Alban Berg megmutatta, hogy az atonális opera képes elnyerni a közönség szívét is.
Egy tehetős, ám végül gyorsan elszegényedett bécsi kereskedőcsalád sarjaként nőtt fel, és fiatal korában szenvedélyesen kezdett verseket írni. Autodidakta módon, köztisztviselői pályája mellett, tizenévesen indult el a dalok komponálásának útján, melynek korai művein a romantika és Mahler hatása egyaránt megfigyelhető. 1904-től hat éven át Arnold Schönberg, az "atonális zene atyja", magántanítványaként tanulmányozta az ellenpontot, zeneelméletet és zeneszerzést. Schönberget apjaként tisztelte, hiszen korán elvesztette saját édesapját. Az ő közvetítésével alakult ki barátsága Anton Webernnel, a második bécsi iskola másik kiemelkedő alakjával, és szoros kapcsolatokat épített ki a kor expresszív művészeivel, köztük Oskar Kokoschkával is.
1910-ben jelent meg első zongoraszonátája, 1911 és 1915 között az Universal kiadó korrektoraként dolgozott. A lelkes színházlátogató Berg egymás után kétszer is megnézte Georg Büchner Woyzeck című drámáját, amely akkora hatással volt rá, hogy elhatározta: operát ír belőle. A Wozzeck négy év megfeszített munka után 1921-re készült el, és újabb négy évvel később, 140 próba után mutatták be Berlinben. Berg ebbe a művébe olvasztotta az új bécsi iskola addigi eredményeit, és új zenedrámai konstrukciót hozott létre.
A nácik a darabot az "elfajzott művészet" fogalmába sorolták, és hatalomra kerülésük után azonnal eltávolították a német operák repertoárjából. Magyarországon csupán 1964-ben került sor az ősbemutatóra, amelyet Ferencsik János dirigált, Mikó András rendezésében.
Berg második operája, a Lulu, irodalmi gyökerekre támaszkodik, hiszen Frank Wedekind A föld szelleme és Pandora szelencéje című művéből merítette a librettó alapját. A már a Schönberg-féle dodekafon technikát alkalmazó Berg 1928-ban kezdett neki a komponálásnak, de a művet sajnos nem tudta befejezni. Özvegye, Helene Berg, a befejezésre Schönberget kérte fel, aki kezdetben elfogadta a felkérést, azonban a feladat nagyságával szembesülve végül visszalépett. Hasonlóan tett Webern és Alexander Zemlinsky is, így a darabot Berg halála után két évvel, 1937-ben, csonkán mutatták be Zürichben.
Az opera műfaja mindig is a társadalom tükre volt, tele kritikával, érzelmekkel és szenvedélyes zenével. E műben egy vonzó táncosnő története bontakozik ki, aki a férfiak szívét és vágyait egyaránt rabul ejti, ám végül tragikus sorsra jut, amikor Hasfelmetsző Jack kegyetlen áldozatává válik. Az opera 1973-ban debütált a budapesti Operaház színpadán, ahol Kalmár Magda alakította a címszerepet. A rendező, Mikó András, és a karmester, Mihály András közreműködésével egy olyan előadás született, amely azóta is emlékezetes a nézők számára.
Berg kevés művet komponált, ismert még az 1912-ben Peter Altenberg költeményei nyomán írt öt zenekari dala, a Schönbergnek ajánlott Kamarakoncert, az 1926-ban készült Lírai szvit (első igazi dodekafón műve, amely Bartók 3. és 4. vonósnégyesére is hatással volt), valamint a Baudelaire nyomán írt A bor című koncertária. Utolsó befejezett műve a Lulu komponálása közben,
Berg talán nem is sejtette, hogy éppen saját rekviemjét komponálja. Alig néhány héttel a Hegedűverseny befejezése után, novemberben egy rovar csípése váltott ki súlyos következményeket: a begyulladt sebet felesége egy ollóval próbálta meg kezelni. Az otthoni beavatkozás végül tragikus kimenetelű lett, és mire Berg kórházba került, már túl késő volt: 1935. december 24-én, alig ötven évesen vérmérgezés következtében hunyt el. Özvegye, emlékére, 1969-ben alapítványt alapított, hogy megőrizzék nevét. Berg emlékét egy üstökös is viseli, míg Schieflingben, Karintiában, 2006 óta mellszobra áll, és a bécsi operaház mellett 2016-ban felavatták emlékművét is.
