, a használt pelenkáját a főszereplő kissrác arcába tolja. Shyamalan itt nem használ semmi természetfelettit, és a jelenet földhözragadtsága csak növeli a sokkhatást. Míg a rendező többi filmjében feszülten és lassan bomlik ki a horror, itt a mozdulat gyorsasága és keresetlensége a meglepő. Tylerről ráadásul tudjuk, hogy OCD-s és tisztaságmániás, így még jobban beleélhetjük magunkat a helyzetébe.

Shyamalan akkor kezdett bele az animációs Avatar-sorozat élőszereplős adaptációjának elkészítésébe, amikor még nem volt egyértelmű, hogy karrierje csúcsán túljutott. A bemutatót követően azonban világossá vált, hogy a végeredmény nemcsak ízléstelen, de zavaros is lett. A Michael Dante DiMartino és Bryan Konietzko által életre keltett Avatar: Az utolsó léghajlító rajzfilmsorozatot világszerte a lenyűgöző világa és a lélegzetelállító akciójelenetei miatt szeretik, amit Shyamalan sajnos nem tudott megfelelően átültetni a valóságba.

- Ráadásul elnyerte a "Legszemkínzóbb 3D-használat" díjat is. Ennek ellenére némileg meglepő, hogy a 150 millió dolláros költségvetésű film végül nem lett bukás, hiszen világszerte 319 millió dollárt hozott a konyhára. Mégis, a tervezett folytatások sorsa megpecsételődött, és végül lefújták őket.

Tudtad, hogy M. Night Shyamalan 1999-ben két filmje is bemutatásra került a mozikban? Az egyik, a Hatodik érzék, egy igazi klasszikus, amelyet szinte mindenki ismer. A másik, a Stuart Little, egy bájos családi vígjáték, amelyben egy beszélő egér kalandjai elevenednek meg. Érdekes, hogy kevesen tudják, de Shyamalan nemcsak a horror és feszültség mestere, hanem a Stuart Little társszerzője is volt!

Forrás: Flicks / Collider