A természet csodálatos kalendáriuma (DCLXXX.)
Majdnem hat évtizede, 1976. augusztus 6-án az Utunk című folyóiratban megjelent Horváth István „Ég és föld között” című vallomása. Ezzel a mondattal indulok neki 2025 augusztusának első sétájának. Kérem, csatlakozz hozzám egy kis vándorlásra, kedves Olvasóm!
Zivataros augusztusi napok gazdag mustot csepegtetnek a hordó mélyére.
A népi megfigyelés többnyire helyes, hiszen a szőlő édesedéséhez föltétlenül szükséges az augusztusi eső.
Amikor Augustus császár Kr. e. 7-ben a szökőnapok újabb megjelenése miatt kénytelen volt átszervezni a naptárt, döntött arról is, hogy átnevezi ezt a hónapot: saját, magának választott nevét adta neki, így a hónap a császár nevét viseli.
Az "augustus" kifejezés valójában az augur szóból ered, amely a madárjósokat jelöli (avi-ger), akik a madarak viselkedéséből olvasták ki a jövőt, és ezzel szerencsét jeleztek. Gaius Octavianus Julius Caesar kiemelkedő pályafutásának elismeréseként a szenátus a „legszerencsésebb” (augustus) jelzőt választotta, mint a legjobban illő titulust. Ezt követően Caesar elnevezéséből rangjelzés született –
Kaiser, császár, cár – így vált az Augustusból rangjelzés, amelyet minden uralkodó a sérthetetlen császári felség megjelöléseként kezdett használni. Ezt követően a császárnék is magukra öltötték az Augusta nevet. E gondolatokat Supka Géza fejtette ki a „Kalandozások a kalendáriumban...” című művében.
Augusztus: a nyár tűzforró ifjúságának színeit öltötte magára, ragyogó lángvörös ruhában, melyet a napfényben tündöklő, szárazságot jól tűrő virágok díszítenek. A kánikula szellemét egy folyóból kilépő, meztelen férfi alakja idézi meg, aki éppen friss vizet kortyol. A mezőgazdasági életet a dolgozó parasztok képe fémjelzi, akik az aratás és cséplés fáradalmait élik át, míg egy vincellér a hordókat, sajtárokat és préseket javítja. Démétér, a termékenység istennője, karján kévével és kezében sarlóval jelenik meg, mint a bőség szimbóluma. Kanuty Rusiecki (1800-1860) litván festő mesterien örökítette meg ezt az aratás időszakát, lenyűgöző színekkel és részletekkel ábrázolva a nyár gazdagságát.
Augusztus régi magyar nevei - kisasszony hava, szűz hava - utalnak a hónap asztrológiai jegyére és a nagy augusztusi Mária-ünnepre, Nagyboldogasszony napjára.
Augusztus elseje, a pogány hagyományokkal átszőtt időszak, a keresztény hit által újraértelmeződött. Az egyház e napon Szent Péter bilincsekből való kiszabadulásának ünnepét üli, melyet népszerűen Vasas Szent Péter néven ismernek. A történet szerint 42-ben Heródes Agrippa lefejezte az idősebbik Jakabot, míg Pétert börtönbe záratta, súlyos láncokkal és szigorú őrizettel. Ám az Úr angyala a börtönben megjelent, és csodás módon lehullottak Péter láncai, lehetővé téve az apostol számára, hogy észrevétlenül távozzon az alvó őrök között. Érdekes, hogy mind Jakab kivégzése, mind Péter szabadulása a húsvéti időszakra esett, amikor a Szentföldön elkezdődött az aratás. Az egyház valószínűleg a mezőgazdasági ciklushoz igazította Jakab napját július 25-ére, míg Péter ünnepét augusztus 1-jére helyezte. E napon emelték a római San Pietro in Vincoli templomot, amely a csoda emlékére készült, és azóta is a hit erejét hirdeti.
Augusztus 5. eredetileg a római Sancta Maria Maggiore-bazilika felszentelésének évfordulója. A Batthyány-kódex naptára Havi Boldog Asszony néven említi ezt a napot. E jeles alkalom során a bazilikában a hívek hófehér rózsaszirmokat hintáztak szét a mise alatt, ezzel is kifejezve tiszteletüket. Augusztus 6. pedig az Úr színeváltozásának ünnepe, amely Krisztus átváltozására emlékeztet halála előtt. A Biblia tanúsága szerint Jézus Pétert, Jakabot és Jánost magával vitte a Tábor-hegyre, ahol szemük láttára átváltozott: arca ragyogott, mint a nap, és ruhája fehér fényben tündökölt. Ekkor Mózes és Illés is megjelentek, és beszélgettek Jézussal. A keleti egyház már a VI. századtól megünnepli ezt a jeles eseményt, és a karácsony, húsvét, pünkösd után ezt tartja a legszentebb ünnepnek. A nyugati egyházban viszont csak az első ezredforduló körül kezdték el számontartani, Krisztus várható 1000-es visszatérésével összefüggésben. Hivatalos ünneppé III. Calixtus pápa emelte, emlékezve a nándorfehérvári győzelemre, hiszen az 1456. július 22-i diadal híre pontosan augusztus 6-án érkezett meg a pápai udvarba.
