A Székely Hadosztály, amely 1918-ban alakult, hősies katonai egység volt, mely Erdély védelmét tűzte ki célul. Az idők során a magyar kultúra és identitás megőrzésében játszott jelentős szerepet. Helló Magyar!

Az 1918-1919-es időszak Magyarország és Erdély történetének egyik legmeghatározóbb fejezete volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása és a trianoni békediktátum árnyékában egy különleges katonai egység, a Székely Hadosztály írta be magát a magyar történelem lapjaira. Ez a hősies alakulat, mely önkéntesekből és hazatérő katonákból állt, hónapokon át bátran védte Erdély magyar közösségét a román előrenyomulás ellen, ezzel örök nyomot hagyva a nemzeti emlékezetben.

A Székely Hadosztály hivatalos megalakulása 1918. december 1-jére tehető, amely egybeesett a gyulafehérvári román gyűlés eseményével, ahol Erdély Romániához való csatolása került bejelentésre. A hadosztály létrehozásának fő célja az volt, hogy a székelyek és az erdélyi magyarok elkötelezettségét Magyarország iránt katonai erővel is kifejezzék. Az alakulat gerincét a harcterekről, különösen az olasz frontról hazatérő 38. honvéd gyaloghadosztály adta, amelynek tagjai elhatározták, hogy megvédik szeretett szülőföldjüket – olvasható a Magyar Nemzetben.

A Székely Hadosztály önkéntesekből, hazatért katonákból és az erdélyi helyi egységek megmaradt tagjaiból formálódott. A harcosok büszkén viselték sapkájukon a kék-arany zománcozott jelvényt, amelyen a Nap és a Hold képe díszelgett; ez a "Székelyhadosztály" embléma nem csupán egy egyszerű jelkép volt, hanem a közösségük összetartozását és a harc iránti elkötelezettségüket is szimbolizálta.

A Székely Hadosztály egyik első harci összecsapása 1918 decemberében történt Tövisnél, ahol bátor ellenállásukkal sikeresen vették fel a harcot a román nemzeti gárdistákkal. 1919 elején a román csapatok tovább terjeszkedtek, elfoglalva Kolozsvárt és Erdély jelentős területeit. A Székely Hadosztály azonban kitartóan lassította az ellenséges előrenyomulást, és számos helyszínen sikerült visszaverniük a támadásokat, megmutatva ezzel bátorságukat és elszántságukat.

Zilah visszafoglalása 1919 februárjában a hadosztály egyik legfigyelemreméltóbb haditettének bizonyult, amikor csupán rövid időre sikerült újra birtokba venniük a várost. Ezen a harci szakaszon olyan települések, mint Zsibó, Cigányi és Bánffyhunyad is tanúi voltak a székely katonák rendkívüli bátorságának és elszántságának.

A Székely Hadosztály helyzete azonban nem volt könnyű. Az alakulat ellátása folyamatos problémát jelentett: a katonák sokszor polgári ruhában és hiányos felszereléssel harcoltak. A Károlyi-kormány és később a Tanácsköztársaság alig biztosított számukra utánpótlást, ami még inkább megnehezítette a harcokat.

A hadosztály katonái és parancsnokai gyakran saját elhatározásuk alapján szerezték be a szükséges fegyvereket és felszereléseket. Ezt nem ritkán kockázatos módon valósították meg, olykor szinte "kibújva" a vasúti kocsik és raktárak védelme alól, hogy megszerezzék, amire szükségük volt.

1919 áprilisában Kratochvil Károly ezredes, a Székely Hadosztály parancsnoka, felismerte, hogy a további harcok folytatása csak felesleges vérontáshoz vezetne. Ekkor, Demecsernél, a román csapatok előtt letette a fegyvert, ezzel jelezve a harc véget érését. Bár a hadosztály nem tudta elérni kitűzött céljait, hősiessége és az áldozatok vállalása örök példaként áll előttünk, inspirálva a jövő generációit.

A Székely Hadosztály története nem csupán katonai, hanem erkölcsi értelemben is példát mutat. Az a szellemiség, amely a katonákat összekötötte, a hazaszeretet és a szülőföld iránti hűség egyik legmeghatóbb példája a magyar történelemben. A hadosztály szellemiségét a túlélő katonák által alapított Szent László Székely Rend és a Székely Hadosztály Egyesület tartotta életben, egészen addig, amíg a kommunista rezsim fel nem oszlatta azokat.

A Székely Hadosztály múltja ma is arra tanít bennünket, hogy a legnagyobb kihívások közepette is képesek vagyunk felfedezni a kitartás és az összetartozás varázslatos erejét, amely a közösségek szilárd alapját képezheti.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni: