A szórvány apró bástyái
Szülőként igazán különleges élményben volt részem, amikor Gógánban részt vettem egy megható néptáncelőadáson, ahol a fiam, mint néptáncos, lépett fel. A Gógáni Református Egyházközség kultúrotthona adott otthont ennek a szívhez szóló néptánc-gálának. A szervezők elmondták, hogy ez már a harmadik alkalom, amikor a településen az egyház keretein belül rendeznek ilyen eseményt. Ezzel a kezdeményezéssel valóban hagyományt teremtettek, és örömmel tölt el, hogy részese lehettem ennek a csodálatos eseménynek.
"A szórványban élők értékesek, mert hídemberek! Egy nép, ha nem akar elszigetelődni, magára maradni, akkor a hídfőállásait meg kell tartania, értékelnie kell mindazokat, akik ott élnek''(Csaba t.) idézte bevezető beszédében a szervező. A rendezvényen felléptek a Kis-Küküllő menti szórványtelepülésről jövő gyerekek, valamint a tömbmagyarságot képviselő, Székelyföldről érkező néptáncosok is. Elsőként fellépett Bonyha község gyermekcsoportja, amely felcsíki táncokat mutatott be, oktatói Szász Ferenc és Ingrid, a gógáni lelkészcsalád. A csoport a szülők támogatásával működik, a helyi iskola pedig biztosítja a próbatermet. Következtek Mikefalva község gyermekcsoportjai, amelyek moldvai és felcsíki táncokat mutattak be. A mikefalvi csoport elő példája a szórványközösségi életformának: a csoportban magyar, román és roma táncosok képviselik a község lakosságát. A csoport Mikefalva község helyi tanácsának támogatásával működik, oktatói Szász Ferenc és Ingrid. A műsort a gyergyószentmiklósi Gereben néptáncegyüttes szatmári és mezőségi táncokat bemutató előadása zárta.
A rendezvényt a mindössze 140 lelket számláló Gógáni Református Egyházközség szervezte, amely büszkén viseli a "kicsi, de élni akaró egyház" jelmondatot. Az esemény megvalósításához a Communitas Alapítvány nyújtott segítséget, ezzel is erősítve a közösségi összefogást és a helyi hagyományok ápolását.
Szeretném kifejezni mély hálámat mindenkinek, aki hozzájárult az esemény megvalósításához. Külön köszönet illeti a helyi közösség lelkes tagjait, akik fáradhatatlanul dolgoztak a kultúrház előkészítésén, az ebéd elkészítésén és felszolgálásán, valamint a résztvevők vendégül látásán. Nem feledkezhetünk meg a főszervező gógáni lelkészcsalád odaadó munkájáról sem, akik oktató, szervező és közösségépítő tevékenységeikkel mindannyiunk számára példaértékűen hozzájárultak az esemény sikeréhez. Köszönjük!
A néptánc a szórványban nem csupán egy tradíció, hanem sokkal több: életforma, túlélési stratégiák, közösségformálás és identitásunk megőrzésének kulcsa egyben. Ezt az összetett jelentőséget tükrözi a gógáni rendezvény is.
Gógán Bonyha, ez a kis szórványtelepülés, a községhez tartozik, ahol napjainkban még buszjárat sem biztosítja a közlekedést. A magyar nyelvű csoportok csupán az óvodában és az elemi iskolában találkozhatnak, így a közösség tagjai számára a helyi kultúra megőrzése különösen fontos feladat. Ebben a sajátos környezetben a néptánc válik a szórványközösségek szívverésévé; a magyar dallamok, a közös nevetések és a könnycseppek mind-mind az összetartozás, az identitás és a remény kifejeződései. Az ilyen pillanatokban érezhetjük igazán, hogy a közösség ereje és szelleme sosem halványul el.
A szórványtelepülések védelmének bástyái ragyognak Gógán, Mikefalva községben, Dicsőszentmártonban, és más Kis-Küküllő menti településeken. E bástyák megerősítése és védelme elengedhetetlen feladat, amelyet Szász Ferenc gógáni református lelkész és felesége, Ingrid vállalt magára. Ők nem csupán lelki vezetők, hanem néptáncoktatók is, akik a Kis-Küküllő menti szórvány településeken, például Szászbonyhán és Mikefalván népszerűsítik a hagyományos táncokat. A Szász házaspár elmesélte, hogy gyermekként mindketten a tánc világában nőttek fel, saját szülőhelyükön kezdték el felfedezni a mozgás örömét, ami végül összehozta őket az egyetemi évek alatt. Hűségesen őrzik a hagyományainkat, és elkötelezetten szeretnék átadni tudásukat és tehetségüket a fiatalabb generációnak. Meggyőződésük, hogy identitásunk megőrzésének kulcsa a múltunk megismerése és hagyományaink ápolása. Ahogy Kallós Zoltán is fogalmazott: "Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk." E szavak szellemében igyekeznek munkálkodni, hogy a hagyományok éljenek és virágozzanak a jövő nemzedékei számára is.
A szórványban élő közösségek számára a néptánc sokkal több, mint csupán hagyományőrzés vagy szórakozás. Ez egy élő, lélegző erő, amely összefonja az emberek életét, megőrzi identitásukat, és támaszt nyújt a nehéz időkben. A néptánc segít feldolgozni a magányt és a veszteségeket, lehetőséget ad arra, hogy újraépítsük a közösségünket összetartó szálait. Ez nemcsak a múlt öröksége, hanem a jelen és a jövő része is, amelyet közösen formálunk, együtt írva a közösség jövőjét.