Így a népi regula. Ennek megint van valós alapja. Napverte déli domboldalakon ekkor már tarkulni kezd a szőlő levele.
1978 óta a Békevilágtanács július 13-i moszkvai ülésszaka augusztus 6-át, a hirosimai atombomba-támadás évfordulóját a nukleáris fegyverek betiltásáért folytatott harc világnapjává nyilvánította.
1843. augusztus 6-án született Heller Ágost, aki a modern magyar tudománytörténet egyik alapító atyjaként vonult be a köztudatba. A matematika és fizika területén jártas tanár 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosi posztjára lépett. Hivatali teendői mellett széleskörű filozófiai és irodalmi ismereteket szerzett. Eötvös Loránd felkérésére megalkotta a pesti egyetem gellérthegyi csillagvizsgálójának történetét, amelyet magyar és német nyelven is publikált. E siker inspirálta őt, hogy megírja főművét, A physica története Aristoelestől Newtonig címmel, amely első díjat nyert a Természettudományi Társulat pályázatán. Ez a mű nemcsak a fizikai tudományok, hanem a csillagászat, geodézia, meteorológia és geofizika területeit is felöleli. Heller újfajta megközelítést alkalmazott, összekapcsolva a tudománytörténetet a társadalmi és filozófiai kontextusokkal.
Ezen a napon, 1849-ben, Ditróban látta meg a napvilágot Csibi Lőrinc erdőmérnök, a fotogrammetria hazai úttörője. A selmecbányai akadémia tanáraként fáradhatatlanul hirdette a természet közelségének és szépségeinek fontosságát, diákjait a zöld világ csodáira nevelve. Emlékére idézem az Erdész himnusz kezdő versszakát:
Augusztus 7. Donát napja. Az állítólagos ókeresztény vértanú (†361) a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. A kolozsvári Donát út felett egykor végig szőlősök húzódtak. Még az ókor végén a pogány Vinalia Rustica örökébe lépett.
Az attribútuma egy törött kehely, amely a múlt sebeit őrzi. Az emberek villámcsapások elkerüléséért és a jégeső távol tartásáért fohászkodtak, remélve, hogy a természet kegyes lesz hozzájuk.
A szőlőskertekben szobrot emeltek a tiszteletére; a templomok harangjai javarészt neki dedikálták, abban a meggyőződésben, hogy a harangok zúgása "visszaveri" a mennydörgés hangját, és a harangok fémje képes felfogni a villámcsapást. Ezt írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban.
Ma más dörgéseket hallani keletről. Csak reméljük, hogy hozzánk csupán zaja, s nem a dörgés oka ér el.
Bella István, aki 1940. augusztus 7-én látta meg a napvilágot, verses imájában, A föld sebére, háromnegyed évszázad távlatából szólítja meg a jelen világát...
E napon, 1825-ben látta meg a napvilágot a XIX. század egyik legkiemelkedőbb matematikus-csillagásza, Kondor Gusztáv. Mérnöki tanulmányait félbeszakítva vállalt szerepet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiben. Az előző évek politikai feszültségei közepette számos csatában helytállt, és Klapka György tábornok seregében, Komárom védelmében is harcolt. A harcok borzalmai közepette a gellérthegyi csillagvizsgáló súlyosan megsérült, így lebontásra került, helyére pedig katonai létesítmény épült. Kondor, a pesti egyetem csillagászprofesszora, nem kapott lehetőséget, hogy aktívan csillagászként dolgozhasson. E hiányérzetét kifejezi a Természettudományi Közlönyben 1869-ben megjelent A Merkúr átvonulása a nap korongja előtt című írásában, ahol a csillagászat iránti szenvedélyéről és az őt foglalkoztató akadályokról is beszél.
A Merkúr a Naprendszer bolygói között a legközelebbi helyet foglalja el a Naphoz, annyira, hogy az égető fény szinte mindig elnyomja a saját világát. Még a legnagyobb távolságában is csupán a hajnalhasadás vagy a napnyugta utáni rövid időszakban figyelhető meg, alig a horizont közelében. Kopernikusz, akinek látomásait a Visztula gőzei takarták, keserűen panaszolta, hogy úgy távozik az élők sorából, hogy soha nem látta ezt a titokzatos bolygót.
Annak reményében, hogy a háborúk tőlünk Merkúr-távolságban maradnak, maradok kiváló tisztelettel.
