A pofátlanság valóban bátorságot igényel, de vajon elengedhetetlen a sikerhez? Miért ne lehetne a siker kulcsa inkább a hitelesség, a kitartás vagy éppen a kreativitás? Sokszor a merész lépések hozhatják meg a gyümölcsöző eredményeket, de nem érdemes elfe
Az életben való előrehaladáshoz bizonyos mértékű bátorságra van szükség, ami néha egy kis pofátlansággal is párosul. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a pofátlanság nem egyforma; van, ami konstruktív, míg van, ami romboló. Ha mindig csupán udvariasan és konfliktuskerülő módon próbálunk meg létezni, könnyen a többiek manipulációjának áldozatává válhatunk. A boldogulás nem csupán a tisztelet kifejezéséről szól, hanem arról is, hogy néha ki kell állnunk magunkért, és nem szabad hagynunk, hogy mások visszatartsanak minket.
Bár az előző helyzet is bőven elegendő lehet a feszültség keltésére, néhány dühös perc után általában könnyen túllendülünk rajta. Viszont a folyamatosan érkező szívességek sokkal inkább irritálóak hosszú távon. Úgy vélem, hogy a családi környezetben teljesen elfogadható, ha néha kicsit pofátlanabbul viselkedünk, hiszen a kapcsolatok itt sokkal intimebbek és szorosabbak.
Egy barátságban érdemes határokat kijelölni, mert könnyen eltolódhat a mérleg egyensúlya. Éppen ezért érdemes óvatosnak lenni azokkal, akik állandóan szívességet kérnek, hiszen ha egyszer megtalálják a megfelelő társukat, nehéz őket lerázni. Természetesen a közeli barátainkért szívesen áldozunk, de fontos, hogy érezzük a kölcsönösség alapját, és tudatosítsuk magunkban: a saját igényeink sosem szorulhatnak háttérbe. Az egyensúly megőrzése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a barátságunk egészséges és tartós maradjon.
