A közösségi média és az iskola: Az oktatás új kihívásai A digitális világ robbanásszerű fejlődése átalakította a tanulás és tanítás hagyományos kereteit. Manapság a közösségi média nem csupán szórakozást nyújt, hanem komoly hatással van az oktatásra is.
A szülők és a közösségi média című nagyszerű cikkel kapcsolatosan szeretném megosztani észrevételeimet, gondolataimat - egy gyakorló tanár szemszögéből.
Fotó: Dobrila Vignjevic / Getty Images Az írás megállapításai rendkívül aggasztóak. Az ifjúság, sőt a felnőttek jelentős része intellektuális, szellemi és lelki állapota valóban kritikussá vált. A háttérben a profitéhes multinacionális vállalatok és a felettük álló globális elit által irányított "digitális forradalom" húzódik meg, amely alapjaiban rengeti meg az oktatás hagyományos formáit. Sajnos a téma körüli diskurzusok elmaradnak, a pedagógusok is gyakran csak zárt közegben osztják meg egymással aggodalmaikat. Miért gondolom, hogy a digitalizáció és a "közösségi média" térnyerése elsöpri az oktatás eddigi kereteit? Az iskolába járó gyerekek szellemi képességei, beleértve a Z generációt is, már nem hasonlíthatók a korábbi nemzedékekhez. Sokuk, sőt, már a szüleik is, funkcionális analfabétaként küzdenek az összetett szövegek megértésével. A kötelező olvasmányok 80-90%-át nem olvassák el a diákok; ha mégis próbálkoznak, az első néhány oldal után feladják, és inkább a telefonjukhoz nyúlnak. A "közösségi oldalakon" fogyasztható tartalmak nem igényelnek gondolkodást, nem kell a szövegből képeket alkotni vagy összefüggéseket keresni – az izgalom így azonnali, bevezető és elemző rész nélkül érkezik. A versek elemzése is eltűnni látszik – sok gyerek sosem hallott meséket, így hogyan tudnának egy költemény alapján bármit is elképzelni? A szövegértési képességek drámai romlása már a matematikai és fizikai feladatok megoldását is nehezíti: a tanárok tapasztalatai szerint a diákok sok esetben azt sem értik, mit kellene tenniük. A tankönyvek szövegei is érthetetlenek számukra, és csak akkor van szerencséjük, ha a tanár vázlatot ír a táblára, amit lemásolhatnak – vagy lefényképezhetnek. A házi feladat szinte már csak egy régi emlék, amelyet senki sem tart komolyan. A mesterséges intelligencia, mint a ChatGPT, kiválóan megoldja a tanulmányi feladatokat, és ezt a diákok is jól tudják. Kérésre hibátlanul megír egy fogalmazást, de akár "elbutított" verziót is készíthet. A diákok és szüleik egy része nem is foglalkozik a mélyebb gondolkodással – az a lényeg, hogy a jegy meglegyen. A kérdés, hogy ha folyamatosan a kezünkben van a "kütyü", amely képes mindent megoldani, akkor minek járjunk iskolába? Az oktatási rendszer szereplői egyre inkább szembesülnek azzal, hogy a feleltetés és az otthoni tanulás is a múlté. A modern pedagógiai elvek némelyike szerint a feleltetés "súlyos lelki sebeket" okozhat a diákoknak, akik egyre szorongóbbak. Az otthoni tanulás háttérbe szorul, mert sok diák lusta vagy úgy érzi, hogy felesleges bármit is megtanulni – a telefon vonzereje pedig sokkal erősebb. A tanári előadás műfaja is háttérbe szorul. A Z generáció tagjainak többsége képtelen több mint néhány percig figyelni egy szóbeli magyarázatra. A megoldás lehetne, ha a tananyagot rövid, vicces videók formájában tálalnánk, lehetővé téve a digitális tanulást és vizsgáztatást. Az összkép valóban aggasztó. A jövő kérdései sokasodnak: Kik fognak dolgozni, és milyen szinten? Mi történik, ha a robotok átveszik a munkát? A jövő nemzedékeinek nem kell majd okosnak vagy műveltnek lennie? Elképzelhető, hogy chipek segítségével minden tudás könnyedén elérhetővé válik? Végül pedig: vajon nemsokára a mesterséges intelligencia fogja tanítani a fiatalokat, miközben a fegyelmezés és a felügyelet robotok által történik? Egy tanár
